Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

38 Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán. létéből. 2300 hold berket pedig eladott egy Walkó nevű birtokosnak, aki igaz, hogy szor­galmas és hozzáértő gazda, de akinek termé­szetes spekulációja az volt, hogy e berek te­rületét lecsapoltassa és est az elég olcsón meg­vett értéktelen földet termo földdé átalakítva, a befektetett tőkét nagy haszonnal kamatoz­tassa. A felső erők szorgalmazták is ezt az ügyet és a vége az lett, hogy összecsapták a Zala-Vízlecsapoló Társulatot és a Kiskomáromi­Lecsapoló Társulatot egybe, a Kisbalaton Le­csapoló Társulat érdekkörébe, mely a munkála­tok megkezdésére az államtól nagyobb kölcsön­összeget vett fel. Természetesen most a társu­latnak az volt a legnagyobb érdeke, hogy mi­nél nagyob területet vonjanak be ennek a tár­sulatnak érdekkörébe, hogy a kamatszolgálta­tásra az ártéri hozzájárulás után befolyó ösz­szeg is minél nagyobb legyen. Ennek folytán azokat a területeket is bevonták, amelyek a vízfolyásoknak egészen a legelején feküsznek és amely területeknek tulajdonosai már eleve is tiltakoztak az ilyen bevonás ellen. Ennek dacára is bevonták ezeket a területeket és meg­kezdődött az ártéri hozzájárulások kivetése. Ezeket a kivetéseket pedig a törvény értelmé­ben most az adókkal együtt hajtják be. A Kiskomáromi Legelőtársulat, s a szőke­dencsi birtokosság is tiltakozott ez ellen, mert azt mondják, hogy az alsó birtokos nagyobb hasznot élvez, míg ők kárt szenvednek, mert a tőzeges legelőkből a vizet leszippantották, nyáron fű nem nő többet a legelőjükön, a csorda egész nap ott áll és éhesen megy haza este és ezért a jótéteményért fizessünk még 6 pengőt holdanként. (Eckhardt Tibor: Az egész Dunavölgyön így van!) Szép nyugati faj­marha «fókájukban» 800 darab marha legelt azon az 528 holdon. Hol legeljen most már nyá­ron, mikor azon fű nem terem és még fizes­sünk köszönetül 6 pengőt holdanként. (Eck­hardt Tibor: Borzalmasan rossz elosztás! — Musa István: Csendőri asszisztencia mellett hajtják be!) Panaszkodnak ezek az emberek ez ellen, s kérik, hogy osztályozzák végre eze­ket a bevont területeket a haszon arányában. Természetes, hogy azok a nagybirtokosok és érdekelt községek, akiknek hasznuk volt és akik a most lecsapolt területeken még mindig 69 filléres kataszteri tiszta jövedelemmel sze­repelnek mint adóalanyok és akik most szántó­kat és réteket csináltak az azelőtt zsombékos, limbusos területből, nem akarnak belemenni afféle osztályozásba, hogy a többiekre kevesebb essen, mint rájuk a hozzájárulásból. Felszólaltam itt a Házban két ízben; a mi­nisztériumban is jártam és kértem ennek az anomáliának a megszüntetését, de idáig telje­sen sikertelenül. A vízügyi osztály válaszát már előre hallom, mert azt fogják mondani, hogy ez nagy koncepciójú terv, és majd nem tudom hány év múlva, miután lecsapolták eze­ket a területeket, öntözni fognak, de hát a pénzügyminiszter úr nem a dédunokáktól fogja az adókat behajtani, akik majd ezután szület­nek, hanem a most élő emberektől, akiktől az élet lehetőségét elveszik. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkora itt az elkeseredés, amelyet ez szül, hogy a kormány viselje i» érte a felelősséget és a konzekvenciákat. (Eck­hardt Tibor: Hibás az egész elgondolás, mert a legtöbb helyen szükség van arra a vízre? Olyan rosszul van megoldva, hogy borzalmas!) Ennek folytán a földmívelésügyi miniszter úr hoz azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok, szí veskedjék intézkedni, hogy a Kis-Balaton Víx­rendező Társulat autonómiája függesztessék fel; (Helyeslés a baloldalon.) a számvevőszék bevonásával számadásait tíz évre visszamenő leg vizsgáltassa meg, a bevont területekről pe' dig haladéktalanul rendeljen el új kataszteri felvételt annak megállapítására, hogy mennyi vei emelkedett vagy esett értékben az egyes birtokosoknak a lecsapoló társulat érdekkörébe bevont területe. A pénzügyminiszter úrhoz azt a kérést in­tézem, hogy a kiskomáromi legelőtársulat s a szőkedencsi közbirtokosság ártéri járulékainak befizetése különíttessék el az egyéb adóktól; azok befizetése újabb kataszteri felvétel meg­ejtéséig tartassék függőben s ezek a járulékok végrehajtás útján ne hajtassanak be. Gömbös Gyula miniszterelnök úrhoz pedig azt a kérést intézem, hogy annak a kijelenté­sének megfelelően, amelyet itt a Házban be­mutatkozása alkalmával mondott, hogy Nagy­atádinak megígérte: parasztjaidat nem hagyom el, — kérem, hogy az én parasztjaimat se hagyja el, hanem azokon is méltóztassék segí­teni. (Téglássy Béla: Azokat sem hagyja el!) Ne tessék új falvakat építeni, hanem elsősor­ban ne tessék az életlehetőséget a már évszá­zadok óta virágzó községektől elvenni. (Helyes­lés a báloldalon. — Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek. A földmívelésügyi miniszter úr kíván szó­lani. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Somssich Antal képviselő úr­nak hozzám intézett interpellációjára &• vá­laszt a miniszterelnök úr és pénzügyminiszter úr nevében is vagyok bátor megadni. Nem ismerem részleteiben ezeket a kérdé­seket, s azokat a helyi bajokat, melyeket az ottani vízlevezetések keresztülvitele a képvi­selő úr előadása szerint előidézett. Annyit azonban tudok és osztozom is abban az állás­pontban, hogy nálunk talán 'bizonyos vonat­kozásban túlságba mentünk a vizek levezetésé­ben (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) és kellően meg nem fontolva, az elért gazdasági eredmé­nyeket kellően nem latolva, (Eckhardt Tibor: Kiszárítottuk az országot!) megfelelő talaj­kutatásokkal alá nem támasztva a kérdést, mentünk bele ilyen vízlevezetési munkála­tokba. Az illetékesek mentségére azonban va­lamit fel kell hoznom; ezek a vízlevezetések mindig és kizárólag az érdekeltek erős ösz­tönzésére, (Gr. Somssich Antal: Itt nem igen ösztönöztek!) forszírozására, az érdekeltek ren­delkezésére álló mindenféle támogatók és pro­tektorok igénybevételével szoríttatnak keresz­tül. (Zaj.) így van ez minden szabályozásnál. (Fráter Jenő: Ügy van mindenütt!) Alig ál­lanak összegek rendelkezésre, hogy a legszük­ségesebb védelmi munkálatokat végrehajtsuk s ezért is küzdelmet kell kifejtenünk éppen az érdekeltekkel szemben, akik lehet, hogy par­tikuláris, lehet azonban, hogy egyetemes ér­dekeket és lehet, hogy jól fel -néni fogott ér­dekeket képviselve, mindig ösztönöznek és ké­résekkel halmoznak el a vízlevezetések további forszírozására. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) Mondom, elvileg magam is azon az állásponton vagyok, hogy bizonyos túlhajtott­ság van ebben a kérdésben. Egyoldalúvá té­tetett a mi vízügyi kérdéseink rendezése, (Eck­hardt Tibor: Duzzasztani is kell, nemcsak le­vezetni!) a kérdés másik oldalát, amit a víz fenntartása jelent egy országban, nem vettük kellően figyelembe,

Next

/
Oldalképek
Tartalom