Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-131
Äz országgyűlés képviselőházának 131. rok útján történő szavazással megfelelő számban delegátusokat.» Szükségesnek tartottam ezt a kérdést a Ház elé hozni, szükségesnek tartottam azért, mert amikor a köztisztviselői társadalom állandóan ki van téve annak, hogy irigyli minden egyes társadalmi és foglalkozási réteg, mert fixfizetésű társadalmi osztály és megélhetése azáltal, hogy minden elsején fizetést kap, valamilyen módon biztosítva van, de a másik oldalon csökkentik a fizetését, csökkentik a nyugdíját, csökkentik a kegydíját és lehetőleg mindig alsóbb és mélyebb életnívóra szorítják, akkor szükséges, hogy legalább a higiéniának, legalább a gyógykezelésnek a lehetősége meglegyen, hogy így a jövő generáció megmenthető legyen. Ezeket óhajtottam előadni. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az Országos Tisztviselői Betegsegélyző Alap kezelését a népjóléti minisztérium megszüntetése t alkalmával a kormány a pénzügyminisztérium hatáskörébe utalta. Ezt azért tette, mert az állami alkalmazottak ellátásáról szóló 1912 : LXV. te. 30. §-a a tisztviselők jólétének előmozdítására szolgáló úgynevezett nyugdíj járulékalapot szintén a pénzügyminisztériumra bízta és így célszerűnek látszott, hogy ez a két azonos rendeltesésű alap egységes vezetés alá kerüljön, mert egységes vezetés mellett természetesen többet tudnak nyújtani a tisztviselőknek. Az egységes vezetés alá helyezésnek további indoka pedig az volt, hogy az összes állami alkalmazottak illetmény- és nyugdíjügyei a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartoznak és azok a szolgáltatások, amelyeket a betegsegélyezési alap terhére tudunk a tisztviselők részére adni, bizonyos fokig ellátási kérdések és kevésbbé egészségügyi kérdések. Az interpelláló képviselő úr által diffikultált 1000/1932. számú rendelet 6. §-a egyébként kifejezetten átmeneti rendelkezést tartalmaz egészen addig, amíg a kérdés újabb szabályozást nem nyert. Erre a rendelkezésre azért volt szükség, mert az eddigi érvényben volt kezelési szabályok olyan tágkörű igénybevételre adtak alkalmat és az ellenőrzés megfelelő biztonságát sem nyújtották, hogy az alap igen nagymértékben volt megterhelve ezeknek a fizikális gyógymódoknak igénybevétele által és így nem tudta azokat a szolgáltatásokat nyújtani, amelyek a közegészségügy szempontjából is fontosabbak, így például a kórházi ápolási díjak megtérítésére, műtéti segélyekre nem volt pénz, úgy, hogy a fontossági sorrend figyelembevételével ezeket a 'szolgáltatásokat átmenetileg fel kellett függeszteni. A szóbanlévő kezelések nyújtására vonatkozóan azonban az újabb szabályozás, előkészítés, illetőleg tárgyalás alatt áll a minisztériumban és ez a kérdés remélhetően rövid időn belül általános megelégedésre megoldható lesz. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Miután a pénzügyminiszter úr kilátásba helyezte annak a sérelemnek orvoslását, amely a 6. §-ban foglaltatik, azért válaszát csak ideiglenesnek tekintem és mindaddig', amíg az intézkedés meg nem történik, az ideiglenes választ tudoülése 1932 november 30-án, szerdán. 3*1 másul veszem. Fenn kell tartanom azonban magamnak azt a jogot, hogy abban az esetben» ha tovább is mindenkor elutasításban részesülnek mindazok, akik gyógykezelési kérelmükkei az alaphoz fordulnak, újra a Ház elé hozzam ezt a kérdést, ismételten meginterpelláljam a pénzügyminiszter urat, akivel abban az egy szempontban nem tudok egyetérteni, hogy bár pénzügyi szempontból, az egység szempontjából helyes, Ihogy az alap kezelése a pénzügyben marad, amint a miniszter úr mondja, mégis a közegészségügyhöz tartozván, az egész közegészségügy egységes kezelése és az orvosi ellenőrzés miatt helyesebbnek látnám, ha ennek az alapnak kezelése a belügyminisztériumban történnék. Ismétlem, miután a pénzügyminiszter < úr válaszát ideiglenesnek tekintem, mint ideiglenes választ tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, hogy a pénzügyminiszter úrnak az összkormány nevében adott válaszát méltóztatik-e tudomásul venni, igen vagy nemi- (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Farkas Tibor képviselő úr interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Interpelláció az összkormány hoz a zárszámadások tárgyalásának jehetővététele tárgyában. Hajlandó-e a kormány arról gondoskodni, hogy a zárszámadási bizottság ülésein meg-jelenjének azok a köztisztviselők, akiknek jelenléte a tárgyalás érdekében kívánatos.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szo. Farkas Tibor: T. Képviselőház! Június hó iolyaman tettem először* szóvá azt a szomorú jelenséget, hogy a magyar Képviselőház nem talál időt es módot arra, hogy a hátralékos zárszámadásokat letárgyalja. Azok közé tartozom es azt hiszem nem egészen rossz társaságban vagyok, — mister Tyler-re hivatkozom — akik szükségesnek tártjaik, hogv a zárszámadásokat előbb intézzék el, illetve a zárszámadásokról tájékoztassák a Képviselőházat mielőtt az az uj költségvetésekkel foglalkozik. Azt a praxist, amely a in agyar Képviselőházban labrakapott, hogy a zárszámadásokat hosszú evek után tárgyalták, hogy a zárszámadásvizsga ; lo bizottság éveken keresztül össze sem jött elítélem. (Ugy van! a baloldalon.) Ennek' adtam hangot — a házszabályokhoz, szólaltam lel — es akkor az alelnök úr azt mondotta, nincs módja arra, hogy a bizottság elnökét, ílietye a zarszámadásvizsgáló bizottságot kényszerítse arra, hogy a bizottsági anya,got letárgyalja. JSem osztozom ebben az elnöki felfogásban, mert hiszen abszurdum volna, ha a bizottságok ameriikázásától függne, hoey valant letárgyaltatik-e, vagy nem. A Ház alelnöke, amikor reflektált fe'szólalásomra, hangot adott annak a meggyőződésének, hogy komolyan, effektive tárgyalni a zárszá'madásvizsgalo bizottság nem tud máskép, mintl Imgyna a zárszámadások tárgyalásánál a kormány, sietve a minisztériumok képviselői jelen vannak. Ezért húzódott, mint ő mondotta, technikai okokból a zárszámadási bizottság osisze'bivasa. Kétségtelen, hogy ezeknek a technikai okoknak megszüntetése a kormány hatalmától és jóindulatától függ. Végtére afölött, hogy meg akarnak-e jelenni a bizottság tárgyalásán, vagy hogy a bizottság tárgyalására kivezénylik azokat a tisztviselőket, akiknek jelenléte szükséges, mégis elsősorban a kormány dönt. Szükségesnek tartom megemlí-