Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Àz országgyűlés képviselőházának 131. kiket, bezárni az ajtót és be nem engedni őket a saját székházukba? .Ezt én nem tartom testvéri szeretetnek. Meg vagyok győződve róla, hogy a miniszterelnök úr elgondolása sokkai idealisabb és helyesebb, meg vagyok győződve róla, hogy a miniszterelnök úr és a miniszter úr sem fogják ezt fedezni. Meg vagyok győződve róla, hogy az általuk hirdetett szerétéi nem az az kufári szeretet, amely ostorokkal akarja őket kiverni ebből a házból és mindenhonnan, ahol azok az emberek, akik hivatva volnának aggodalommal őrködni ezeknek a kisembereknek ügyei felett és vigyázni rájuk, üzletet csinálnak fcelőle. Meg vagyok győződve róla, hogy ezt sem az igen t. miniszterelnök úr, sem a miniszter úr nem fogja tűrni s éppen ezért a miniszter úrnak ideiglenesen adott válaszát készséggel tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak a miniszterelnök úr megbízásából is adott válaszát méltóztatik-e tudomásul venni, igen vagy nem? (igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Eckhardt Tibor képviselő úr interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a kíméletlen adóvégrehajtások során a mezőgazdasági termelések folytatásához szükséges élő és holtfelszerelést

1 is a pénzügyi hatóságok lefoglalják és ezzel a mezőgazdasági termelés folytonosságát súlyosan veszélyeztetik? 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr általános érvényű rendelettel utasítani az ország öszszes pénzügyi hatóságait aziránt, hogy a mezőgazdasági üzem folytatásához szükséges élő és holtfelszerelést a jövőben az ingatlan elválaszthatatlan tartozékának tekintsék mely semmiféle végrehajtás alá nem vonható, hanem csak az ingatlannal egyidejűleg kerülhet lefoglalás vagy árverés alá.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor: T. Ház! Ismerem a pénzügyminiszter úrnak azt az itt kifejtett álláspontját, hogy csak konkrét adóvégrehajtási esetekben tud orvoslást nyújtani. En mégis nem konkrét -eseteket hozok ide, mégpedig két oknál fogva. Először, mert túlsók konkrét esetet kellene idehoznom, (Ügy vam! a baloldalon.) ha azokat mind fel kellene sorolnom és nem hozom ide azért, mert túlságos izgalmat keltene ezeknek a konkrét eseteknek ismertetése. En, tisztán csak az elvi részt hozom ide a t. Ház elé, az elvi kérdést. Készséggel vállalkozom arra, hogy a pénzügyminiszter úrnak személyesen átadok tömérdek konkrétumot. Itt azonban tisztán és kizárólag az elvi kérdést vetem fel, minden szenvedélyés izgalomkeltő szándék nélkül, tisztán azzal a célzattal, hogy kielégítő rendezést érjek el. Mert méltóztassék elhinni, hogy ha én ezekben a kérdésekben pártpolitikát néznék és keresnék, akkor azt mondanám: ám csinálják az urak úgy, ahogy most csinálják, mert négy hét vagy hat hét múlva ebben az országban kormánypárti ember már nem marad, de nemcsak kormánypárti ember nem marad akkor már, hanem adót fizetni képes ember is alig marad. Es én ezekben a kérdésekben nem a pártpolitikumot, hanem tisztán az országos érdeket ülése 1932 november 30-án, szerdán. 47 nézem, amikor a következő kérdéseket intézem a t. pénzügyminiszter úrhoz. Mindenekelőtt^ a következőt! Ismételten előfordult, hogy teljesen szegény, egy kis házacskával vagy a legcsekélyebb kis ingatlannal rendelkező embertől is adó fejében elvitték azt a kenyérmagszükségietet képező búzát, amely neki magának és családjának eltartására az idei télen, amíg új gabona lesz, elkerülhetetlenül szükséges.^ Kérdem: elvileg lehetséges és megengedhető-e az ilyen eljárás? Mi lesz a konzekvenciája annak, ha a maga és családja eltartására szükséges búzát, kenyérmagot elviszik adóba és elárverezik vagy eladják a községben? Nyilvánvaló, hogy az illető hatósági ellátásra fog szorulni és ahelyett, hogy a sajátmaga keresményéből tartaná el magát és a családját, a hatóság kegyelemkenyerén fog élni. Lehet-e ezt az állapotot tűrni? Szabad-e az ilyen végrehajtási rendszert helyeselni? Tudok számtalan esetről a törpebirtoktól a középbirtokig, — a nagybirtokban nem ismerem a helyzetet — de a 800 holdas birtokosról is hallottam, hogy a jármos ökreit, amelyekre a föld megszántása céljából szüksége van, az élő és holt felszerelést, a vetőmagot egyszerűen lefoglalják és most már árverezik is. (Ügy van! Ügy van! half elöl.) Kérdezem: mi lesz ennek az országnak ,a mezőgazdasági termelésével? Hova fog fajulni a helyzet, ha ennek az országnak mezőgazdaságából az élő és holt felszerelést elviszik adóba, ellicitálják és csak a meztelen föld marad ott, hogy kezdjen azzal a gazdája azt, amit akar, vagy amit tud? Nem hiszem, (hogy túloznék, ha azt mondom, hogy az ország jövő évi termésében legalább 20%-os kárt jelent máris az az adóvégrehajtási eljárás, amelyet gazdákkal szemben folytának, amikor jármos ökröket, gazdasági felszereléseket, nélkülözhetetlen élő és holt felszerelést visznek el adóba. Nemcsak ez a tény, hanem tény az is, hogy a gazdák egy része, amikor látja ezt az eljárást, már meg sem várja, hogy elvigyék jármos ökreit, hanem kéz alatt maga adja el, mert kevesebb költséggel jár és talán többet tud magának biztosítani és leszereli önként a maga birtokát. Eszembe jut Montesquieu-nek, iá politikai tudományok atyamesterének kétszáz évvel ezelőtt írt könyve a törvények szelleméről, amelyből, sajnos, nagyon kevesen nagyon keveset tanultak. Montesquieu azt mondja, — azt hiszem, hasonló eljárásokra célozva, amelyek kétszáz évvel ezelőtt az autokrata francia udvar részéről már meglehetős mértékben gyakoroltattak — hogy ha a néger datolyát eszik, kivágja a pálmafát és így jut hozzá a datolyáihoz. A mi fináncaink eljárása is rendkívül hasonlít a négerek datolyaszerzési metódusához, amikor kivágják az adóalanyt s elpusztítják a mezőgazdát, csak azért, hogy néhány adópengőhöz vagy párszáz pengőhöz hozzájussanak. \ En nyomatékosan akarom itt leszögezni, 'nemcsak magamnak, hanem egész pártomnak azt az álláspontját, hogy minden körülmények között igenis fizetni kell az adót az adófizetési képesség végső határáig. (Elénk helyeslés half elöl.) Ezt nemcsak itt mondóim, hanem minden népgyűlésen, mondhatnám a népszerűség egyenes kockáztatásával ellenzéki oldalról hangsúlyozom és követelem, hogy fizessetek adót, ameddig csak bírtok, ameddig képesek vagytok. Ellenkezőleg, azt kell mondanom a hitvány rágalmazókkal szemben, itt