Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-131
Az országgyűlés képviselőházának 131. éppen, most, amikor a múlt hibáira még nem borítottak fátyolt. Beszédem elején hangoztattam, hogy pártpolitikai szempontok kikapcsolásával f óhajtanám tárgyalni az ország gazdasági kérdéseit; azért óhajtanám a pártpolitika kikapcsolásával tárgyalni ezeket a kérdéseket, mert véleményem szerint ha ezeket a kérdéseket nem kezdjük tárgyalni megfelelő hozzáértéssel, jószándékkal és a szolidaritás érzetével, akkor még pártpolitikai, kiélezett pártpolitikai tárgyalás nélkül is annyira el fognak fajulni a viszonyok ebben az országban, hogy a hatalomnak nem igen lesz módja hosszú időn keresztül megcselekedni azt, amit mindig állított, hogy tudniillik a közrendet és a közbiztonságot * fenntartja. Mert a gazdasági és pénzügyi hibák és hibás elgondolások a legalkalmasabbak arra, hogy egy ország szociális struktúráját megbontsák, hogy tömegelégedetlenségeket és tömegkirobbanásokat termelj nek ki. Víamnak betegségek és vannak kóros jelenségek, amelyekre semmiféle orvostudomány r szerint sem megfelelő gyógymód az, hogy beszéddel és ráimádkozással gyógyítsuk őfeet* de ' semmiesetre sem tartom alkalmas gyógyító eszköznek általában betegségeknél, hogy visszamenjünk oda, ahol Ausztráliának legelmaradottabb néptörzsei tartanak, amelyek, ha valaki nagyon súlyosan beteg, ha súlyos láza van, akkor mint végső kísérletet megpróbálják, hogy tüzes vassal, helyesebben tüzes t fadarabokkal, mert hiszen a vasat nem ismerik, megpiszkál• ják az illetőt. Véleményem szerint, ha a pénzügyi igazgatás a jövőben nem já<r el óvatosabban, mint ahogy eljárt eddig, és ha nem közli, hogy tulajdonképpen mik azok a: magasabb célok, amelyknek érdekéiben ezek a rendszabályok történnek, akkor ennek súlyos következményei lehetnek. Én lehetségesnek tartom, hogy a pénzügyminiszter úr arra az álláspontra he j lyezktedik, hogy az első, amit mindenképpen meg kell csinálni és amit megcsinálunk, a költségvetés egyensúlyának fenntartáisa. Ennek több módja van. Egyik módja az: felemelni addig a mértékig, amennyi a kiadások összege, vagy pedig a kiadásokat restringálni addig, amennyi a jövedelem. A másik mód szintén felfogás dolga. Elismerem, ha olvasgatok a nemzeti munkatervben, (Dinnyés Lajos Káir volt azt a füzetet kiadni!) hogy a pengő értékállandóságának fenntartása olyan feladat, amely minden fölé helyezendő, mert hiszen, ha a pénzügyi igazgatás arra az álláspontra helyezkedik, amit az előbb említettem, hogy a költségvetés egyensúlya minden fölé helyezendő, a pénz értékállandósága minden fölé helyezendő, ez is álláspont, szerény véleményem szerint azonban ezeknél van még egy fontosába, ez a fontosabb pedig az emberi élet minimuma, amelyhez mindenkinek joga van (Űyy van! bálfelöl.) és minden állami intézkedés ab ovo hibás és mindazok, akik a kormányzatért felelősek, viselik az ódiumot azért, ha elsősorban nem azt a célt szolgálják, hogy az élet minimuma fenntartassék. De ez még nem elég, ezt csak ideiglenesen fogadom el, azután a tőke tekintetében a status quo fenntartását mindenkép biztosítanunk kell, mert ha nem is tud a kormányzat mindent megtenni, — megengedem, hogy a kormányzat sem tud mindent és nem teljhatalmú, a világgazdasági válsággal szemben kötött kezei vannak — de mindenesetre nem tartom bölcs dolognak, ha ilyen elméleti cél érdekében feláldozzuk azt, ami elvégre a leggyakorlatibb és legközelebb fekvő ütése ÎÙêê november 30-án, szerdán, 35 az adófizető, a termelő közönségre. (Ügy vanj a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Tekintettel arra, hogy Farkas Tibor igen t. képviselő úr interpellációja jelent-ős részében az adóbehajtások kérdésével foglalkozott és ebben a tárgyban a mai nap folyamán még két interpelláció van bejegyezve, kérem, méltóztassék engedélyt adni arra, hogy az interpellációkra a választ együttesen adjam meg. (Helyeslés jobb/elől. — Ulain Ferenc: És a költségvetésleszállítással, miniszter úr, mi lesz?) Elnök: A Ház az engedélyt megadja. Következik Kóródi Katona János képviselő úr interpellációja. Méltóztassék az interpelláció szövegét felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa); «Interpelláció a külügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a külügyminiszter úrnak a szerb kormány hivatalos lapja, a «Vreme»nek november 10-én és november 18-án megjelent, magyar államiságunkat súlyosan sértő békebontó és uszító cikkeiről 1 ? 2. Hajlandó-e a külügyminiszter úr a szerb kormánynál erélyesen elégtételt és ennek a magatartásnak megszüntetését követelni!» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kóródi Katona János: T. Ház! Mint határmenti képviselő, több ízben idehoztam azokat az állandóan ismétlődő határincidenseket, amelyek különösen a jugoszláv határ irányában történnek. Interpellációm bevezetéséül most is kénytelen vagyok felhozni azt a körülményt, hogy legutóbb két asszonyt, akik szabályszerű igazolvánnyal mentek át a határon, letartóztattak, pénzüket elrabolták, őket véresre verték és az egyiket még ma sem engedték szabadon. "ugyancsak a lapok hozták, hogy csütörtökön Madaras község határában lelőttek valakit és a magyar kiküldött katonai bizottságot sem engedték oda a holttesthez, hogy megállapítsák, vájjon tényleg nem volt-e az illetőnek szabályszerű határátlépési igazolványa. Ha az ember elgondolkozik ezeken a dolgokon, akkor kénytelen a hátteret keresni. A háttere pedig ennek a magatartásnak az az uszító cikkezés, amelyet a szerb sajtó már bizonyos idő óta folytat. Ezeknek a cikkeknek tekintetében különösen vezető szerepet visz a Vreme, amelyről köztudomású hogy a szerb kormány hivatalos lapja. Ennek a lapnak november 10-iM és 18-iki számában olyan hangú és olyan stílusú cikkek jelentek meg, amelyeket feltétlenül szóvá kell tennünk, hiszen végeredményben egy velünk diplomáciai viszonyban lévő állani hivatalos kormánysajtójának magatartásáról van szó. T. Ház! A Vreme november 10-ikl cikkében a következő kitételek vannak (olvassa): «Ez az ezeréves Magyarország azokkal a természetes határokkal egyáltalában soha nem létezett. A valóságban sem István király országa, sem Magyarország ebben a formában nem állott fenn századokon át megszakítás nélkül...» «A földrajzilag kikerekített «ezeréves Magyarországánál a történész évszázadokon át Csehországra, Török-, Oláh-, Román- -Lengyel- és Németországra bukkan. A szerb «status in stato»-ról nem is akarunk említést tenni...» «A történelmi Magyarország sohasem volt az, aminek a soviniszta politikusok a népnek bebeszélik. A húszmilliót számláló magyarság csak a soviniszta politikusok fantáziájának produk5*
