Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-136
244 Az országgyűlés képviselőházának 136 gondolom 1933 november l-ig, miért éppen abból akar kifacsarni mindent, akiben éppen nincsen semmi. Ezt nem lehet okos politikának nevezni. Nagyon kérem a t. belügyminisztar urat, mint olyat, aki most népjóléti ügyekkel is foglalkozik, ha foglalkozik, — úgy gondolom, kellene, hogy foglalkozzék, — méltóztassék ezt a szégyenbélyeget az ország homlokáról letörölni. Méltóztassék lehetővé tenni, hogy a családok ne legyenek kénytelenek legalább is a téli zimankós hónapokban kint az utcán, a csatákban elveszni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Az interpellációra a kormány nevében válaszolva, (Halljuk! Halljuk!) mindenekelőtt bejelentem, hogy a tegnapi nap folyamán a kilakoltatásokat bizonytalan időre felfüggesztettem. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Tettem ezt azért, mert láttam, hogy a mai súlyos viszonyok között tényleg nem lehet száz százalékig lakáshoz juttatni azokat, akiket bírói ítélet folytán lakásukból kilakoltattak. (Üay van! Ügy van!) A t. képviselő úr, aki ezt a témát politikai szempontból kezelte, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Miért politikai?) az államot ridegszívűséggel és meg nem értéssel vádolta ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Amikor én a népjóléti minisztérium ügyeinek vezetését átvettem, az első pillanattól kötelességemnek tartottam, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam, mert látván a gazdasági nehézségeket, el kellett készülnöm arra, hogy különösen a téli időszak folyamán a kilakoitatások szaporodni fognak és a szükséglakások iránti igény nagyon meg fog növekedni. Ennélfogva igyekeztem olyan rendszabályokat hozni, amelyek lehetővé teszik, hogy az állam legalább a rendelkezésére álló mértékben szükséglakáshoz juttassa mindazokat, akiket kilakoltattak és maguktól lakást szerezni nem tudnak. Ennélfogva már az ősz folyamán kibocsátottam egy rendeletet, amelyben az állam rendelkezésére álló lakótelepeken szükséglakásul jelöltem meg mindazokat a lakásokat, amelyek erre a célra kijelölhetők voltak és ilyen lakást már eddig 300-at bocsátottam a lakásügyi miniszteri biztosság rendelkezésére. Hogy tovább nem mehettem és több lakást nem adhattam, annak az az oka, hogy ezek a lakások zsúfolva vannak és azokat az embereket, akik ezekben a lakásokban vannak, ki nem dobhatom, mert akkor megint azok válnak lakástalanokká. (Büchler József: Ott van a Honvéd-utcai kaszárnya!) Ellenben megtettem azt is, hogy mindazokkal a lakókkal szemben, akik a bért nem fizették, éltem felmondási jogommal és az ekként megürült lakásokat a miniszteri biztosság rendelkezésére bocsátottam. Azokat a lakókat tehát, akik tudtak volna, de nem fizettek, mert, sajnos, — és ez nehezíti a problémát — nagyon sok rosszhiszemű és az állam jószívűségére spekuláló ember is van a világon, a kilakoltatottaknak körülbelül 40%-ára teszem azokat, akik azért nem fizettek bért, mert arra spekuláltak, hogy a miniszteri biztosnak majd lesz szíve és nem fogja őket kilakoltatni, vagy legalább is elhúzzák a kilakoltatást ad Graecas Calendas, mondom ilyen esetek tömegesen vannak és ez nehezíti meg a probléma megoldását. Ezektől az emberektől tehát megszabadítván az állami lakótelepet, eddig is körülbelül 300 lakást bocsátottam a miniszteri biztosság . ülése 1932 december 14-én, szerdán. rendelkezésére. Ezenkívül megtettem azt, hogy az állami rendőrségnek rendelkezésére bocsátottam a főváros minden kerületében úgynevezett éjjeli menedékhelyeket, hogy ha akadnának olyanok, akiknek nincs lakásuk és akik az éjjeleket az utcán kénytelenek tölteni, ezeken az éjjeli menedékhelyeken találjanak legalább meleg fedelet és kapjanak egy kis teát, hogy az éjszakát ott tölthessék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezekután azt hiszem, hogy az államot, amely a mai súlyos viszonyok között, elismerem, nem tud milliókat költeni szükséglakásokra, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem kellenek milliók!) szükséglakások építésére, (Farkas István: Sokkal többet költenek el más célokra! — Weltner Jakab: Lillafüred 17 millióba került!) a keményszívűségnek, e kérdés meg nem értésének a vádjával nem lehet illetni. (Farkas István: A folyamőrségből, a hadiköltségekből meg lehetne takarítani!) Tovább is mentem, a fővárossal is megtárgyaltam a kérdést és a fővárosnál is iniciáltam olyan eljárást, hogy ők is teremtsenek mindenáron szükséglakásokat. Ezekben vázoltam azokat az intézkedéseket, amelyeket a lakásnyomorúság enyhítése érdekében tettem, de — ismétlem — mindezen intézkedések mellett azért, hogy elkerüljem aizt, hogy a mai téli időben még több ember kerüljön az utcára, olyan emberek, akik nem lesznek elhelyezhetők, a kilakoltatásokat felfüggesztettem. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! Jogom volna ezt a kérdést, mint minden más kérdést, politikai szempontból is megvilágítani. Elvégre e Ház a. politika háza, mi pedig politikai párt vagyunk, tehát jogunk volna politikai szempontból is bírálni a dolgot, kijelentem azonban, hogy nem politikai szempontból tettem szóvá a kérdést, hanem tisztán azokra a szerencsétlenekre való tekintettel, akikről itt szó van. Kár volt a miniszter úrnak ezt a dolgot belekeverni, s a babérokat is nagyon szívesen átengedem a miniszter úrnak, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminfszter: Abszolúte nem pályázom rá!) amelyek ezzel járnak, hiszen azt méltóztatott mondani, hogy már a tegnapi napon függesztette fel a kilakoltatásokat, amit én szívesen tudomásul veszek, de önként kínálkozik az a gondolat, hogy mivel interpellációmat egy héttel ezelőtt írtam be s akkor már december volt és ezt nem előzte meg ilyen kormányintézkedés, pedig ez a szükséglet nem volt új ós nem volt ismeretlen, interpellációm előtt sem. (Büchler József: Tehát az intézkedés politikai szempontból történt! — Müller Antal: Az a fontos, hogy .megtörtént!) Nem vindikálok magamnak semmiféle érdemet. Boldog vagyok, hogy ezek a szerencsétlenek fedél alá jutnak, de úgy gondolom, hogy ha mi ezt az interpellációt nem jegyeztük volna be, akkor tegnap ez a rendelet nem született volna meg. (v'téz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Gondoljon a képviselő úr, amit akar, nekem mindegy!) A miniszter úr válaszát abban a részében, amely a kilakoltatások felfüggesztésére vonatkozik, tudomásul veszem. Hiszen ezt akartam. He ez nem elégséges, miniszter úr. Nem elégséges azért, mert megfelelő számú szükséglakásról kell sürgősen gondoskodni. Nincs megoldva a kérdés, ha a miniszter úr felmond az állami lakótelepeken lakók közül azoknak, akik nem tudnak ma lakbért fizetni,
