Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-139
Az országgyűlés képviselőházának 139. arra, hogy katona, de nagyon sokszor hivatkozik arra is, hog-y a nemzeti gondolatnak egyedüli kizárólagos képviselője (Propper Sándor: Pat entir ózott!) és akkor a nyíltságot és őszinteséget hol találjuk meg ezekben a kijelentésekben? Hol mondja meg nyíltan és őszintén, hogy mit akar tulajdonképpen a választójoggal? Demagógia és kertelés, amit az érdekképviseletről mond. (Friedrich István: Az már el van ejtve!) Es demagógia, amit a választójogról mond. fBuchinger Manó: Sok beszédnek sok az alja!) Azt mondom, amit előttem éppen Petrovácz t. képviselőtársam állapított meg, hogy Magyarországon a Friedrich-féle tisztességes választói jog volt az egyetlen, amikor lehetett egyszer Magyarországon becsületesen választani. Ezt a választójogot elsikkasztották, annak ellenére, hogy nem származott belőle semmiféle baj. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Sőt a rendszer ebből nőtt ki! A dicsőségesen uralkodó rendszer!) Ennek a választójognak alapján Magyarországon egészen más állapotok volnának, mint itt voltak. Ha a Friedrich-féle választójog maradna érvényben, akkor nem tárgyaltunk volna olyan zárószámadásokat, amelyeket itt letárgyaltunk, akkor nem tárgyaltuk volna a millióknak és milliárdoknak azt a szörnyű tékozlását, amellyel a világgazdasági válságot Magyarországon még azonfelül sokkal súlyosabbá tették. Nem tárgyaltuk volna és nem tárgyalná a törvényszék a korrupciónak mocsarát, piszkát, azt az ingoványát, amelyet a népjóléti panamák jelenítenek, s amit megelőzően a laktanyák, épületek, állami kijárások dolgai jelentettek. A bíróságok maguk mondják, hogy ezek a korrupciós panamák idejüknek nagy részét lefoglalják. De visszatérek erre a rejtelmes-édes kijelentésre, hogy nem az a fontos, hogy milyen a választójog, hanem az, 'hogy milyen a parlament. Több a naivitásnál, tárgyilagos akarok maradni és enyhe szót használok, amikor az!t mondom, több a naivitásnál, amikor egy kormány miniszterelnöke azt mondja, hogy nem az a fontos, hogy milyen a választójog, hanem, hogy a parlament milyen törvényeket alkot. Politikai analfabetizmus azt mondani, hogy nem fontos, hogy milyen a választójog. Az az alap! Amilyen a választójog, olyan a parlament. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha rossz a választójog, rossz a parlament, ha erkölcstelen a választójog, erkölcstelen a parlament, ha osztályérdekek alapján áll a választójog, aikkor osztályparlament létesül és egy olyan államban, ahol a közvélemény akarata nem nyilvánulhat meg őszintén, tisztán, nyíltan, ahol a vesztegetésnek, függésnek, terrornak hatásai érvényesülnek, ott nem lehet nemzeti, egységes parlament, csak osztályparlament lehet, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) olyan parlament, amely különböző érdekköröknek és különböző osztályoknak kiszolgálója. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Eckhardt Tibor képviselőtársam joggal hivatkozott arra, hogy Ő a nemzeti gondolattól soha egy pillanatra sem távolodott el, íme itt látunk két embert. Egyik egy nagy ellenzéki párt vezére, a másik a miniszterelnök. A miniszterelnök azt mondja, hogy ő a vezér, ő a nemzeti gondolatnak egyedüli képviselője. (Friedrich István: Hivatalból, így mondotta! Ez nem hivatalból van!) ö a vezér hivatalból, kinevezték. (Friedrich István: Mellbőség alapján! Brustkorb! — Elnök csenget.) Ha én széljegyzeteket csináltam volna ezekből a beszédekből, (Friedrich István; Mi tyúkmellűek vaülése 1932 december 21-én, szerdán. 395 gyünk!) akkor ez nem parlament volna ma, hanem kabaréelőadást lehetne tartani abból, (Peyer Károly: Snowden Magyarországon sohasem lehetne miniszterelnök!) amit összevissza beszeg jobbra-balra és ahogyan egyik nap megcáfolja azt, amit előtte való napon mondott. Mindennap más irányban beszél, egy némely részletet még majd bátorkodom a t. Ház elé hozni, tudniillik szociálpolitikai vonatkozású kijelentéseit, a tőkéről mondott kijelentéseit. Halvány sejtelme sincs arról, hogy a gazdasági élet milyen vágányokon szalad. Halvány sejtelme sincs arról, hogy mi a munka, mi a tőke és halvány sejtelme sincs arról, hogy a mai társadalomban a szociális élet hogyan, milyen törvényesség alapján játszódik le. De erről később. Egyelőre csak maradjunk ott, hogy nem fontos, hogy milyen .a választói jog. Nem hiszem, hogy a t. Házban a miniszterelnök legszemélyesebb hívei elhinnék, hogy nem az a fontos, hogy milyen a választói jog. Egyedül és kizárólag az a fontos. Pontos azért, mert elsősorban mindenféle réteg, mindenféle osztály, mindenféle érdekkör csak az általános, egyenlő és titkos választói jog alapján tudja igazi akaratát idehozni az ország elé, és igenis, ez az egyetlen eszköz arra, hogy az úgynevezett összemüködés és lelki koncentráció megalakulhasson. Ez az egyetlen mód arra, hogy Magyarországon érvényesülhessen a szociális haladásnak az a nagy és mindent összeforrasztó ereje, amely abban nyilvánul meg, hogy az osztálytörvényeket lebontjuk a parlament erejével. Nem frázisokkal lehet a válaszfalakat lebontani. A válaszfalakat nem lehet lebontani népgyűlési demagógiával. A válaszfalakat le lehet bontani törvényhozással, a szociális alkotások kiépítésével, az erőszak megrendszabályozásával, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) az egész ország demokratikus alapokra való felépítésével. (Kabók Lajos: Jó volna, ha ezt hallgatná a miniszterelnök úr! — Propper Sándor: Méri a mellét, nem ér rá!) Sajnos, talán hanggal nem bírom és bocsánatot kérek, ha talán nem mindenütt hallják meg, amit el akarok mondani. Egy ellenben bizonyos, hogy mindaz, amit a miniszterelnök úr eddig csinált, semmi egyéb, mint a szavak halmozása és a tettek elmellőzése. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szinte érthetetlen és értelmetlen, hogy amikor gyorsvonati tempóról, sofort-programmról és egyéb gyorsasági rekordról beszél, akkor a meddőiségnek, a tehetetlenségnek ezt a három hónapját hogyan tudja elfogadtatni az országgal? Hiszen csakugyan olyan időket élünk, amikor gyorsvonati sebességgel kellene dolgozni, amikor az. ország helyzete olyan, hogy olyan törvényeket kellene hozni, amelyek gyorsan, alaposan segítenek. Hogy mennyire fontos a választójog, azt a háborúban legyőzött államok összehasonlítása mutatja. Itt van Németország, ahol szintén egy tábornok lett miniszterelnök. Első kijelentése az volt, hogy én nem locsogni akarok, hanem cselekedni. (Propper Sándor: Az egy okos tábornok!) Nálunk locsogás van és cselekvés nincs. (Buchinger Manó: Nálunk sok a.duma!) Es Schleicher tábornoknak első dolga az volt, hogy visszaállította azokat a szociális intézkedéseket, amelyek a munkanélküliek helyzetét megjavítják, kinyitotta a szabadság kapuit, szóval lehetővé tette, hogy a lelkeken ne tiporjanak szükségrendeletekkei, (Propper Sándor:
