Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-132
86 Az országgyűlés képviselőházának 132. . ülése 1932 december 1-én,' csütörtökön. Tisztelettel kérnék egy negyedórai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Kertész Miklós: A megoldás itt nézetem szerint csak az lehet, hogy a kirótt járulékokat leróttaknak is kell tekinteni és esetleg bizonyos korrekciókat is alkalmazni abban a tekintetben, hogy azok, aki abban a meggyőződésben dolgoztak és szenvedtek el a valóban jelentékeny összegű levonásokat, hogy ebből majd a törvényben meghatározott esetekben járadékot fognak kapni, azok most ne legyenek olyan szörnyű megtévesztésnek és kisemmizésnek áldozatai, amilyen egyébként bekövetkeznék. De ezt sem tartom még elégségesnek és itt Mabi. vonatkozásban, — amelynek ügyeit, mint az önkormányzat tagja, igen jól ismerem — i azt kell mondanom, hogy az intézetnek megvannak a kellő anyagi eszközei és tartalékai ahhoz, hogy ha erre törvényes felhatalmazást kap, akkor a jelenleg megállapított és valóban szánalmasan alacsony járadékot megfelelőképpen felemelhesse a jövő terhére, de a ma fokozott mértékben sínylődő, rászorult öregek, rokkantak, özvegyek és árvák javára. Elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk viszont azt is, hogy itt az állam részéről is megfelelő kiegészítés történjék, mert hiszen a munkafolyamatból való eltanácsolásnak, a munkafolyamafhól való kiemelésnek principuma csak akkor valósítható meg, ha félig-meddig tűrhető és emberi megélhetést biztosító öregségi járadékot kap az illető, amelyből a család körében élhet, elvegetálhat; másképpen őt arra kényszeríteni, hogy 15—20—30 pengő járadék birtokában álljon félre, természetszerűleg nem lehet és nem szabad. Itt ezzel a kérdéssel összefüggésben rá kell mutatnom arra, hogy az intézetnél képviselt alkalmazotti és munkásérdekeletségnek feltétlen és változatlan kívánsága a teljes és maradéktalan önkormányzat. Sok minden másképpen alakult volna az Oti.-nál és másképpen történt volna a Mabi.-nál is akkor, ha az önkormányzat egyedül intézkedik (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és nincsenek azok a gátló körülmények, amelyek ebben a tekintetben a maguk hatását igen károsan éreztetik. (Malasits. Géza: Sok millió pengő megmaradt volna!) À két biztosítóintézményben egy maradéktalanul titkos választáson keresztül az az érdekeltség jutott 75%-os többséghez, amely a független szakszervezetek elvi alapján áll Magyarországon. Ez az érdekeltség ott bent, az intézet vezetőségében azzal a felelősségteljes komolysággal intézi a dolgokat, amely a funkcionáló demokrácia egyik legnagyobb értéke, egyik legnagyobb előnye és ennek az önkormányzatnak, ennek a demokráciának kifejlesztését és kiterjesztését kéri azért, hogy többet tehessen és 'jobban végezhesse a dolgát. Közbevetőleg bizonyos szállongó hírekre való alludálással meg kell mondanom, (Halljuk! Halljuk!) hogy az a tábor, amely a magyarországi szakszervezeti tanács alapján áll, a legélesebben ellene van mindennemű korporációs törekvésnek, mindennemű korporációs elgondolásnak; (Ügy van! Ügy van. a szélsőbaloldalon.) az ilyent helytelennek, igazságtalannak, végrehaj ihatatlannak tartja. Az egész szociáldemokratapárt a legélesebben szembenáll mindenféle korporációs szándékkal és elgondolással (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a munkásság szabad megnyilatkoAz az előterjesztés, amelyet az öregségi biztosítás felfüggesztése ellen a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének önkormányzata, illetőleg annak többsége a miniszter úrhoz juttatott, megmondja egész világosan, hogy a felfüggesztés nagy és jogos elkeseredést váltana ki a biztosítottak köréből; becsapottnak éreznék magukat, (hogy négy esztendeig levonták tőlük a járulékot és négy esztendő után azt mondják, hogy most pedig nincs tovább, járadékot nem fizetünk, a törvényt pedig felfüggesztjük. (Propper Sándor: Ez puszta csalás! Magánembert becsuknak érte!) Rá kell mutatnom arra, hogy az alkalmazotti biztosításban a fluktuáció tulajdonképpen kisebb méretű, mint az ipari munkásoknál, amott 30, itt 10—12%, következésképpen a várományosok száma relatíve sokkal magasabb. Egy aránylag sokkal szélesebb réteget érne, illetőleg sújtana tehát ez a felfüggesztés és érintene olyanokat, akik mint öreg emberek, alig várják, hogy a munkafolyamatból kiválva, a munkafolyamatból kilénve, a jól megérdemelt öregségi járadékokat élvezhessék. Intézetünk megállapítása szerint 588 biztosított tagot regisztrálnak, aki 65 évnél idősebb. Ezek között 243 van olyan, aki 70—80. életéve között mozog. Itt fel kell vetnem a kérdést, vájj en nem a legsürgősebb kötelességünk-e már csak a munkapiac megkönnyítése, a fiatalok álláshoz és kenyérhez segítése érdekében is az öregeknek megadni az őket megillető tisztességes aggkori ellátást, ezzel kivonni őket, ha kell kényszerítő módon, a munkafolyamatból és helyükre fiatalokat állítani? Nemcsak az a kérdés, amire itt egy múltkori vita folyamán Hóman Bálint miniszter úr rámutatott: a diplomás ifjúság elhelyezésének kérdése, amelyben helytelen alapokon és eltévelyedetten keresik ennek a problémának; gazdasági megoldási módjait az illető félrevezetett ifjak. A problémának gyökere ott van, hogy a gazdasági életből kitenni mindenkit, megfelelő nyugdíjjal aki kiöregedett; eltávolítani mindenkit, aki álláshalmozó, nyugdíjas, aki más elől jogosulatlanul és indokolatlanul elveszi a kenyeret. Ebben a tekintetben az öregségi biztosítás végrehajtása és kiépítése nagy szociális jelentőséggel, felfüggesztése viszont kiszámíthatatlan hátrányokkal járna. Meg kell azt is mondanom, hogy itt egy súlyos hibának és anomáliának orvoslását kéri az érdekeltség, nevezetesen a munkások és alkalmazottak tábora. Lehetetlen ugyanis fenntartani a törvénynek azt az intézkedését, amely a lerótt járulék alapján állapíttatja meg az illető várományos jogosultságát. Lehetetlen ezt fenntartani egyszerűen azért, mert a járulékok befizetése körül a legnagyobb hanyagság, azt mondhatnám helyenként a sikkasztásig menő visszaélések történtek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbdfioldalön.) Mert nem mondhatom egyébnek, mint sikkasztásnak azt, ha a munkáltató^ levonja az alkalmJazottnak, a munkásnak béréből a törvényben meghatározott százalékot, ezt levonja állandóan és rendszeresen. A hetibért feltüntető borítékon oda van nyomtatva, hogy ennyi és ennyi az öregségi százalék, ez lemegy, de ahelyett, hogy ezt befizetné, — ami pedig törvényes kötelezettsége volna — a befizetést elmulasztja. Ebből a sikkasztásból kifolyólag nemhogy a munkaadónak lenne kára, nemhogy őt terhelnék büntetőjogi következmények, ellenkezőleg a biztosítottnak lesz kára, mert az ő járadékjogosultságát nem lehet megállapítani a helytelen lerovási rendszer alapján.
