Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-139

Az országgyűlés képviselőházának 139. járó magyarnak nap-nap mellett szégyenkeznie (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) azok miatt a jogos szemrehányások miatt, amelyek ennek a borzalmas közéleti lecsúszásnak konzekvenciájaként ezt a nemzetet napnap mellett joggal érik. Azt kérdezem a távollévő miniszterelnök úrtól, lehetséges-e revízióról beszélni tisztességes választójog nélkül? (Felkiáltások a baloldalon: Nem lehetséges!) Lehet-e kiállni a nagyvilág elé, lehet-e mint ahogyan pedig kell és szükséges — emelt fővel, • a magyarság superioritása, kultúrhegemóniája, magasabb történelmi hivatása jegyében előkészíteni itt a Duna völgyében egy jobb magyar jövőt addig, amíg ez a 'közéleti piszok és hínár úgyszólván nap-nap mellett fenyegeti a magyar közéletet az elnyeléssel? (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr állandóan gúnyolódik a titkos választójog felett. (Esztergályos János: És beszél a mellbőségről! — Derültség. — Friedrich István: Mi csak tyúkmellűek vagyunk! 140 centiméter! Hol vagyunk ettől!? — Peyer Károly: Cáját kell megtenni miniszterelnöknek, annak legszélesebb a mellbősége! Politikailag is közel áll az urakhoz! — (Derültség.) Elnök: Csendet 'kérek. Eckhardt Tibor: A miniszterelnök úr valamelyik beszédében — ne méltóztassék rossz néven venni, hogy nem tudom, melyikben — azt mondotta, (Peyer Károly: GFB! Gömbös folyton beszél!) hogy nem a választójogi törvény a fontos, hanem az a fontos* hogy a törvényhozás, a Képviselőház milyen törvényeket alkot. Rendkívül primitív logika van ebben a kijelentésben, mert a törvényhozás, a Képviselőház olyan törvényeket alkot, amilyeneket a törvényhozás többsége hajlandó magáévá tenni, a törvényhozás többsége pedig olyan felfogást vall, amilyen felfogásnak a népen keresztül való érvényesülése lehetővé tétetik a választójog alapján. (Egy hang bal felől: A népen keresztül!) Ha a nép hangulata, akarata és meggyőződése érvényesül, akkor olyan többség adódik, amely a nép és a nemzet érdekeit komolyari szolgálja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőjobboldalon.) Ha azonban felülről a hatalom állítja össze a jövő törvényhozás többségét a hivatalos jelöltek névsorán keresztül, akkor olyan törvényeket fognak hozni, amelyek a hatalom pillanatnyi birtokosainak pártpolitikai érdekeit és sokszor egyéni hatalmi céljait szolgálják. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ami azt a másik megállapítását illeti a miniszterelnök úrnak, hogy attól még nem lesz több kenyér, ha titkos lesz a választójog, mindenekelőtt azt kell megjegyeznem, hogy nagyon kérdéses, hogy nem lesz-e tényleg több kenyér, (Peyer Károly: Több lesz a kenyér!) nem lesz-e akkor megfelelőbb a gazdasági rend, nem lesz-e megfelelőbb a pénzügyi gazdálkodás annál, amit most az elmúlt napokban a zárszámadásokból megismertünk. De ha talán nem lesz is több kenyér, — ámbár tagadom — akkor is egy bizonyos, és pedig az, hogy annak a meglévő, sajnos kicsire szabott magyar kenyérnek az elosztása feltétlenül helyesebb lesz. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert azt a fejlődési folyamatot, amely itt 12 éven keresztül lefolyt, amikor az egyre kisebb darab magyar kenyérből aránylag egyre nagyobb százalék jut keveseknek, a nagytömegek pedig ezalatt ülése 1932 december 21-én, szerdán. 393 elproletarizálódnak és koldussorsba süllyednek, amagyar kenyérnek ezt a gazdasági megosalágát úgy becsületes választójog alapján összeülő becsületes többség és ellenzék egyformán kell, hogy perhoreszkálja és meg kell hogy találja a módosítás útjait. (Friedrich István: Ne uniformist adjanak nekünk ebben az időben! Karafiáth nem is tudja elképzelni! — Peyer Károly: Ö csak hózikát akar adni! — Derültség! — Elnök csenget.) Nem tudok elképzelni magyar kormányt, amely eredményesen szolgálhatná a revízió ügyét, ha a választójog titkosságát és a becsületes választási eljárást előzetesen meg nem valósítja. (Farkas István-* Ez tökéletesen igaz!) Kérdezem: ha valamilyen — mondjuk — véletlen, vagy fordulat révén a Csallóköz, a Felvidék, vagy Erdély máról-holnapra visszakerülne a birtokunkba, a titkos választójog megszüntetésével ott majd a nyilt szavazás alapján folynának le a választások? Kérdezem, t. Ház: a mezőcsáti esményekhez (Felkiáltások jobb felől: Már megint?) hasonló választást csinálnak a Csallóközben? Ugyanezeket az eseményeket akarnók mégegyszer megismételni azokon a vidékeken, ahol— sajnos — azt kell mondanom, az elnyomás alatt levő magyar testvéreink éppen elég keserűséggel kénytelenek átnézni a határon és kénytelenek figyelni, szemlélni és megállapítani mindazokat a visszaéléseket, amelyekről az ellenzék itt éveken keresztül hiába panaszkodik? Azt kérdezem, hogy akkor, amikor a jelenlegi miniszterelnök úr is, de már az elődje, gróf Károlyi Gyula is, sőt már az őt megelőző gróf Bethlen István is elvben a titkos választójog álláspontjára helyezkedett, amikor népgyűléseken mindenfelé azt hirdették, hogy a titkosság igenis az egységespártnak is programmpontja, (Esztergályos János: A programúiban van!) akkor lehet-e egy ilyen kardinális kérdés megoldását és elintézését 12 esztendőn keresztül függőben tartani? Nem parasztfogás-e, nem demagógia-e, ha olyanok hirdetnek titkos választójogot, akiknek módjukban van azt megvalósítani* de tényleg nem valósítják meg? (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert nincs nagyobb demagógia annál, mint amelyet kormányoldalról lehet elkövetni akkor, ha minden akadály és nehézség nélkül megvalósítható kormányzati intézkedéseket hirdetnek a megvalósításra irányuló komoly szándék nélkül. Igenis fel kell szólítanom a túloldalon ülő igen t. többséget és ismételten a miniszterelnök urat is: kérünk határozott és nyilt választ, kérünk terminust, kérünk határidőt, kérünk pontos kijelentéseket, kérünk a labilis, ingadozó, hol megbélyegző, hol a titkos választójog felé közeledést mutató nyilatkozatok helyett egy világos, nyilt, férfias és őszinte hitvallást. Mondja meg a miniszterelnök úr, (Esztergályos János: Katonás nyiltsággal!) hogy mennyi időn belül hajlandó egy tisztességes, titkos választójogot megvalósítani, mondja meg a miniszterelnök úr, hajlandó-e végre a magyar közéletet azokra a tisztességes európai alapokra fektetni, (Zaj.) amelyek nélkül egészséges közélet nem alakulhat ki ebnen az országban. (Propper Sándor: Elég volt a szélhámoskodásból!) Ahhoz, hogy a Házban a különböző politikai pártok egymással, azt mondhatnám, magyar testvéri szellemben