Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

32 Àz országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán. teni azt a kedvező eredményt, amelyet a mai nap folyamán konstatálhattunk, mert interpellációm bejegyzése óta a bizottságot Összehívták, ami — nem állítom — összefüggésben áll interpellációmmal. Egy hónappal ezelőtt sofort-tárgyalást helyeztek kilátásba, ez a sofort-tárgyalás egy hónapig tartott. Hát ha az egész Sofortprogramm ilyen tempóban fog megvalósulni, akkor olyan nagy bizalommal a gyors javulás tekintetében nem lehetünk. Kívánatosnak tartom, hogy necsak megkezdessenek, illetőleg a félbeszakadt tárgyalások folytattassanak r a zárszámadási bizottságnál, hanem hogy a hátralevő anyag most már azután megszakítás nélkül letárgyaltassék, és egyszer már mód adassék a Háznak arra, hogy a zárszámadásokkal alaposan foglalkozzék. Azt hiszem ugyanis, hogy a zárszámadások tárgyalásánál nagyon érdekes adatok fognak majd a Ház elé kerülni és fogják itt megvitatás tárgyát képezni. Azt hiszem, hogy a mai rossz és nyomorult gazdasági helyzetben lesznek képviselők, akik érdeklődnek majd, hogy a kormányzat hogyan tudja összeegyeztetni azokat a luxuskiadásokat, amelyek nem -a költségvetésben, hanem a költségvetésen kívül szerepelnek, miniszteri önkény alapján. Aláhúzom ezt a szót, hogy «önkény», mert ez nem volt más, mint miniszteri önkény. Amikor ugyanis az ország al legsúlyosabb gazdasági nyomorban van, akkor nem lehet luxuslovardákat építeni, akkor nem lehet miniszteri gesztusokkal vadászterületeket bérelni és ezt a számszéknek olyan indokolással elintézni, hogy a magasabb lőkészség javítása érdekében szükséges volt, hogy a tisztikaroknak vadászterületeket béreljenek, hogy a magasabb lovaskiképzés szempontjából szükség volt arra, hogy sok százezer pengőt, de azt hiszem, milliókat beleépítsenek lovardába, pólópályába és galopp-pályába, amikor annak idején a lovas kiképzést jól elvégezték a budapesti központban. Pedig ha a gazdasági helyzet ennyire romlott, akkor Magyarországon az egész vonalon meg kellett volna tenni azt, hogy talán leszálljunk egy kicsit a lóról. (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) Én szükségesnek tartom a sportot, de elítélek minden olyan költekező sportot, amely nincs arányban az ország gazdasági helyzetével. Amikor napmaip után látjuk az exiszt'enciák tönkremenését az illetők hibáján kívül, akkor nem elég pji,^ ha a legmagasabb helyről — a kormány részéről — elhangzanak olyan kenetteljes kijelentések, mint amilyenek elhangzottak & múltban, hogy takarékoskodni fogunk az egész vonalon, mint ahogy Károlyi Gyula gróf volt miniszterelnök úr kijelentette, hogy sintérmunkát végzett és & sintérmunkával kapcsolatban azután olyan jelenségek állapíthatók meg, hogy a sintérmunkára is csak azért volt szükség, hogy fedezet teremtessék ilyen luxuskiadásokra; de különösen nem tartom zárszámadásilag nagyon helyesnek, ha olyan beharangozások után, mint amilyeneket egy évvel ezelőtt kaptunk, ^ most meglepetéssel arról értesülünk, hogy majdnem 90 millió pengő az, ami előirányzat nélkül vagy túllépéssel igény bevétetett. Ennek a rendszertelen gazdálkodásnak, (Ulain Ferenc: Már nem is rendszertelen, már rendszeres!) ennek a lehetetlen helyzetnek — azt hiszem e tekintetben általános a kívánság — sofort véget kell vetnünk. Ezért tartottam szükségesnek, interpellációm előterjesztését. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik az összkormánynak. Következik Farkas Tibor képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrihoz az általános gazdasági helyzet és a köztartozások behajtása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «1. Az ország gazdasági helyzetével összeegyeztethetőnek tartja-e a pénzügyminiszter úr a közterhek nagyságát? 2. Ha igen, mire alapítja véleményét? 3. Ha nem, hogyan szándékozik ezen változtatni? 4. Tekintettel arra, hogy az adóbehajtás mai módszere kétségtelenül tőkeromboiló hatással jár, nem gondolja-e a pénzügyminiszter úr, hogy a pillanatnyi pénzügyi előnyt a magyar gazdasági élet nagyon drágán fogja megfizetni? Farkas Tibor országgyűlési képviselő s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor: T. Képviselőház! Ha figyelemmel kísértük azokat a miniszteri megnyilatkozásokat, melyek a közelmúltban — mondjuk az utolsó két hónapban — elhangzottak azt hiszem, nem mondhatjuk, hogy a miniszteri kijelentés, a miniszteri beszéd kevés volt. Ha venné valaki magának azt a fáradságot, hogy ezeket a kormánynyilatkozatokat összegyűjtené és akár betű szerint, akár lapszám szerint vagy ívek szerint megmérné, azt hiszem, meg kellene állapítania, hogy a kormány egyes tagjai nem szűkszavúak. Szűkszavú volt a pénzügyminiszter úr, pedig e tekintetben azt szerettem volna, ha a pénzügyminiszter úr bővebb felvilágosítást adott volna, mondjuk arra nézve, hogyan gondolja a nemzeti munkaprogramul pénzügyi alátámasztását. (Rassay Károly: Nem veszi ő azt komolyan! Nem töri a fejét rajta! Elég baja a budget kérdése is! — Derültség.) T. Ház! Azt hiszem, anélkül nagyon nehéz a kérdéshez hozzászólni, hogy az általános gazdasági, helyzetről alkotott véleményét a pénzügyminiszter úrnak ne tudnók. Nem akarok itt lehetetlenségeket érinteni, csak hivatkozom nagyon komoly külföldi véleményekre, amelyek a^ tekintetben hangzottak el, hogy nagy általánosságban egy ország teherbíróképessége hogyan igazodik a nemzeti jövedelemhez. Nem akarom azt állítani, hogy ezek a különböző szakvélemények egész t pontosságra tarthatnának igényt, néhány ^ héttel ezelőtt azonban az angol közgazdasági életnek egyik vezető tagja felvetette azt a kérdést, hogy mi helytelen úton járunk-e akkor, ha figyelmeztetjük a parlamentet, hogy az ország nemzeti vagyonának egynegyedrészét nem vehetik az adók igénybe. Ezt mondják Angliában,, ahol kétségtelen, hogy a magángazdaság elég nagy. Hiszen Angija egyike a legvagyonosabb országoknak, ennélfögva^ azt hiszem, a tekintetben mindannyian egyetérthetünk, — s ezt megtámadhatatlan tételnek ismerjük — hogy egy gazdagabb országban a nemzeti jövedelemnek nagyohb részét lehet igénybevenni közterhekre, mint egy szegény országban. Egyébként ha valakinek aggályai volnának, azt hiszem, a Népszövetség két szakértője, Liszt és Layten olyan nevek, akiket tekintélyeknek elfogadhatunk és akik Ausztria szanálásával kapcsolatban nagyon érdekes dolgokat állapítottak meg. Megállapították ugyanis, hogy Ausztriában már a békében, amikor a nemzeti jövedelemnek 14%-ára becsülték az összes közterheket, túlontúl volt adóztatva az adófizető közönség és a többi nyugateurópai államokhoz viszonyítva Ausztria