Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-132
Àz országgyűlés képviselőházának 132. zási lehetőségének béklyóját és elfojtását látja ebben, a munkásság felemelkedése reményének intézményes tönkretételét és ezzel a fasiszta gondolattal szemben ereje végső megfeszítésé, vei küzdeni fog abból á meggondolásból kifolyólag, hogy csak a szabad erőkifejtés, a szabadság levegőjében megvívott küzdelem az, amely előbbre visz, minden egyéb azonban a temetőhöz, a pusztuláshoz vezet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a társadalombiztosító intézeteknek teljes önkormányzata lett volna, sok minden másképpen alakult volna. A Magánalkalmazottak Biztosító Intézetében vitathatatlanul az önkormányzat érdeme az, hogy hárommillió pengős építkezéssel az ország legnagyobb kórházépítését hajtja végre, noha az előző népjóléti miniszter úr súlyos aggályait kellett a dologban legyőzni. Az önkormányzat érdeme, hogy négymillió pengőt lakásépítésre fordított, nem ugyan abban a formában, ahogyan szerette volna közvetlenül, mert ezt ismét megakadályozták, hanem a Lakásépítési Országos Hitelszövetkezet útján. Ez az önkormányzat érdeme. Az önkormányzat kezdeményezéséből történt, hogy a fővárosi hajléktalanok és kilakoltatottak számára, hogy a vidéki törvényhatóságoknak vízvezetékek, csatornák építése és hasonló közegészségügyi céljaira számottevő összegeket bocsátott rendelkezésre. Ha tehát valaki azt mondja, hogy ezek termelésből kivont tőkék, ezek holt tőkék, az nem mond igazat, mert ezeket a legalkalmasabb módon az önkormányzat kezdeményezésére visszavezetni igyekszünk a gazdasági életbe. Ha azonban ez nem sikerül és ha ezt megkontreminálták, itt egyedül és kizárólag az államhatalom illetékes tényezőit terheli a felelősség. Az államhatalom akkori illetékes tényezői akadályozták meg, hogy nyolcmillió pengő keretében — gondolják meg az urak, milyen hatalmas Összeg ez és mennyi munkalehetőségét lehetett volna ebből teremteni — úgy tudjunk építkezni, ahogyan akartunk, ahogyan szerettünk volna, ahogyan ezt követeltük, hanem bérházakat voltunk kénytelenek venni. Az államhatalom illetékes tényzőit terheli a felelősség azért, hogy az intézeti tartalékokból négymillió pengőt akaratunk, kívánságunk és jobb meggyőződésünk ellenére oda kellett adni államkincstári jegyekre. Ezek az intézkedések a gazdasági éle} érdekeivel ellentétes intézkedések, ezek az intézkedések helytelen és igazságtalan intézkedések. Ezekért a felelősséget teljes mértékben elhárítja az önkormányzatnak a munkásérdekeltséghez tartozó része; ellenben vállalnia kell a felelősséget ezekért azoknak az ellenőrző szerveknek akik itt a maguk külön elgondolásait követték és akik előtt fontosabbak voltak az állampénzügyi szempontok? pl. a pénzügyi kormányzatnál az, hogy ne létesüljenek nagyobb számban új lakások, mert csökkenni fog a házadóbevétel; hogy ne fordíthassuk a feleslegeinket produktív beruházásokra mert az állam van bajban és a pénz a deficit eltüntetésére szükséges- Ezért, mondom, a kormányzatot terheli a felelősség, az önkormányzat ezért ünnepélyesen elhárít magától minden ódiumot. Végül nyomatékosan kérem, hogy nemcsak ezekben a részletkérdésekben, ahol rengeteget molesztálják a kormányzatot a különböző érdekeltségek beadványaikkal, hanem a főkérdésben is méltóztassék erélyt és határozottságot tanúsítani. Az öregségi biztosítást nem felfüggeszteni hanem kiépíteni és kifejleszteni kell. A biztosítási matematikai alapokat revideálni kell, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. ülése 1932 december 1-én, csütörtökön. 87 a juttatásokat felemelni, a juttatásokat más állami kiadási tételek egyidejű lefaragása mellett az állam részéről jelentékeny mértékben kiegészíteni. Az öregek, rokkantak, özvegyek és árvák ellátásáról jobban kell gondoskodni és a kiöregedett embereket a munkafolyamatból a biztosított öregségi ellátás mellett kivonni; az újak számára előmenetelt, munkaalkalmat biztosítani. Ezt követeli tőlünk e pillanatban a szociális érdek, az igazság és az ország jólfelfogott érdeke. Kérem, hogy a kérvények elutasításával e felett a két előterjesztés felett méltóztassék napirendre térni, egyúttal kérem a miniszter urat, hogy ebben az értelemben a munkás- és alkalmazott-érdekeltséget megnyugtatni szíveskedjék. Elnök: Szólásra következik 1 ? Herczegh Béla jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Képviselőház! Esztergom, Komárom és Győr egyesített vármegyék átiratát, mint hatóságtól érkező átiratot a Háznak komoly megfontolás tárgyává kell tennie, (Kabók Lajos: Antiszociális kívánságok!) mert az átiratban foglaltakról azok valósága bizton feltételezhető. Arról van szó, hogy az öregségi biztosítási járulékoknál a munkaadó, ha megállapítható, hogy tévedésből jóhiszeműleg elfelejtette a kijelentést, a törvény 117. §-a értelmében csak arra kötelezhető, hogy a saját hibájából elmaradt járulékokat — a bejelentéstől kezdődő időtől a kijelentés dátumáig — pótlólag megfizesse. Ellenben az átirat azt mondja: több ízben meggyőződést szereztek arról, hogy a Társadalombiztosító egyes kirendeltségei nemcsak a törvényben határozottan megállapított terminusokra vonják le a munkaadóktól utólagosan, és hajtják be az öregségi biztosítási járulékokat, hanem egészen addig az időig, amikor akár a Társadalombiztosító, akár egyéb hatóságok tudomására jutott, hogy itt egy hiba, egy mulasztás történt és ha ez a kijelentéstől számított egy, vagy két év múlva történt meg, akkor is ezen időig kötelezi a munkaadót ezeknek az öregségi biztosítási járulékoknak a megfizetésére. Ez elsősorban igazságtalan, másodsorban a törvénnyel ellentétben van. Akkor, amikor arra kérem a miniszter urat, amire az átirat is kéri, hogy a törvénynek érvényt szerezzen, akkor azt hiszem, hogy csak az igazságot és a törvényes állapotot követelem. Ami már most a Társadalombiztosító Intézet kérdését illeti, erre nem akartam kitérni, de Kertész képviselőtársam felszólalása késztet erre, mert foglalkozott azzal, hogy itt vannak ipari érdekeltségek, amelyek súlyosan sérelmezik a mai társadalombiztosítást,, sérelmezik annak terheit — állítom, hogy joggal sérelmezik — mert megállapítható az egész vonalon, hogy amikor a társadalombiztosítói törvényt alkották, amikor az öregségi biztosítást bevezették, akkor Magyarországon a kereseti viszonyok egészen mások, t. i. sokkal kedvezőbbek voltak, mint ma, akkor a termelés elbírta a társadalombiztosítási járulékokat, a magas öregségi biztosítási kulcsot, ma azonban a leromlott gazdasági viszonyok mellett nemcsak a kisipar, hanem, merem állítani, az egész termelés abban a nehéz helyzetben van, hogy a mai túldimenzionált társadalombiztosítási terhekkel megbirkózni nem tud. Az iparosság és pedig a kisiparosság legkevésbbé sem akarja megrövidíteni a munkásság jogos követeléseit, a munkásságot nem 18
