Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-131
Àz országgyűlés képviselőházának 131. van! jobbfelől.) Ez a körforgás természetszerűleg nagyobb részében improduktív forgás; az a pénz, amely ily módon megforog, olyan perióduson esik keresztül, amikor nagyobbrészt nem produkál semmit, időveszteség áll tehát be, még ha más 'helyen volna felhasználható gyümölcsöző tevékenységben, ugyanazon ido alatt bizonyos fokig reprodukálná önmagát. Igen ám, csakhogv nem lehet apriorisztikusan eldönteni, vájjon minden egyes jövedelemrész, amely a magángazdaságból elvonatott, helyesen vonatott-e el, vagy helyesebb lett volna azt otthagyni. Hogy csak egy egészen túlzó példával éljek, ha például valakinek meghagyom enyhe adóztatás mellett azt a lehetőséget, hogy külföldre, a Riviérára utazzék ki, vagy pedig e helyett elveszem tőle adóban azt a, jövedelemrészt és helyette egy sínautót, vagy egy Dieselmotorral ellátott motorkocsit állítok üzembe, azt hiszem nem kétséges, hogy helyesebb az államnak juttatni, azt a jövedelemrészt, mint az illető egyednél meghagyni. A valószínűség természetesen a mellett szól, hogy ia magángazdaságnál a jövedelemfelesleg produktívabb módon használtatnának fel. Itt kapcsolódik bele a másik kérdés, a jövedelem eloszlás kérdése. Legyünk tisztában azzal, hogy az adóztatás egyik módja a nemzeti jövedelem megosztásának. Ebben az országban össze van zsúfolva közel kilencmillió lélek; ez az ország nem tej jel-mézzel folyó kánaáín, hanem egy igen nehéz termelési viszonyok között élő ország, amely különösen a trianoni békében történt megcsonkítás miatt már teljes egyensúly hiányában szenvedett, amely egyensúly csak igen nehezen hozható helyre. Ezt a kilencmillió embert itt valamiképpen el kell látnunk, ezen a problémán semmiképpen sem juitrunk keresztül. Az adóztatásnak egyik hatása az, hogy azokat az elemeket, amelyek az állami adminisztrációban ténykednek, ezen az egy módon tudjuk bizonyos megélhetéshez juttatni. De akátr adóztatás útján, akár infláció útján teszem ezit, ugyanahhoz a problémához jutunk, mert az infláció szintén nem^ egyéb, mint az adóztatás egyik módja, szintén jövedelemrészeket von el, de rendszertelenül és rendszerint igazságtalanul és a mellett éppen azokat az elemeket erősíti, akiket az igen t. túloldal szintén nem óhajt előnyökben részesíteni. Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy az inflációt senki ezen az áron nem kívánja. (Ügy van! balfelől.) Külföldi tőkére, amely a nemzeti jövedelem átmeneti hiányosságadt pótolhatnál, a mai világgazdasági helyzetben nem számíthatunk, vagy legfeljebb nagyon kis mértékben, a helyzet tehát szükségeképpen az, hogy az itt levő csekély nemzeti jövedelmet kell valamiképpen úgy megosztanunk, hogy abból mindenkinek lehetőleg igazságos, arányos megélhetés jusson. Kicsi a kenyér, amelyen osztoznunk kell és ezt a kenyeret lehetőleg igazságosán kell megosztanunk. Az igazi segítség módja azonban az, hogyha ezt a kenyeret növeljük. Ebben a tekintetben teljesen egyetértek az urakkal, hogy a termelés folytonosságát biztosítani kell. (Eckhardt Tibor: Ez a legelső szempont! — Kassay Károly: Milyen célra veszem el a kenyeret, az a kérdés!) A termelés folytonosságának biztosítása azonban feltétlenül megkívánja, hogy az állami apparátus működésképes legyen. Olyan állami apparátussal, amelynek egyensúlya^ meg van zavarva, amelyben a köztisztviselők illetmény ütket nem kapják meg, amelyben az előrelátott kiadásokat fedezni nem lehet, a termeKIÍPVISELÖHÁZI NAPLÓ XII, ülése 1932 november 30-án, szerdán. 40 lés folytonosságát sem lehet fönntartani, mert hovatovább anarchiához vezet. Ezért vagyok kénytelen igenis a legszigorúbban ragaszkodni ahhoz, hogy az adóbehajtás a lehetőség határain belül szigorúan történjék (Mozgás balfelől.) és mindenki adóképességének határáig tegye meg kötelességét. (Zaj balfelől.) A termelés fokozása azonban — itt vagyok bátor megint felhívni erre a t. Ház ügyeimét — elsősorban a társadalom feladata. Minden egyes egyednek hozzá kell látnia ahhoz, hogy a maga termelési kapacitását lehetőleg kifejtse. Mindenkinek törnie kell magát azon, hogy minél többet, minél jobban tudjon produkálni és olyan terményeket, amelyek piacképesek. (Pakots József: De miből? — Zaj a baloldalon.) Olaszország mai viszonylagos prosperitása az egész világgazdasági krízisben két tényezőből ered. (Zaj a baloldalon.) Először abból, hogy ott hallatlanul (Nagy zaj a baloldalon.) feszülő energiák vannak:, egyéni energiák, amelyek mind egy közös nemzeti célnak szolgálatában állanak, másodszor abból, hogy ott nagyfokú igénytelenséget tapasztalhatunk. A súlyos helyzet ellenére ezt az igénytelenséget Magyarországon konstatálni, sajnos, még több vonatkozásban nem lehet. (Zaj a baloldalon. — Egy hang balfelől: Az állam járjon elöl!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a miniszter urat csendben meghallgatni. (Pakots József közbeszól. — Zaj balfelől.) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Az állam pocsékolására nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy a hatos bizottság végigvizsgálta az egész állami gazdálkodást és valami nagyon sok felesleges költekezésre vagy nagy megtakarítások lehetőségére nem akadt rá. (Mozgás balfelől. — Egy hang balfelől: Mi az a hatos bizottsági) Bizonyos adottságokkal állunk szemben, adott állami apparátussal, adott állami feladatok elvégzésével, amelyeket máról holnapra lebontani nem lehet, mert különben sokkal nagyobb egyensúly zavarokat idézünk elő az országban, mint amilyenek ma is tapasztalhatók. A ránkszakadt világgazdasági katasztrófához való adaptálódás csak lassú folyamat lehet. (Berki Gyula: Ott kezdődött a pénzpocsékolás, amikor harminc államtitkárja volt az országnak, 1919-ben. Meg 24 minisztere. Elnök: Berki képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Pakots József: Térjen viszsza a jelenbe. — Eckhardt Tibor: 1919, nem is volt ideális állapot.) Csendet kérek. — (Berki Gyula: 1920 is az volt, amikor sajtófőnöknek méltóztatott lenni. — Eckhardt Tibor: Es Berkinek még szakálla volt. — Berki Gyula: Igen, igen. — Amlaházi-Kasnya Béla: De akkor nem volt olyan mérges!) Andaházi képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Kun Béla: Komoly országos dolgokról van szó, ne tréfálkozzanak. (Zaj.) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Minthogy hirtelen ugrások kétségtelenül nagyobb veszélyekkel járnak, mint a lassú haladás, nem marad más hátra, mint úgy a bevételi, mint a kiadási oldalon fokozatos, szisztematikus detailmunka, a felesleges kiadások lehető fokozatos kiküszöbölése anélkül, hogy hirtelen ugrásokat tennénk, a bevételi oldalon pedig azoknak a bevételi forrásoknak a lehetőségig, 7
