Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. gatartását mindenekelőtt oktalannak kell minősítenem, (Ügy van! Ügy van! jobb felől) vagy, hogy szebben fejezzem ki magamat: nem okosnak kell minősítenem, (Igaz! Ügy van!) mert hiszen lehetetlenség másként nyilatkoznom. (Ügy van! Ügy van!) Ez a gyűlölködő hangnem, amely ott az utóbbi hetekben megnyilvánul, természetesen csak megnehezíti r a két állam között fennálló viszony megjavítására irányuló törekvést, és így megnehezíti azoknak a gazdasági kapcsolatoknak megerősítését is, amelyeknek hasznosságára pedig éppen jugoszláv részről ismételten hivatkoztak. Felfogásom szerint azonban a jugoszláv sajtó egy részének, a többször idézett Vremenek ezek a cikkei és magyarellenes uszításai beleütköznek abba a stílusba, abba az etikába is, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amelyet az újságírástól, ha méltó akar lenni a nevéhez, európaszerte megkívánunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A Vreme — és itt helyre kell igazítanom az interpelláló képviselő urat — nem hivatalos lapja a jugoszláv kormánynak. De legyen bár hivatalos lapja, vagy legyen félhivatalos, avagy akár negyedhivatalos lapja is, mindenesetre indokoltnak tartom, hogy erről a helyről a legnagyobb felháborodással és a legnagyobb megbotránkozással ítéljem el azt, hogy Magyarországot sokszor igazán lealázó, útszéli és az európai sajtó hasábjaira nem illő bántalmazásokban részesíti. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Meg vagyok arról győződve, — legalább is szeretném hinni — hogy a jugoszláv közönség higgadtabb és komoly része távol áll ezektől az uszításoktól. r r Egyelőre ezt válaszolom a képviselő ur interpellációjára. Kérem a t. Hasat, méltóztassé kkijelentéseimet tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon, a középen és balfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Kóródi Katona János: T. Képviselőház! A külügyminiszter úr válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a külügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik gróf Somssich Antal képviselő úr interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Herezegh Béla jegyző (olvassa); Van-e tudomása a t. kormánynak arról, hogy a Kisbalaton "Vízrendező Társulat érdekkörébe^ bevont kiskomáromi és szőkedencsi legelotársulat tagjaira oly nagy ártéri hozzájárulás vettetett ki 'már évek óta, mely az illetők anyagi romlását idézi elő. Hajlandó-e a kormány ezen tarthatatlan állapoton azonnal változtatni és ha igen, (hogyan í Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Somssich Antal: T. Ház! Leszek bátor először felolvasni a kiskomáromi legelőtársulat, valamint Szőkedencs községnek a miniszterelnök úrhoz intézett kérvényét, illetőleg panaszlevelét és azután néhány megjegyzést fogok itt tenni, hogy az egész ügyet megvilágítsam a t. Képviselőház előtt. A kiskomáromi legelőtársulat a következő kérvényt intézte a miniszterelnök úrhoz. (Olvassa): «A legmélyebb tisztelettel alulírottak Kiskoimarom község Legeltetési Társulatának ülése 1932 november 30-án, szerdán. 37 megbízásából és képviseletében a következő panasszal, illetőleg kérelemmel fordulunk Nagyméltóságod elé. Kiskomárom község Legeltetési Társulata tiltakozása ellenére a Kisbalaton VízrendezŐ Társulat érdekeHségi körébe vonatott be «528 katasztrális hold és 1246 négyszögöl közlegelője után, amely legelő a zala-somogyi határárok mentén fekszik s ez alapon 1930 évtől má>r 3313 pengő 35 fillér vízszabályozási járulékkal lettünk megterhelve legelőnk után évenként. Ezen súlyos teher ellen vagyunk bátrak panasszal élni Nagyméltóságodnál, mert a mostani nehéz gazdasági viszonyaink mellett elviselhetetlen, hogy katasztrális holdanként circa 6 pengő iárulék essék évente legelőre. Az érdekeltségbe bevonás azért is sérelmes reánk, mert a Kisbalaton és Zala folyó legelőinktől mintegy 12—15 kilométer távol fekszik, s a határárok révén bevonásuk annál súlyosabb, mert a határárok lecsapolásával, illetve vízének nagyobbmérvű elvonásával az árok mentén levő talaj alsó rétegei teljes kiszáradásnak vannak kitéve, s emeUett még ugyanolyan mérvben vagyunk megróva, mint a Zala és Kisbalaton közvetlen közelében fekvő balatonmagyaródi Walko, Weisz, Zalavári apátság stb. nagybirtokok, meVek a Zala vízének kiöntéseitől máris nagy területeken vízmentesítve lettek, termő föld'kké váltak olyan részeikben, amelyek azelőtt terméketlenek voltak Ezen méltánytalan elbánás községünk legelőbirtokos gazdái körében nagy elkeseredést szült, mert legelőbirtokosságunk egyenlő teherviselésre lett kötelezve a zalaparti nagybirtokosokkal. Közlegelőnk, mely észak-dél irányban vonult, a zala-somogyi határárok mentén évek hosszú sora óta annyira száraz, hogy az évnek szeptember havában már nem legeltethető s marháinkat már a rétre kell hajtanunk, mert nincs fű a legelőn, sőt a legelő nyugati részein már annyira futóhomokos, hogy nagy területen akácosítani kellett. Többször kértük a Kisbalaton Lecsapoló Társulat Igazgatóságát, hogy a helyszínén a legelőbirtokosság meghívásával állapíttassák meg, hogy mily mértékben lehetnénk jogosan és arányosan a hozzájárulásra szorítva, de es soha nem történt meg. Odaterjed alázatos kérésünk: méltóztassék érdekeltségbe bevonásunk kérdését, illetőleg ennek mértékét elbírálandó, panaszunkat revízió tárgyává tenni, egy vegyes bizottságot a helyszínére kiküldeni és megállapíttatni, hogy méltányos és lehetséges-e, hogy legelőnk után ily nagymérvű teherviselésre vagyunk kötelezhetők. Mi hisszük és reméljük, hogy Nagyméltóságod meg fogja érteni panaszunkat és nem fogja engedni, hogy ezen méltánytalan s elviselhetetlen nagy teher virágzásnak induló marhatenyésztésünket elsorvassza.» Ugyanígy szól Szőkedencs község kérvénye is. T. Ház! A Kisbalaton öblözetébe különböző vízfolyások ömlenek, amelyek partbirtokosai megint különböző érdekeltségekben voltak régebben tömörülve. így ebben az esetben külön volt Kiskomáromi Lecsapoló Társulat és külön Zala-Vízlecsapoló Társulat. Egy nagykanizsai bank megvette a Balaton-magyaródi birtokot, ennek a birtoknak nagy részét még a földbirtokreform előtt eladta, elparcellázta, tehát be sem vonatott a földbirtokreformba, a i megmaradó területet, 2500 holdat, s -ennek terű-