Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-136
Az országgyűlés képviselőházának 136 használhatókat az állam ugyanis a maga számára foglalta le, kivonva ezeket a lakásbiztosság hatásköréből és csak a barakkokat hagyta meg a lakásbiztosság hatáskörében. A kőből épült szükséglakások tehát az állam hatáskörébe tartoznak, a fából épült lakások pedig a lakásbiztosság hatáskörébe tartoznak. De az állam se teszi be páncélszekrényébe ezeket a kőből épült lakásokat, hanem kiutalja őket, de először is igazolványt követel, hogy az illető valóban munkában van, azaz fizetőképes, s értesülésem szerint, csak ezeknek ad ki kőházakban levő szükséglakásokat. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ámde, ha valaki dolgozik s ha valaki igazolni tudja ma, hogy abhan a kivételes helyzetben van, hogy dolgozik és keres, az nem jut arra a sorsra, hogy inséglakást kelljen kérnie, mert az megmaradhat régi lakásában, hiszen r fizeti vagy törleszt vagy megállapodik a háztulajdonossaLés így az nem viszi perre a dolgot. Aki szükséglakásért megy, az eo ipso munkanélkül van; csak az ilyen ember kerülhet erre a sorsra. Tehát egészen jogtalan és helytelen gyakorlat az, hogy a kőépületekben lévő szükséglakásokat kivonják a lakásbiztosság hatásköréből, az ezek fölött való rendelkezést az állam valamilyen magasabb, nem tudom micsoda szempontból magának tartja fenn és maga utalja ki ezeket olyanoknak, akik fizetni tudnak. A titulus az, — eziránt is érdeklődtem — hogy az ínséglakásokat igénybevevő ilyen szerencsétlen lakók rongálják a lakásokat, az ablakokban, ajtókban, zárakban, a^ padlóban stb. kárt tesznek. Ez lehet, de ez még mindig nem jogcím arra, hogy az emberek kint lakjanak az utcán, terhes asszonyok és apró gyermekek kint fetrengjenek az utcán a csatákban, télvíz idején. A francia forradalmat megelőző időben egy francia enciklopédista, Helvetius, azt kérdezte XVI. Lajos kormányától, amikor hasonló dologról volt szó: azt akarják talán, hogy ezek a szerencsétlenek tökéletesek legyenek 1 En is ezt kérdem a mélyen t. kormánytól: azt akarják, hogy a sors által megtiport szerencsétlenek, akik a munkából, a keresetből kipottyantak, akiknek semmijök a világon nincs, akiket kilakoltatnak, kegyetlen szőrös szívvel kitesznek az utcára, tökéletes lények legyenek? Hát olyan nagy baj lesz, annyira meg fogja ingatni az államháztartást az, ha valamelyik lakó gyermeke netalán betör egy ablakot, vagy megrongál egy kilincset, vagy megvakar egy falat! Ez csak nem lehet döntő szempont akkor, amikor arról van szó, hogy családok ne lakjanak az utcán? Koppant felelősség jár ennek a nyomában a kormány részére: emberi és erkölcsi felelősség. Nem hiszem, hogy a kormány ezt a felelősséget érzi, mert ha érezné, lehetetlen, hogy ezt a gyakorlatot követné vagy tűrné, hogy alantasai és hivatalai ilyen gyakorlatot folytassanak. A segítés módja, t. Képviselőház, elsősorban az, hogy sürgősen szükséglakásokat kell építeni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Büchler József: Nem Sashalmon!) Anyag van, munkaerő van, telek van, minden a világon van, csak akarat kell hozzá. Tessék építeni sürgősen szükséglakásokat. Akárhonnan vegyék is elő erre a pénzt, erre kell pénznek lennie! Van egy csomó laktanya Budapesten, (Felkiáltások -a szélsőbaloldalon: Á Honvédutcában!) nem is csak a Honvéd-utcai, (Farkas István: Vannak üres gyárak!) amelyeknek ülése 1932 december 14-én, szerdán. 243 tulajdonjoga körül Budapest székesfőváros és a kormány között több éves harc dúl. Ma sincs eldöntve, ki rendelkezik ezek felett, de rendelkezzék akárki, csak vegyék ezeket igénybe. Vagy csináljanak akármit! Tessék szükséglakásokról gondoskodni és tessék az utcára kitelepített, kidobált lakókat lakóhelyhez juttatni. (Weltner Jakab: A lebontott népjóléti minisztériumban kétszáz családot lehetett volna elhelyezni!) A segítés másik módja az, hogy meg kell változtatni a 2222/1931. M. E. számú rendeletet, amely gátolja a lakásbiztosságot, illetőleg a bíróságokat abban, hogy helyesen járjanak el. A háztulajdonos arra hivatkozik, hogy nem tűrheti meg a lakót a lakásban, ha nem fizet, mert neki viszont a nem fizetett bérre eső j adórészletet is meg kell fizetnie, ha az elmúlt óv novemberétől kezdve be van vallva a lakbér. Tessék ezen változtatni; nem olyan nagy dolog^ ez! Önök amúgy is szükségrendeletek alapján kormányoznak most már másfél éve. Tessék egy szükségrendeletet kiadni, hogy azok után a lakások után, amelyeknek lakója bizonyíthatólag nem fizet lakbért, a háziúrnak is elengedik az adót. Mert csak akkor törlik és csak akkor engedik el az ilyen adórészt, ha a háziúr bizonyítja, hogy a lakót hivatalosan kilakoltatták és kitették az utcára. Akkor törlik adóját; ha azonban jó szíve van, — kevés ilyen van — akkor nem törlik. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt; méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor: Öt perc meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Propper Sándor: Ismétlem, ha jó szíve van, akkor nem törlik az adóját. Erre a háztulajdonos az elé a dilemma elé kerül, hogy nemcsak hogy lakbért nem kap lakójától, hanem még tetemes adót is kell fizetnie. Ha a 2222/1931. M. E. számú rendeletet módosítják, vagy pótrendeletet adnak ki, akkor lehet ezen a kérdésen segíteni. Azt hiszem, nem kell nagy keresztényi szív és erkölcsi alap ahhoz, hogy az ember azt követelje, hogy legalább is a téli hónapokban ne járjanak el olyan kegyetlenül és kíméletlenül a lakbért saját hibájukon kívül fizetni nem tudókkal, mint ahogy eljárnak; legalább a téli hónapok alatt, novembertől egészen áprilisig. Ez a minimuma annak, amit ezen a téren a kormánytól követelni lehet. A harmadik pedig az, hogy tessék moratóriumot adni azoknak a lakóknak, akik önhibájukon kívül fizetni nem tudnak. Végtére az állam nincs munka nélkül, az államnak megvannak a maga jövedelmei, szedi tovább az adót, mégis kér, sőt nem is kér, hanem vesz magának moratóriumot. Ha az állam a maga bevételeinek birtokában kénytelen erre a lépésre elszánni magát, bizonyára kényszerítő körülmények és hatások következtében, akkor miért kívánja attól a szerencsétlen proletártól, attól az állástalan tisztviselőtől, attól a szerencsétlen napszámostól, hogy az égből szedje le azt, amit a háztulajdonosnak fizetnie kell. A legkevesebb, a legcsekélyebb, amit a kormány kötelességének kell, hogy ismerjen, az, hogy ezekének is adjon moratóriumot. Sajátmagának tud adni moratóriumot az állam, — most már a hírlapi közlemények szerint továbbmenő moratóriumot. — tud adni a nagybirtoknak most már meghosszabbított moratóriumot, úgy 34*
