Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-139

Az országgyűlés képviselőházának 189. vataloü órákat a minisztériumokban ia Ház üléseivel parallel tartják és amikor az eszünk ott jár, tanúkor ,a levelek tömeged égetik itt a szívünket, (Ügy van! jobbfetőL) akkor tagad­hatatlan, hogy a mi gondolatainknak tekin­télyes része ott cikázik a minisztériumok hivatalszobái körül és az nyugtalanít bennün­ket, hogy vájjon egynapi késedelem nem fog-e egy szegény családot, egy szegény bajbajutott embert nyomorba dönteni; tagadhatatlan te­hát, hogy ezek a gondolatok nyugtalanítják, befolyásolják a törvényhozói munkát. Ezért kell áttérnünk a délutáni ülések rendszerére. Ezért kell bennünket ezektől a gondoktól te­hermentesíteni, hogy valóban komprimáitan., koncentráltan hozhassuk ide figyelmünket, jó­akaratunkat. Megvallom, nekem gyönyörűség itt ülni a parlament padjaiban, gyönyörűség, őszintén szólva, még a legrosszabb szónokot is hallgatni, mert nincs olyan törvényhozó, akinek felszólalásából valami pozitívumot, vagy negatívumot ne tanulnék. Sajnos, ezt most a mai szisztéma mellett megtenni nem tudtam. A délutáni ülések rendszerétől azt várom és azt tételezem fel, hogy így legalább a délutáni órákban valóban egész lélekkel, mint egész ember, élhetek az én politizálási feladatomnak,, mert feladatom az, hogy a par­lament ülésein valóban itt legyek, hogy részt vegyek az üléseken, hogy eszméket cseréljek, orientálódjam, vitatkozzam, eszméket hirdes­sek, és ha lehet, eszméket megvalósítsak. Ez a Ház első hivatása, ez tagadhatatlan és ezt kétségbe nem vonom, de csakis a délutáni ülések rendszere az, amely meggyőződésem sze­rint ezt számomra lehetővé teszi. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Madai Gyula: Kérnék szépen tíz perc meg­hosszabbítást, mert most konkrétumokkal aka­rok foglalkozni. (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) Elnök: A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Madai Gyula: T. Ház! Ami az ülések kez­detének kérdését illeti, — mert hiszen ez itt a lényeg, hogy mikor kezdjük az ülést —- a ház­szabályok igen messzemenő, majdnem korlát­lan lati tüdőt engednek nekünk, szuverén Ház­nak abban a tekintetben, hogy mi ülésünket a jövőben is a módosított házszabályok alap­ján is kezdhetjük 5 órakor, 4 órakor, 3 óra­kor, 2 órakor, 1 órakor, 12 órakor, 11 órakor, sőt 10 órakor is- Ezt nem zárják ki ezek a házszabályok. A Ház munkarendje és munkaanyaga fogja megszabni, hogy ha szükség van rá, korábban kezdjük az ülést. Mert én is elvi ellensége va­gyok az éjfélutáni ülésezéseknek, amikor az em­berek már valóban letörtek, fáradtak és figyel­mük szétszóródott. Ez ellen én is tiltakozom. De éppenúgy tiltakoznom kell az ellen is, hogy ha én itt 5 órakor megjelenek, miután 2 órakor megebédeltem és utána vagy két órát -— bocsá­natot kérek — sziesztázhattam is, hogy akkor fáradtan jelennék meg itt és ennek a Háznak levegőjét akkor itt valami álmos hangulat fogja majd megülni. Ezt én kizártnak tartom, ellenkezőleg, talán délután az ebéd utáni kedé­lyes, friss hangulat fog itt bizonyos lendületet adni a munkának. (Buchinger Manó: Sok függ ám a büffétől is!) Ez az én egyéni véleményem és feltevésem. Majd meglátjuk, hogy a gya­korlatban hogy fog a dolog festeni. Gondol­junk csak a külföldi parlamentekre. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon-: Az más! Ott demokrácia van! — Simon András: A demo­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ XII. ülése 1982 december 21-én, szerdán. 381 kratikus ember nem fáradt?) A könyvtárban kis tanulmányt folytattam. Nagy Miklós könyvtárigazgató úrral előszedegettük a világ valamennyi parlamentjének naplóit és azokból tanulmányoztuk a parlamentek ülései 'kezdeté­nek problémáját, (bródy iürnő: A választójog­nál kezdje! Titkos szavazástl — Elnök csen­get. — Simon András: Titkos választójog mel­lett nem kell éjjel világosság?) Megállapítot­tuk, hogy Amerikában déli 12 órakor, Porosz­országban és a norvég Stortingban délután 1 órakor, Finnországban, Belgiumban 2 órakor, a német Reichstagban és Portugáliában 3 óra­kor, Olaszországban, Franciaországban és Ro­mániában délután 4 órakor kezdik az ülést, ami részben a mi 3 órai, illetőleg Romániát véve, a mi 5 órai időpontunknak felel meg. Véleményem szerint, hangsúlyozom, normális körülmények között, tehát amikor a parla­mentre nem nehezedik rendkívüli teljesítmé­nyek terhe, mi is nyugodtan kezdhetjük az ülést délután 5 órakor. Interpellációs napo­kon, nyolcórás ülések idején azonban feltétle­nül két vagy három órára tenném a parlament tanácskozásai kezdetének idejét, illetőleg itt is disztingválnék és 5 óra előttre, tehát mond­juk, 3 órára interpellációs napon is csak ak­kor tenném az ülés kezdetét, amikor az inter­pellációk száma például meghaladja a tizet. Ezt módjában áll a Ház hölcseségének esetről­esetre szabályozni. (Gr. Somssich Antal: A képviselő úr most sem jár be a Házba, soha­sem látjuk! — Simon András: Dehogy is nem! — Zaj és ellenmondások jobbfelől. — Felkiál­lások a jobboldalon: Mindig itt van!) Én já­rok keveset? Én, aki nem élek családi életet, szakadatlanul, mint az inga, részint a hiva­talok, részint pedig a Ház között lengedezek ide-oda, szakadatlan permanenciában, •— ki­jelentem azt is: a munka szakadatlan penna ­nenciájában. (Zaj.) Elnök: Kérem a (képviselő urakat, marad­janak csendben, egy szót sem lehet érteni. (Buchinger Manó: Képzeljük el, mi lesz itt reggel 4 órakor!) Madai Gyula: Nekem pazarlási aggodal­maim sincsenek, pedig a takarékosságnak híve és gyakorlója vagyok, mert hiszen látjuk, hogy most fényes nappal is kénytelenek va­gyunk világítani a parlamentben, ez tehát ugyebár lényeges költségtöbbletet nem fog je­lenteni. (Ellenmondások bálfelől.) Petrovácz képviselőtársamnak szakértő tanácsadója, azt hiszem, túlzott, mert itt tényleg szakadatlan és viharosv hajnali 5 óráig tartó ülésekre gon­dolt, holott az ülések háromnegyedrésze szé­pen le fog zajlani a rendelkezésre álló 3—4 óra keretében, amint eddig is lezajlott. Itt tehát szerintem jelentékeny világítási költségtöbblettel számolni nem kell. (Ellen­mondások bálfelől.) Fontosnak tartom azonban és ezt a tiszteletteljes kérést inkább az elnök­séghez intézném, hogy délelőtt a könyvtári és telefonszolgálat mégis fenntartassék. Ez wen fontos a képviselők számára, részint az előké­szület szempontjából, részint más szempontok­ból is, de ez érzésem szerint valami jelenté­keny kiadástöbblettel egyáltalában nem fog járni. Az is fontos, amire Petrovácz t. képvi­selőtársam a Képviselőház s^emélvzete iránt érzett tiszteletreméltó szimpátiából hivatkozott, hogy a Ház alkalmazottainak munkabeosztása olyan legyen, hogy ez túldoleroztatást ne von­jon maga után. ha pedig tűldolgoztatást vonna maga után, akkor én is azon az állásponton 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom