Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

46 Àz országgyűlés képviselőházának îèî. ülése 1932 november 30-án, szerdán. bizalmi embere, vagy nem tudom, micsodája volt. Amikor ilyen ellentétes tények és vádak állanak egymással szemben, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy csak az ügy igazsága iránt érzett szeretetből nem akarok belemenni egyik egyoldalú információ elfogadásába sem, hanem szükségesnek tartom a kérdés kivizsgálását, nemcsak abból a szempontból, amit a képviselő úr mond, amely mindenekfelett áll, hogy azon a nagyon szomorú tényen változtassunk;, hogy az ilyen földmunkás-szövetkezet, amely ott a községben gyönyörűen, szépen prosperált, munkát adott, vagyont -szerzett, megszűnjék személyi ellentétekből. Ügy látom, itt a kérdés lényege. (Eckhardt Tibor: En is így látom. Nem szabad presztízspolitikát csinálni ebből.) Igazán kapcsoljuk ki a politika belevivését szegény emberek megélhetésének és keresetének kérdésébe. Nem egyoldalúan állítom be a dolgot, ne így méltóztassék felfogni, de ennek micsoda következményei vannak? íme egy szövetkezet, amelynek 120.000 pengő megtakarított vagyona van, mely mellett tisztességes megélhetése is volt tagjainak, ma egy zűrzavaros állapotnak (Ügy van! Ügy van! balfelől.) nem új munkának, hanem elképzelhetetlenül szomorú állapotoknak lett a csirája. Ezt én komolyan akarom kivizsgálni. Itt, nézetem szerint, számolni kell az Okh. alapszabályainak egy nem helyes rendelkezésével is. Abban az időben talán nem gondoltak arra, hogy ha a szövetkezet feloszlik, akkor a vagyon nem azé, aki azt megszerezte, hanem egyrészt az Okh.-nak bizonyos, ezeket a célokat szolgáló alapja javára, másTészt közjótékonysági célokra fordíttatik. Valamely más módon igyekszem tehát arra, hogy nemcsak ennek a párszáz embernek érdekében, hanem a szövetkezeti eszme megmentése érdekében is (Helyeslés balfelől.) módot találjak arra, hogy ez a kérdés minden részében békésen intéződjék el. (Helyeslés a baloldalon.) Nem osztozom azonban a képviselő úrnak ama nézetében, hogy ha visszaélés történt bármelyik részről, az békésen, opportunus módon intéződjék el. Ha e vizsgálat keretében arra fogok rájönni, hogy bármelyik részről vétkes mulasztás és hiba történt, s esetleg még rosszhiszemű eljárás is fordult elő, azt a legkomolyabban és legszigorúbban fogom megtorolni. (Helyeslés.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Andaházi-Kasnya Béla: T. Ház! Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy nagyon köszönöm és hálás vagyok a miniszter úrnak azért a konciliáns hangért, amelyet ebben az ügyben méltóztatott tanúsítani. Meg kell azonban jegyeznem, hogy van egy kis felfogásbeli differencia, nem a miniszter úr között és közöttem, hanem az Okh. között és kettőnk között. Az igen t. miniszter úr arra az álláspontra helyezkedik, hogy audiatur et altera pars, ami^ igen helyes, magam is ezt mondtam, sőt én kértem is az igen t. miniszter urat, hogy lehetőleg kontradiktorius tárgyalás legyen, amikor az egyik fél a másik távollétében nem mondhat felelőtlenül dolgokat. Meg méltóztatott említeni, hogy Antal Lajos, tehát ennek a szövetkezetnek elnöke, volt az, aki ezt a bizonyos alkotmányos költséget felvette. En hajlandó vagyok ezt feltételezni és abból a szempontból kiindulni, amit a miniszter úr mondott. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az utalás joga az Okh.-é. Kérdezem az igen t. miniszter urat: a miniszter úr a saját választásából kifolyólag egyik alkalmazottjának kiutaltatott volna-e ilyen összeget, vagy ha az felvett pénzt, a felelősséget reá hárította volna-e? Az etikával összeegyeztethetőnek tartja-e az igen t. miniszter úr, hogy valaki az alájarendelt szövetkezettel utaltat ki pénzt és akkor ráfogja arra a szegény emberre, akit hatalmi szóval beállít kortesnek? (Zaj.) En magam állítom, hogy ez az Antal Lajos korteskedett ellenem is, szállította teherautóval az embereket ellenem, mert ő Mindszenten a kormánypártnak volt a hivatalos megbízottja. Mondom, ellenem szállította az embereket, tehát méltóztassék elhinni, hogy én nem nagyon lelkesedem Antal Lajos személyéért, nem vagyok neki különösen lekötelezve azért, mert ellenem fuvarozta a választókat. De mégsem tartom megengedhetőnek és az igazsággal összeegyeztethetőnek, hogy amikor azzal az emberrel szemben, aki parancsszóra korteskedik, a kiadások megtérítéséről van szó, akkor erre a kényelmes álláspontra helyezkedik az igen t. volt államtitkár úr és volt képviselő úr: igaz, hogy a ti vagyonotokból utalom ki ezt az összeget, igaz, hogy a ti tulajdonotokból osztom ki az összeget, de a te felelősséged mellett. Ez nem létezik. Hogy ez mennyire nem lehetséges, igen t. miniszter úr, azt az is bizonyítja, hogy éppen ez az Antal Lajos kubikus volt az, aki ezt kifogásolta, és azt mondta, hogy: én a járandóságaimat, amelyet előlegeztem, a saját társaim bőrére nem kaphatom meg. Szóval, éppen Antal Lajos, akire azt mondták, hogy felhasználta, volt az, aki ezt kifogásolta. Az igazgatósági tagokat kényszeríteni akarták, hogy ezeket aláírják. Az igazgatósági tagokat közben egyenként behívták az Okh.-ba és Steuer volt államtitkár úr kijelentette nekik, hogy amennyiben ezt a kiutalási jegyzőkönyvet alá nem írják, megvonják a munkát. Ebből is láthatni, hogy szükség van rá, — és én erre igenis kérem a miniszter urat — hogy ezt az ügyet mindkét fél meghallgatásával vizsgálják ki, hogy mi bizonyíthassuk a mi állításainkat, hogy ne legyen a dolog ködbe burkolva, hogy ők ne mondjanak egyszerűen olyan dolgokat, amelyek nem fedik a valóságot vagy ne tegyenek olyan másodlagos megjegyzést, amellyel elhomályosítják a lényeget. Ami pedig a mimiszter úrnak azt a megjegyzését illeti, amely szerint ő nem tartja megengedhetőnek azt. hogyha valahol szabálytalanságot lát, arra fátyolt borítson, őszintén megmondom, én ezt nagyon köszönöm, de én nagyon pesszimista vagyok.. Miután látom, hogy presztízspolitika folyik, az igazságot is feláldozom, ott tartok, hogy ezt is odadobom, az igazság sem kell, csak adják vissza a kisembereknek a pénzüket. Legyen igazsága annak az államtitkárnak, aki éveken át nyomorítja ezeket a kisemebereket, csak kapják vissza ezek a pénzüket. Nekem nem fáj ennek az embernek tisztessége, de fáj a kisemberek elvesztett vagyona. Nekem az fáj,, hogy néhány nap előtt, szombaton ki akarták lakoltatni őket a székházukból, le akarták záratni azt a házat, amelyet nehéz verejték árán megvásároltak a községben. Kérdezem az igen t. miniszter urat, hogy amikor a miniszterelnök úr testvérként fogad minket, vájjon nagyon testvéri cselekedet-e saját vagyonukból és házukból kiforgatni vala-