Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Az országgyűlés képviselőházának ISI. miniszter úr Olaszországra célozva mondott. Kétségtelen, hogy Magyarországon a többi államokhoz viszonyítva az igények túlmagasak. Az igényeket azonban az egész vonalon csökkenteni kellene és az igények csökkentése tekintetében elsősorban az államnak, a legfelsőbb állami 'hatóságoknak kellene jó példával előljárni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Sokkal inkább hajlandó vagyok örömmel üdvözölni minden olyan intézkedést, amely az állami kiadásokat drasztikusan csökkenti, mint az olyan állami intézkedéseket, amelyek a ma is már alig 'befolyó állami jövedelmeket akarják fokozni, mert a kiadáscsökkentés terén lehetőségeket látok.^ Kétségtelen, hogy ezek a csökkentések fájdalmasak lesznek, de addig, amíg ezek meg nem történnek ebben az országban, nem hiszem, hogy a pénzügyek rendbe jönnének. Talán nem ad igazat nekem e tekintetben a pénzügyminiszter úr, nem is kívánom, hiszen vannak dolgok, amelyeket a pénzügyminiszteri székből nem lehet megmondani. Azonban nem hiszem, hogy a pénzügyminiszter úr vagy bárki más, akit talán még nagyobb tapasztalatokkal a pénzügyek terén hoznának és állítanának ide és felszerelnének a legjobb tanácsadókkal, rendet tudjon teremteni anélkül, hogy itt az állami gazdálkodásban gyökeres, lényeges változás elő ne álljon, mert ezzel a, mondjuk, szimptomatikus kezeléssel, ahogyan ezt a pénzügyileg beteg országot meg akarják gyógyítani, eredményt elérhetőnek nem tartok. Szükségesnek tartom, hogy akik Magyarországon segíteni akarnak, ne prédikáljanak, ne beszéljenek sokat, hanem legyenek elszánva arra, hogy népszerűségük minden veszélyeztetése mellett is, sőt tovább megyek, nemcsak népszerűségük veszélyeztetése, hanem a közmegbotránkozás — súlyosabb kifejezéseket is hasz'nálhatnék, de nem akarok imparlamentáris lenni — reszkirozása mellett is {Zaj.) belevágjanak a dolgok közé, akkor is^ ha ez által veszélyeztetik eddig elért személyes sikereiket. Kadikális módszerváltoztatás nélkül én nem tudok eredményt elképzelni és ha itt megint csak tovább megy az, amit eddig tapasztaltunk s amit úgy neveznek, hogy weiter wursteln, akkor ebből az országból pénzügyileg nem lesz semmiesetre sem erősebb és egészségesebb állam, mint amilyen eddig volt. Sajnálatomra a pénzügyminiszter úrnak ezt a válaszát egyelőre tudomásul venni nem vagyok hajlandó. Elnök: Gróf Hunyady Ferenc képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Gr. Hunyady Ferenc: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr válaszában elméleti fejtegetésekből indult ki és azután válaszolt az 'egyes interpellációkra. Habár elméleti fejtegetéseire pártunk nevében, pártunk parlamenti csoportjának elnöke hivatott válaszolni, talán ő sem fogja rossz néven venni, ha én is bátorkodom hozzáfűzni egy-két megjegyzést ezekhez az elméleti fejtegetésekhez. Ahhoz, amit a t. pénzügyminiszter úr a külföldig kölcsön igénybe nem vehetősége szempontjából elmondott, pártunk teljes mértékben csatlakozik, mert valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy külföldi hitelek felvételére az országnak semmi kilátása nincs, sőt, arra, aminek a múltban tanúi voltunk, ilyen, csekély nemzeti jövedelem kiegészítésére, felvett külföldi kölcsön hovafordítása tekintetében, (Eckhardt Tibor; Ez a lényeg!) nem is reflek-' ülése 1932 november 30-án, szerdán. 53 tálunk, de nem reflektálunk ilyen külföldi kölcsön felvételének helyes célra való fordítására sem. • •Másodszor itt azt méltóztatott mondani, hogy az adózás a jövedelemelosztás korrektúráját képezi. Ez tökéletesen helyes. Az adózás tehát előmozdítja a helyes jövedelemeloszlást. Ha az, amit rivierai utazásokkal kapcsolatosan el méltóztatott mondani, végső konzekvenciájáig levezetnők, akkor a pénzügyminiszter úr felfogásáról is azt lehetne konstatálni, hogy kommunista. De nem akarok erre kitérni, pedig minket állandóan kommunizmussal vádolnak. Mi nem akarjuk viszont vádolni a pénzügyminiszter urat, amikor tudjuk, hogy ő nem óhajtott ilyenirányú kijelentéseket tenni, csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy égy magánembernek rivieriai utazásra kiadott pénzei, vagy egy állam inproduktiv és luxus-kiadásai teljesen egyenlő elbírálás alá esnek. Tehát úgy az egyiket, mint a másikat teljesen egyforma eréllyel kell megakadályozni. A harmadik pont az volt, ahol az adósvédelmi rendelkezésekről emlékezett meg a pénzügyminiszter úr. Azt hiszem, hogy pártunk nevében is mondhatom, hogy az eddig történt adósvédelmi rendelkezéseket nem tartjuk kielégítőknek, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és teljes mértékben küzdeni fogunk azért, hogy valóságos, komoly adósvédelmi rendelkezések életbeléptetése által megszüntessük azt a közgazdasági abszurdumot, amikor a hitelezők saját kárukra tehetik tönkre azokat, akik nekik pénzzel tartoznak. (Kun Béla: Ha a zálogleveleket összevásárolhatnák, nem hajtanák végre, nem árvereztetnék el vagyonukat!) Amit konkrété az én interpellációmmal kapcsolatosan mondott, hogy a nagyobb adóhátralékosok, adóhátralékának földben való lefizetését lehetővé fogja tenni, a miniszter úr válaszának ezen részét a magam részéről örömmel veszem tudomásul. Annál is inkább sajnálom azonban, amikor a nagyobb adófizetők részére ilyen kedvezményeket méltóztatik adni, ugyanakkor a kisebb adófizetőkről úgy méltóztatik megemlékezni, hogy vegyes terméskereskedéssé még sem válhat az állam. Azzá nem válhat, de végrehajtó-hivatallá sem, (Eckhardt Tibor: TTgy van!) amiáltal tönkreteszik a kisembereket. Nem lehet készpénzben való fizetést követelni a kisebb gazdától akkor, amikor a nagyobb gazdának bizonyos fizetési kedvezményeket, nagyon helyesen, megméltóztatnak adni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A vegyes bizottság működése elé nagy Örömmel nézek, különösen abban az esetben, ha energikus, bürokráciától mentes és szociális szellemtől áthatott lesz és ebben bizonyos reménységet látok. Válaszának ezt a részét tehát a magam részéről is legalább a kielégíthetőség reményével felruházottnak látom. Már most, amit beszéde legelején az adófizetés alapjáról, a cirkuláció és a jövedelemeloszlás kérdéseiről méltóztatott mondani, az adófizetés perpetuum mobile-jét a cirkuláció által nem tetszett feltalálni, mert ha azok a pénzek, amelyek a kisgazdák és az iparosok által befizettetnek az állam által pl. az Opera támogatására folyósíttatnak, akkor ezek bizony nagyon lassan fogják megtalálni a maguk útját vissza a kisgazdák és a kisiparosok zsebébe. (Kun Béla: Addig tönkremennek!) Itt általában az a hiba, hogy a cirkuláció meglassul, a jövedelemeloszlásnál pedig az a hiba, hogy maga a nemzeti jövedelem kicsiny. Nekünk tehát arra