Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

38 Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán. létéből. 2300 hold berket pedig eladott egy Walkó nevű birtokosnak, aki igaz, hogy szorgalmas és hozzáértő gazda, de akinek természetes spekulációja az volt, hogy e berek területét lecsapoltassa és est az elég olcsón megvett értéktelen földet termo földdé átalakítva, a befektetett tőkét nagy haszonnal kamatoztassa. A felső erők szorgalmazták is ezt az ügyet és a vége az lett, hogy összecsapták a Zala-Vízlecsapoló Társulatot és a KiskomáromiLecsapoló Társulatot egybe, a Kisbalaton Lecsapoló Társulat érdekkörébe, mely a munkálatok megkezdésére az államtól nagyobb kölcsönösszeget vett fel. Természetesen most a társulatnak az volt a legnagyobb érdeke, hogy minél nagyob területet vonjanak be ennek a társulatnak érdekkörébe, hogy a kamatszolgáltatásra az ártéri hozzájárulás után befolyó öszszeg is minél nagyobb legyen. Ennek folytán azokat a területeket is bevonták, amelyek a vízfolyásoknak egészen a legelején feküsznek és amely területeknek tulajdonosai már eleve is tiltakoztak az ilyen bevonás ellen. Ennek dacára is bevonták ezeket a területeket és megkezdődött az ártéri hozzájárulások kivetése. Ezeket a kivetéseket pedig a törvény értelmében most az adókkal együtt hajtják be. A Kiskomáromi Legelőtársulat, s a szőkedencsi birtokosság is tiltakozott ez ellen, mert azt mondják, hogy az alsó birtokos nagyobb hasznot élvez, míg ők kárt szenvednek, mert a tőzeges legelőkből a vizet leszippantották, nyáron fű nem nő többet a legelőjükön, a csorda egész nap ott áll és éhesen megy haza este és ezért a jótéteményért fizessünk még 6 pengőt holdanként. (Eckhardt Tibor: Az egész Dunavölgyön így van!) Szép nyugati fajmarha «fókájukban» 800 darab marha legelt azon az 528 holdon. Hol legeljen most már nyáron, mikor azon fű nem terem és még fizessünk köszönetül 6 pengőt holdanként. (Eckhardt Tibor: Borzalmasan rossz elosztás! — Musa István: Csendőri asszisztencia mellett hajtják be!) Panaszkodnak ezek az emberek ez ellen, s kérik, hogy osztályozzák végre ezeket a bevont területeket a haszon arányában. Természetes, hogy azok a nagybirtokosok és érdekelt községek, akiknek hasznuk volt és akik a most lecsapolt területeken még mindig 69 filléres kataszteri tiszta jövedelemmel szerepelnek mint adóalanyok és akik most szántókat és réteket csináltak az azelőtt zsombékos, limbusos területből, nem akarnak belemenni afféle osztályozásba, hogy a többiekre kevesebb essen, mint rájuk a hozzájárulásból. Felszólaltam itt a Házban két ízben; a minisztériumban is jártam és kértem ennek az anomáliának a megszüntetését, de idáig teljesen sikertelenül. A vízügyi osztály válaszát már előre hallom, mert azt fogják mondani, hogy ez nagy koncepciójú terv, és majd nem tudom hány év múlva, miután lecsapolták ezeket a területeket, öntözni fognak, de hát a pénzügyminiszter úr nem a dédunokáktól fogja az adókat behajtani, akik majd ezután születnek, hanem a most élő emberektől, akiktől az élet lehetőségét elveszik. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkora itt az elkeseredés, amelyet ez szül, hogy a kormány viselje i» érte a felelősséget és a konzekvenciákat. (Eckhardt Tibor: Hibás az egész elgondolás, mert a legtöbb helyen szükség van arra a vízre? Olyan rosszul van megoldva, hogy borzalmas!) Ennek folytán a földmívelésügyi miniszter úr hoz azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok, szí veskedjék intézkedni, hogy a Kis-Balaton Víxrendező Társulat autonómiája függesztessék fel; (Helyeslés a baloldalon.) a számvevőszék bevonásával számadásait tíz évre visszamenő leg vizsgáltassa meg, a bevont területekről pe' dig haladéktalanul rendeljen el új kataszteri felvételt annak megállapítására, hogy mennyi vei emelkedett vagy esett értékben az egyes birtokosoknak a lecsapoló társulat érdekkörébe bevont területe. A pénzügyminiszter úrhoz azt a kérést intézem, hogy a kiskomáromi legelőtársulat s a szőkedencsi közbirtokosság ártéri járulékainak befizetése különíttessék el az egyéb adóktól; azok befizetése újabb kataszteri felvétel megejtéséig tartassék függőben s ezek a járulékok végrehajtás útján ne hajtassanak be. Gömbös Gyula miniszterelnök úrhoz pedig azt a kérést intézem, hogy annak a kijelentésének megfelelően, amelyet itt a Házban bemutatkozása alkalmával mondott, hogy Nagyatádinak megígérte: parasztjaidat nem hagyom el, — kérem, hogy az én parasztjaimat se hagyja el, hanem azokon is méltóztassék segíteni. (Téglássy Béla: Azokat sem hagyja el!) Ne tessék új falvakat építeni, hanem elsősorban ne tessék az életlehetőséget a már évszázadok óta virágzó községektől elvenni. (Helyeslés a báloldalon. — Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek. A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Somssich Antal képviselő úrnak hozzám intézett interpellációjára &• választ a miniszterelnök úr és pénzügyminiszter úr nevében is vagyok bátor megadni. Nem ismerem részleteiben ezeket a kérdéseket, s azokat a helyi bajokat, melyeket az ottani vízlevezetések keresztülvitele a képviselő úr előadása szerint előidézett. Annyit azonban tudok és osztozom is abban az álláspontban, hogy nálunk talán 'bizonyos vonatkozásban túlságba mentünk a vizek levezetésében (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) és kellően meg nem fontolva, az elért gazdasági eredményeket kellően nem latolva, (Eckhardt Tibor: Kiszárítottuk az országot!) megfelelő talajkutatásokkal alá nem támasztva a kérdést, mentünk bele ilyen vízlevezetési munkálatokba. Az illetékesek mentségére azonban valamit fel kell hoznom; ezek a vízlevezetések mindig és kizárólag az érdekeltek erős ösztönzésére, (Gr. Somssich Antal: Itt nem igen ösztönöztek!) forszírozására, az érdekeltek rendelkezésére álló mindenféle támogatók és protektorok igénybevételével szoríttatnak keresztül. (Zaj.) így van ez minden szabályozásnál. (Fráter Jenő: Ügy van mindenütt!) Alig állanak összegek rendelkezésre, hogy a legszükségesebb védelmi munkálatokat végrehajtsuk s ezért is küzdelmet kell kifejtenünk éppen az érdekeltekkel szemben, akik lehet, hogy partikuláris, lehet azonban, hogy egyetemes érdekeket és lehet, hogy jól fel -néni fogott érdekeket képviselve, mindig ösztönöznek és kérésekkel halmoznak el a vízlevezetések további forszírozására. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mondom, elvileg magam is azon az állásponton vagyok, hogy bizonyos túlhajtottság van ebben a kérdésben. Egyoldalúvá tétetett a mi vízügyi kérdéseink rendezése, (Eckhardt Tibor: Duzzasztani is kell, nemcsak levezetni!) a kérdés másik oldalát, amit a víz fenntartása jelent egy országban, nem vettük kellően figyelembe,