Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-132

84 Az országgyűlés képviselőházának 132. Kanada is korlátozza a bevándorlást, mert csakis a már künnélő férjekhez, illetve szülők­höz kivándorolni szándékozó feleségeket és 'gyermekeket engedi be, de csakis az esetben, na azok megelőzőleg az illetékes kanadai ható­ságtól a bebocsátásra engedélyt nyernek. A be­vándorlás Kanadába így naptári évenkint csak mintegy 300—400 főnyi létszámot tehet ki. Közép- és Délamerikai Államokban az ott uralkodó rossz gazdasági és kereset viszonyok miatt szintén bevándorlásellenes tendenciák észlelhetők, így bizonyos összeg felmutatását, vagy ottani kormányengedély előzetes beszer­zését kívánják és a vízumdíjakat is szokatla­nul magasra emelték. Ennek hatása mutat­kozik is, mert délamerikai kivándorlásunk, miként az I. számú kimutatás mutatja, 1931-ben az 1930. évbelinek felét sem tette ki. Mint örvendetes jelenséget kell megemlíte­nünk hogy közönségünk családi és baráti ösz­'szeköttetései révén, de a hatóságoktól és főleg ia Kivándorlókat és Visszavándorlókat Védő Irodától nyert felvilágosítások folytán is már olyan jól van értesülve a tengerentúli álla­mok kereseti viszonyairól, r hogy a tömeges, könnyelmű kivándorlás veszélye már nem fe­nyeget. Az engedélyek meghosszabbítása tehát nem­zeti energiaveszteség szempontjából veszélyt nem jelent. A tengerentúli kivándorlásnak a fentvá­zolt indokoknál fogva történő folytonos csök­kenése már évekkel ezelőtt arra kényszerítette az illetékes tényezőket, hogy az itthon el nem helyezhető munkaerőket valamely európai ál­lamban helyezzék el ideiglenesen, aminek még az a nagy előnye is meglett volna, hogy a ki­vándorló szükség esetén könnyebben tud haza­térni, jobban szem előtt van és nem vész el a hazának. Sajnos, ezen próbálkozások nagyon kevés sikerrel jártak és jelenleg lehet mondani, hogy az összes európai államok kapui be van­nak zárva idegen bevándorlók előtt. A jelentésünkhöz öt statisztikai kimuta­tást mellékelünk. Az I. alatti az 1921. évtől 1931. év végéig tartott tengerentúli kivándor­lás adatait tartalmazza, a Il/a. és II/b., vala­mint a IV/a., IV/b. az 1930. és 1931. évben kivándoroltaknak az egyes törvényhatóságok közötti felosztását tűntetik fel, a III. és V. kimutatások pedig azt mutatják, hogy az 1930. és 1931. években kivándoroltak miként oszoltak meg az egyes ha jós vállalatok között. Ezeket az adatokat kiegészítjük azzal, hogy folyó év január hó 1-től szeptember 30-ig Eszakamerikai Egyesült Államokba 190, Canadába 223, Délamerikai államokba 131, Ausztráliába 3, egyéb tengerentúli világré­szekbe pedig 21 személy vándorolt ki. Ösz­szesen 568. Az európai államokba irányuló kivándor­lás számadatait a múltra vonatkozólag pon­tosan kimutatni nem lehet, a m. kir. köz­ponti statisztikai hivatal adatai szerint az európai államokba kivándoroltak száma az 1931. évben körülbelül 200 volt, míg az előző 1930. évben azok száma az 1000-et meghaladta. Beszámolunk még arról is, hogy az 1928. évi 18 és fél millió és az 1929. évi 19 millióval szemben az 1930. évben 15 milliót, az 1931. év­ben pedig 10 milliót küldtek haza kivándor­lóink tengerentúlról. A folyó évben október hó végéig körülbelül 1 millió 800.000 pengő ér­kezett. ülése 1932 december 1-én, csütörtökön. Visszavándoroltak 1930-ban körülbelül 1000-en, ebből 813-an tengerentúlról, 1931-ben körülbelül 1600-an, ebből tengerentúlról 1212-en, tehát mint látható, a múlt esztendő­ben a visszavándorlás a kivándorlást megha­ladta. Kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy a visszavándorlók túlnyomórészben olyanok voltak, akik munkahiány vagy egyéb körül­mények miatt nem érvényesültek és kényte­lenségből tértek haza. Jelentésünk befejezéséül megemlítjük még, hogy a Budapesten 1921 óta fennálló Kiván­dorlókat és Visszavándorlókat Védő Iroda, mely a belügyminiszter úr ellenőrzése alatt áll, kivándorlóink, továbbá az ideiglenesen visszatértek és a visszavándorlók érdekében érdemes működést fejt ki és külföldön élő honosainkkal is igyekszik az állandó kapcso­latot fenntartani s az ő ügyes-bajos ügyeik­ben segítségükre lenni. Javasolja a bizottság a t. Képviselőház­nak, hogy a belügyminiszter úr jelentését tu­domásul venni méltóztassék. {Helyeslés). Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Feliratkozva nincs senki ! Elnök: Szólásra senki sem jelentkezett, szólni senki nem kíván. A vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Követ­kezik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a közigazgatási bizottság jelen­tését tudomásul venni? (Igen.) A Ház a jelen­tést tudomásul veszi és hasonló eljárás céljá­ból a Felsőházhoz teszi át. Napirendünk szerint következik a kérvényi bizottság 1. számú sorjegyzékének folytatóla­gos tárgyalása. (írom. 268.) Soron van a 81—83. számú kérvények tárgyalása. Az előadó Lukács Béla képviselő úr. öt illeti a szó. Lukács Béla előadó: T. Képviselőház! A kérvényi bizottság 1. számú sorjegyzékének 81., 82. és 83. folyószáma alatt Győr-Moson-Po­zsony vármegye, Tolna vármegye, Komárom és Esztergom vármegyék feliratai szerepelnek a 4050/1920. és a 6649/1924. M. E. kormányrendelet hatálytalanítása tárgyában. A bizottság javasolja a t. Háznak, hogy a kérvényeket méltóztassék kiadni illetékes el­intézés végett a magyar királyi miniszterelnök úrnak. (Kabók Lajos: Mi van ezekben a ren­deletekben?) Elnök: Szólásra feliratkozott? Herczegh Béla jegyző: Nem iratkozott fel senki ! Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A bizottság jelentése meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Sorrend szerint kö­vetkezik a 84. és 85. folyószámmal ellátott kér­vények tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Lukács Béla előadó: T. Képviselőház! A 84. és 85. folyószámmal ellátott kérvényekben Ko­márom és Esztergom, illetőleg Győr-Moson­Pozsony vármegye feliratot intéztek a Kép­viselőházhoz az öregség, rokkantság, özvegy­ség és árvaság esetére szóló kötelező biztosí­tás, illetve az erről alkotott 1928. évi XL. t.-c. 117. §-ának világosahb értelmezése tárgyában. A bizottság javasolja, méltóztassék kiadni a feliratokat a magyar királyi miniszterelnöknek és a magyar királyi belügyminiszternek illeté­kes intézkedés végett. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Meskó Zoltán!

Next

/
Oldalképek
Tartalom