Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-132
04 À.z országgyűlés képviselőházának léé, jük a törvényhozástól, hogy álljon ide minél hamarabb ennek a szociális biztosításnak továbbfejlesztésével, elsősorban a korhatárnak erőteljes mértékben való csökkentésével, mert az a kimaradt tömeg, amelyről beszéltem, a legkétségbeejtőbb helyzetben lesi, várja, hogy sorsa miként fog jobbra fordulni, lesi, várja, hogy miképpen gondoskodnak róla ebben a teljes bizonytalan helyzetében. Mindezekre való tekintettel én is csatlakozom előttem szólott Kertész képviselőtársam javaslatához, mert a szociális biztosításnak ezt az ágát semmi körülmények között, semmilyen formában sem szabad megtámadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyi]vánítom. Kérdem a t. Házat, hogy a kérvényi sorjegyzék 84—85. száma alatt foglalt kérvényekre vonatkozólag a kérvényi bizottság véleményes jelentését méltóztatnak-e elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Ellenpróbát!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék összeszámlálni az igennel szavazókat. (Kabók Lajos: Heten vannak uram, mint a gonoszok!) Héjj Imre jegyző (összeszámlálja az igennel szavazókat): Huszonkettő! Elnök: Kérem azokat, akik nem fogadják el, szíveskedjék felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a képviselő urakat összeszámlálni. Héjj Imre jegyző (megszámlálja a szavazó képviselőket): 12. Elnök: A többség- elfogadta. Ezt határozatként mondom ki. (Györki Imre: Határozatképességhez 50 kell!) Figyelmeztetem Györki Imre képviselő urat, hogy senki sem vetette fel a határozatképesség kérdését. (Györki Imre: De azt meg kell állapítani!— Zaj.) Györki Imre képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Következik a kérvények sor jegy zekének 86, száma. Kérem az előadó urat, méltóztassék azt ismertetni. Lukács Béla előadó: T. Ház! A 86. sorszám alatt szerepel a miskolci ügyvédi kamara felterjesztése az ügyvédeket ért sérelmek és támadások tárgyában. A kérvényi bizottság javasolja, hogy a t. Ház adja ki a kérelmet illetékes intézkedés végett az igazságügy miniszter úrnak. Elnök: Szólásra fèëvétkezik? Herezegh Béla jegyző: Büehler József! Büchler József: Nem kívánok szólani! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kérvényi bizottságnak a 86. pontra vonatkozó javaslatát elfogadni? (Igen!) A Ház a javaslatot elfogadta. Következik a 87. pont. Kérem annak ismertetését. Lukács Béla előadó: T. Ház! A 87. sorszám alatt szerepel a Nyugállományú Katonatisztek Országos Szövetségének kérelme az őket ért sérelem tárgyában. A kérvényi bizottság azt javasolja a t. Háznak, hogy méltóztassék a kérelmet illetékes elintézés végett a honvédelmi miniszter úrnak kiadni. Elnök: Kíván valaki szólni? I ülése 19$2 december 1-én, csütörtÖkbú. Herezegh Béla jegyző: Büchler József! Büchler József: T. Ház! A kérvényben foglalt kérelemmel tökéletesen egyetértek, mert valóban sérelmesnek tartom azt, ami a nyugállományú katonatisztekkel történik, ^ hogy tudniillik állandóan és állandóan, éppúgy, mint a többi állami tisztviselő-kategóriáknál, a nyugdíjuk állandóan csökken. Meg kell azonban jegyeznem azt, hogy nemcsak a nyugállományú katonatiszteknek vannak sérelmeik, hanem sérelmei vannak a közvéleménynek is bizonyos nyugállományú katonatisztekkel szemben. A közvélemény nagyon kitűnően látja és tudja azt, hogy mi van ezen a téren és már nagyon ferde szemmel nézi végig azt a játékot, azt az igen szomorú játékot, lehetne mondani tragédiát, amely a nyugállományú katonatisztek dolgában történik. Nem szeretném, ha félreértetném és azt hinné valaki, hogy <a kisebbrangú katonatisztek dolgait kifogásolom. Inkább arról akarok röviden beszélni, hogy mit csinálnak a magasabbrangú katonatisztek, milyen állami kedvezményekben részesülnek a magasabbrangú katonatisztek és mi az, amit a közvélemény velük szemben sérelmez. Elsősorban is nem értem és értjük mi, akik ezen az oldalon ülünk és éppen ezért kifogásoljuk, hogy miért kell a magasrangú katonatiszteknek, akiknek úgyis meglehetősen magas nyugdíjuk van, még külön a gazdasági életben is elhelyezkedést keresniök, amikor pedig a magántisztviselőknek, akik olyan pályákon akarnak elhelyezkedni, amilyen pályákon ők működni tudnak, nincs meg a lehetőségük arra, hogy a" gazdasági életben elhelyezkedjenek. Az én megítélésem szerint egy ezredes körülbelül 5—600 pengő- nyugdíjat kap, azonkívül megkapja a lakbérét. Ez mindenesetre elégséges kell hogy legyen a mai viszonyok között arra, hogy abból egy család szerényen ugyan, de megéljen, hiszen az országban az emberek százezrei, milliói vannak, akik nem tudnak megélni, mert hiszen 50—60—80 pengőt keresnek egy hónapban. De ha eltelt bizonyos idő és a hadseregben szolgált és figyelembe vették neki minden a harctéren szerzett érdemét stb., még akkor is azt kell mondanom, hogy 500—600 pengőnek tökéletesen elégnek kell lennie arra, hogy egy ilyen magasrangú katonatiszt, (Petrovácz Gyula: Öregember is!) aki öregember is, ne keressen a gazdasági életben elhelyezkedést és hagyja a fiatalok számára, hagyja a nyomorgó ifjúság számára, hagyja a feltörekvő és reménytelen ifjúság számára ezeket a magántisztviselői állásokat. Perhorreszkálok minden olyan törekvést, amelyből azt látom, hogy ezek az urak a legkülönfélébb jogcímeken és úton-módon igyekeznek még a szellemi szükségmunkánál, a fővárosnál kiadandó szellemi szükségmunkánál is 70—80 pengős ilyen segélyeket felvenni. En ezt a legmélyebben helytelenítem. Azt kell látnom, hogy a szellemi szükségmunkánál, ahol például az idén összesen 1300 ember jut valamiféle segítséghez, ilyesmi történik. Az természetesen külön lapra tartozik, hogy a t. kormányzó pártok a fővárosnál, a keresztény gazdasági párt és a Kozma-párt egymásközt osztják el ezeket a helyeket. (Homonnay Tivadar: Nem áll!) Készben az 1300 szellemi szükségmunkás közül Önök lefoglalnak maguknak ezret... (Petrovácz Gyula: Egy felet se, uram! — Homonnay Tivadar: Abszolút tévedés!) Kérem, ez nem tévedés,
