Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-132
Az országgyűlés képviselőházának 132. előadó úr fogja helyettesíteni. Az előadó urat illeti a szó. Kóródi Katona János előadó: T. Képviselőház! Borsod, Gömör, Kishont vármegyének a szőlősgazdák támogatása érdekében -beadott kérvénye tárgyában a kérvényi bizottság javasolja, hogy adassék ki a magyar királyi f öldmívelésügyi és pénzügyminisztereknek. Elnök: Van-e valaki feliratkozva! Héjj Imre jegyző: Sándor István! Sándor István: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy néhány percre igénybe vegyem a t. Ház türelmét. Méltóztassék elhinni, hogy nincsen olyan termelő osztály, olyan társadalmi réteg, amelyen annyira beteljesülne az írás, hogy verejtékkel keresd a te kenyeredet, mint azokon, akik a szőlővel foglalkoznak. Virradtától késő éjszakáig s olyan vidéken, ahol gyümölcstermelés is van, még az éjszakájukat is a termelt gyümölcs értékesítésének kény teleiig feláldozni. Viszont alig van olyan termelőosztály, amelyet a mai viszonyok olyan súlyosan érintettek volna, mint a szőlősgazdákat, mert ezeknek az egész társadalomra, az egész országra kiterjedő bajok mellett, részben ugyanabból faka. dólag, de tömérdek külön bajuk és káruk is van. A kérvény az orvoslást illetőleg azt jelöli meg alapul, hogy hosszúlejáratú hiteleket folyósítsanak, kéri továbbá a szövetkezeti értékesítés támogatását külföldi piac szerzését és a borfogyasztási adó eltörlését. T. Képviselőház! Vannak ebben olyan kérdések, amelyek megoldhatósága iránt a közel jövőben igen kis bizalommal lehetünk. Viszont mentől kevésbé tudunk ezekben a kérdésekben segíteni, annál nagyobb szükség van arra, hogy ahol csakugyan van a segítésnek lehetősége, ott a kormány és a törvényhozás tegye meg mindazt, amit ennek a pusztuló néprétegnek érdekében tehát, mert ez nemcsak szorgalmas, hanem általában kivitelre termel, tehát az ország valutájának javítására is van hivatva, Azt gondolhatná valaki, hogy amikor a múlt évtől erre az évre a mustárak majdnem 50—60, sőt több százalékkal is emelkedtek, akkor a szőlős gazdaosztály kedvezőbb helyzetbe jutott. Méltóztassanak azonban figyelembe venni, hogy ez a segítség —• legyen az akár a kormányintézkedéseknek, akár a készletek kifogyása folytán az árak természetes emelkedésének következménye — a szőlősgazdákon segíteni már nem bírt, mert ez a segítség elkésett. Az előző' esztendőkben ugyanis már olyan súlyos helyzetben voltak a szőlősgazdák, hogy ebben az évben nemcsak a jégverések és más elemi csapások okoztak nekik mérhetetlen nagy károkat, de nagyon sok o!yan szőlősgazda volt, akinek már arra sem volt pénze, hogy a szőlejét, gyümölcsét megvédelmezze azok ellen az ártalmak ellen, amelyek ellen máskor tudott védekezni; ennélfogva a termésmennyisége olyan mélyen lecsökkent, hoey a termésmennyiségnek ez a csökkenése sokkal nagyobb arányú, mint amilyen arányban az árak emelkedtek. T. Képviselőház! Én azt hiszem, hogy bár ezeket az orvosságokat, melyeket a felirat alkalmazni kér, általában sikeresnek, hasznosnak lehet venni, ha tudniillik tényleg alkalmazásra kerülnek, mégis különösen egy kérdés van itt, amelynek mikénti elintézésére nézve a kormánynak nagyob befolyása lehet s amely talán nagyon is aktuális. Ez a kérdés nevezetesen: a vámszerződések, a kiviteli piacok kérdése.^ Hiszen most folyik az osztrákokkal a tárgyalás és ilése 1932 december 1-én, csütörtökön. 97 ha az osztrákokkal folyó tárgyalásnál sikerül bizonyos eredményeket elérni, akkor, ha tönkre is megy egy sereg szőlősgazda, akinek számára már későn jön a segítség, de még mindig nagvon sokon fognak tudni segíteni a jövőben. Ez azért is végtelenül nagy fontosságú, mert alig van olyan mezőgazdasági foglalkozási ág, amely először is olyan sok embernek adjon kenyeret, aránylag ugyanazon területhez képest, mint amennyinek a szőlőgazdaság, különösen ha gyümölcsészettel van összeköttetésben, mint az a Duna—Tisza-közén látható, vagy amint ma már újból kezdenek a hegyvidékeken is a szőlőkhöz kapcsolódóan a lapályosabb részeken gyümölcstermeléssel foglalkozni és adót is alig tfizet egy-egy társadalmi osztály — ha bír fizetni — ekkora területre nagyobbat, mint a szőlőgazdaság. Ennélfogva minden telepítési politikának, minden olyan gazdasági politikának, amely a nemzet jövedelmeit van hivatva emelni és minden olyan gazdaságpolitikai intézkedésnek, melynek az a célja, hogy kiviteli többletet érhessünk el, elsőrendű gondja és kötelessége ennek a kérdésnek rendezése. Sokan úgy vannak mostanában, különösen terjed az a nézet, hogy bortermeléssel hiába kísérletezünk, értékesíteni nem tudjuk, hiszen az értékesítés lehetősége csökken az antialkoholizmus terjedése folytán, ez azonban meggyőződésem szerint azért téves, mert a szőlősgazda nemcsak bort termel. A szőlősgazda termel gyümölcsöt, csemegeszőlőt és ha a többi gyümölcsnek és a csemegeszőlőnek is az eltartását megfelelő tárházak építésével lehetővé tesszük, akkor ha csak azt az eredményt érjük is el, hogy tavaszig ellátjuk magunkat gyümölccsel és nem szorulunk idegen gyümölcsbehozatalra, nemzetgazdasági szempontból máris nagy eredményt értünk el. A szőlőgazdaságokat azonban új baj is fenyegeti. Újból hangsúlyoznom kell, hogy én ezt abban a feltevésben mondom, abból indulok ki, hogy a Duna—Tisza-közi homokvidéken a szőlővel együtt gyümölcstermelés is van, a gyümölcsfák a szőlők között vannak elültetve, viszont ma már egyre jobban térnek át a hegyvidékeken is arra, hogy külön is ültetnek gyümölcsöst, de gyümölcsfákat a szőlők közé is ültetnek. A szőlősgazdának tehát igen nagy érdeke fűződik a gyümölcstermelés megfelelő értékesítéshez is. Ebben a tekintetben külön veszély fenyegeti a termelést és ez a veszély a kereskedelmen keresztül fenyeget, nevezetesen mint mindenféle más ágazatban, a gyümölcskereskedésben is megcsappant a kereskedők tőkéje. Ez alkalmul szolgált arra, hogy egy-egy nagykereskedő, aki mögött nagy hitellehetőségek állanak, magához vonja szindikátus és más címen a többi kereskedőket és ezt a nagykereskedőt egy nagybank finanszírozza, szóval ez a kereskedelem megindult a trösztösködés felé. Azt hiszem, akinek nincs e részben tapasztalása, az is világosan látja, hogy ha a piacról kizárják a versenyt, — fokozatosan csökkentik, majd kizárják a versenyt — akkor a végén a termelő szenved, ;az adja meg ennek az árát, az vallja ennek a kárát. Szükséges volna tehát, h kormány gondoskodnék arról, hogy a gyengébbeket, mint ami minden kormányzatnak feladata, védelmezze ezen ia téren is. Elsősorban védelmezze megfelelő feltételű hitelek nyújtásával a kereskedőket, másodszor, védelmezze azzal, hogy 14*
