Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-138
Az országgyűlés képviselőházának 138. «Országos Földbirtokrendező Bíróság», «Békeszerződési terhek», «Közgazdasági miniszter» ágazatok, továbbá a miniszterelnökség, a külügyminisztérium, a belügyminisztérium, a pénzügyminisztérium, a kereskedelemügyi minisztérium, a földmívelésügyi minisztérium, a népjóléti és munkaügyi minisztérium, a vallásos közoktatásügyi minisztérium, ,az, igazságügyi minisztérium, a honvédelmi minisztérium, továbbá a kereskedelmügyi minisztérium, a földmívelésügyi minisztérium és a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozó egyes üzemeknek 1930/31. évi zárszámadásait megvizsgálta, azokat helyeseknek találta, és az illetékes miniszterek az előirányzattal való eltéréseket és túlkiadásokat szabályszerűen és elfogadhatóan indokolták meg. A zártszámadástvizsgáló bizottság ezek alapján tisztelettel javasolja a t. Képviselőháznak, hogy az 1930/31. évi állami költségvetés és az azt kiegészítő külön törvények alapján engedélyezett hitelekkel szemben az ezen számadási évben előfordult túlkiadásokat, előirányzat nélküli kiadásokat, kevesebb bevételeket, kölcsönöket, hitelműveleteket és egyéb eltéréseket, nemkülönben az idevonatkozó hiteleltérési kimutatásokat s a Legfőbb Állami Számvevőszék által a magyar állam háztartásának a.z 1930/31. költségvetési évéről összeállított zárszámadást és az ezt kísérő jelentést tudomásul venni s a kormánynak a felmentvényt megadni méltóztassék. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Pakots József jegyző: Gr. Esterházy Móric! Gr. Esterházy Móric: T. Képviselőház! Az 1930/31. évi zárszámadáshoz és a számszéki jelentéshez szólva, mindenekelőtt engedjék meg, hogy kijelentsem, hogy lehetőleg tartózkodni fogok az ismétlésektől, ami, talán ha nem is lesz könnyű, de mégis elemi kötelesség azokkal a t. képviselőtársaimmal szemben, akik igen gyakori felszólalásaimat úgy a plénumban, mint a bizottságban már végighallgatták és akik elé utóvégre nem jöhetek némileg megkopott tűvel, ugyanazzal a lemezzel, tehát lehetőleg tartózkodni fogok az ismétlésektől, annyival is inkább, mert hiszen szerintem ez az egyetlen zárszámadási jelentés, amelynek tárgyalása, habár csekély mértékben is, de bizonyos gyakorlati értékkel bír. Mert nagyon szép, hogy a bizottságban és a plénumban is többé-kevésbbé foglalkoztunk a kérdéssel és annak rejtélyes mélységeibe bele akartunk hatolni, ennek azonban gyakorlati jelentősége és haszna^ — azt hiszem — a másik három, már letárgyalt és elfogadott zárszámadásnál és az arravonatkozó jelentésnél pedig nem volt,, annál kevésbé, mert hiszen közben, már teljesen megváltoztak azok a valutáris és monetáris viszonyok és helyzetek is, amelyek például az 1923/24. évi zárszámadás megértéséhez és méltatásához szükségesek. Gyakorlati szempontból azonban még ennek a zárszámadásnak a tárgyalása sem bír igen nagy jelentőséggel, hiszen ez is elég későn került tárgyalás alá. S itt egészen röviden az állami számvevőszék szerepével szeretnék csak egy pár mondatban foglalkozni, annál is inkább, mert képviselőtársaim^ részéről már többször többé-kevésbbé kifogás tárgyává tétetett a számszék működése. Teljes objektivitással akarom megállapítani, hogy az a számszéki jelentés, amelyet akkor állítottak össze, amikor a Bethlen-korSJEPVISELÖHAZI NAPLÓ XII. ülése 1932 december 16-án, pénteken. 351 mány lemondását már beadta, hangjában talán valamivel bátrabb és erélyesebb, mint azok a számszéki jelentések, amelyek még akkor készültek, mikor még gróf Bethlen István kormányon volt. (Erdélyi Aladár: Ez súlyos megállapítás!) Ezt a nűanszot, ezt a különbséget, a hang erélyességében mindenesetre meg lehet állapítani, ezen túlmenőleg azonban nem igazságos és nem tárgyilagos itt a számszéknek mulasztást és a törvény be nem tartását szemére vetni (Ügy van! Ügy van! jobbfelől), mert hiszen a számszékről szóló törvény és az azt kiegészítő törvény tulajdonképpen nem ad módot a számszéknek arra, hogy soronkívül jelentéssel jöjjön a törvényhozás elé, rendes évi jelentéseibe kell megjegyzéseit belefoglalnia és ezt is csak akkor teheti, ha a minisztertanáccsal és az egyes miniszterekkel folytatott levelezések és üzenetváltások — hogy úgy fejezzem ki magamat — eredményre vezettek. Ez megtörtént. Hogy azután ezek a jelentések éveken keresztül nem lettek tárgyalva és a Ház nem is vehetett tudomást a számszék jelentésében foglalt észrevételekről — én például egyénileg az egész postatakarékpénztári lombardírozásról csak október végén szereztem tudomást, előbb fogalmam sem volt róla — ez már azután teljesen a számszék hatáskörén és beavatkozási körén kívül esik. Ez már a Ház és a kormány munkarendjével függ össze és bizonyos fokig — valljuk meg — a Képviselőház és a t. képviselőtársaim érdeklődéseinek fokától is függ. Mert nem hiszem, hogy ha itt pártkülönbség nélkül egymásután tíz-tizenöten felszólalunk minden negyedévben, kérdezve, hogy hol vannak a zárszámadások, miért nem tárgyaljuk azokat, holott már be vannak terjesztve a kormánynak, különösen a jelenlegi kormánynak különös passziója volna az — és reménylem, hogy erre oka nem lesz — hogy ezeket a jelentéseket le ne tárgyaljuk, és hogy mégegyszer megismétlődjék az a helyzet, ami most előállott, hogy tulajdonképpen négy zárszámadásnak, amelyeket elég hosszadalmasan tárgyalunk, gyakorlati jelentősége nincs. Csak az 1930/31. évi zárszámadásnak van gyakorlati jelentősége, de annak sem nagy a jelentősége. T. Ház! En tehát egész röviden a számszéki jelentésnek egy-két tételével fogok csak foglalkozni és bátor leszek ezekre a t. Ház figyelmét felhívni, inkább a jövőre való okulás szempontjából, amelyről éppen gyakorlati szempontból is azt tartom, hogy annak jelentősége igen csekély. A törvényes felhatalmazás nélkül kibocsátott különböző kölcsönökről már ma délelőtt volt szerencsém beszélni, tehát — amint beszédem elején kijelentettem — ismétlésekbe nem bocsátkozom, különben is sajnálatomra a t. túloldalról, legalább tudtommal» az én megállapításommal eddig senki sem polemizált, tehát tárgytalan, hogy én erre bármiféleképpen visszatérjek. Az ingó vagyon elzálogosítása tekintetében szintén nem kaptunk semmiféle felvilágosítást, legalább amennyire én tudom, — másfél órahosszáig nem nem voltam a teremben — és így itt az 1930/31. évi zárszámadásnál megismétlem a kérdésemet: mennyi ingó vagyont zálogosítottak el, hol, milyen feltételek mellett és a különféle transzfer- s devizarendeletek következtében ez veszélyeztetve van-e, igen-e vagy nem s mi volt tulajdonképpen 49
