Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-138

352 Az országgyűlés képviselőházának 138. ülése 1932 december 16-án, pénteken. ennek a lombardírozásnak az alapja? Valami törvényes alap mégis csak volt erre, mert nem hiszem, hogy egyáltalában valahogyan precedenst lehessen előkaparni, tehát a dolognak valami okának mégis kellett lennie. Ezt a kérdést, amelyet délelőtt már egyszer intéztem a kormányhoz, most az 1930i31. évi zárszámadás tárgyalásánál megismétlem. Hogy kapok-e erre választ, vagy nem, azt nem tudom. Ha nem kapok, azt hiszem, lesz még alkalmam ezt a kérdést más helyeken is és talán a Házban is többször felhozni. Mo^t már foglalkozom a jelentésnek egy kérdésével, amellyel eddig nem igen foglalkoztak t. képviselőtársaim — legalább amennyire én hallottam — és ez az állami részvényjegyzések kérdése. Hogy az állami részvényjegyzések kérdése és a részvénytársulatokban való részvétel a budgetjognak megerősítését, kiterjesztését jelentené, azt hiszem, akkora fantáziával senki sem bír ebben a Házban, hogy ezt állítani merné, bizonyítani még kevésbbé tudná. Különben erre mint a költségvetésen kívüli pénzkezelésnek egyik módjára vissza fogok térni. Most azonban vagyok bátor a t. Háznak, a t. kormánynak és az előadó úrnak figyelmét is felhívni valamire, amit, azt hiszem, világgazdasági krízis ide vagy oda, mégsem lesz jó meghonosítani. Itt van a részvényjegyzések tekintetében a számszéki jelentés 352. oldalán a Futura jegyzése, az a bizonyos 6 millió, viszont ha az értékpapírkészletnél keressük, ahogyan én kerestem, ezt nem találjuk. Mert ha a földmívelésügyi tárca terhére 6 millió pengő értékű részvényt jegyzek a Futura tőkeemelésével kapcsolatban, akkor természetes, ennek ellentételét meg kell hogy találjam az értékpapírkészletnél ugyancsak a földmívelésügyi tárca javára. (Friedrich István: Nincs!) En ezt megnéztem, kerestem és nem találtam, ellenben megtaláltam a 6 milliót az értékpapírkezelési hátralék között. Itt azután mégis csak kénytelen vagyok ezt szóvátenni és nagyon kérném a t. kormányt, hogy ilyen kezelést ne méltóztassék meghonosítani. A 6 millió mégis csak 6 millió. A földmívelésügyi tárca dotálása nem olyan nagy és ha már jegyzek részvényt, — én kifogást ez ellen különben nem teszek — tessék azt azután az állami értékpapírkészletnél bevételbe venni és nem mint hátralékot tovább hurcolni egyik évről a másikra. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nem tudom, hogy ez a 6 millió hol van.. . (Büehler József: Eltűnt! Teljesen eltűnt ez a 6 millió! — Zaj.) Kérem, ez nem tűnt el — úgy mondják. Utóvégre nem feladatom... (Friedrich István: Firtatni kell! — Gál Jenő: Mondjuk, hogy nem tűnt el, hanem elpárolgott! — Friedrich István: Mondják, hogy megvan! Hát nem mondják, hogy megvan? — Elnök csenget. — Friedrich István: Mondja valaki, hogy megvan, akkor elhisszük! — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Ügy mondják, hogy ez a 6 millió az Okh.-nál van. (Felkiáltások balfelől: Ott van? — Tomcsányi Vilmos Pál: Nem tudjuk! — Váry Albert: Hisszük, hogy megvan!) A jelentésben erről egy árva szó sincsen. Hogy hogyan került oda, miért került oda, azt mi nem tudjuk, hogy ott van-e, de akár ott van, akár nincs ott, abban, hogy a földmívelésügyi tárcát igenis 6 millióval megterhelték, az értékpapírkezelésnél pedig hátralékba tették, olyan jelenséget látok, hogy amelyről azt hiszem, pártkülönbség nélkül mondhatjuk, hogy ehhez azután a világgazdasági krízisnek semmi köze sincs. (Ügy van! a középen.) Egyáltalában a zárszámadási amatőröknek, amennyiben volnának ilyenek a Házban, nagyon ajánlom, hogy éppen az értékpapírkezelésnél a kezelési hátralék szokatlan megnövekedését méltóztassanak más évekkel szemben megnézni. Ez az egyik. Azután méltóztassanak megnézni az állami követeléseknek szokatlan csökkentését 1930/31-ben az előző évekkel szemben, ez a második és nézzék meg a költségvetésnek egy harmadik sajátosságát, amely sajnos, az állami üzemeknél egyre jobban elharapódzik és amelyet azután — attól tartok — nincs az a szám szék, amely az év végén kikaparja. Ez az utalványozási hátralék. Ha ez így tovább elharapódzik, különösen az üzemeknél, akkor nem lesz az a számszék, vagy az a vizsgálat, amely a világos képet meg tudja állapítani. (Friedrieh István: Az lesz csak a jó világ! Ha még nagyobb zavar lesz!) Azt hiszem, akkor ezzel az utalványozási hátralékkal ki lehet nullázni az ellenőrzést. Akinek érdekében van ezt tenni, jobban tudja, mint én, de nekem az a benyomásom, hogy az az egész ellenőrzési rendszert, vagy ha nem is az egészet, de nagy részét illuzóriussá lehet tenni. Egyszerűen nem utalványozunk, hanem átvisszük a következő évre és akkor nem lehet megállapítani a hátralékot. Erre a 6 millióra, mégis kérnék felvilágosítást, mert utóvégre a felmentvényt megadni, és még azt sem tudni, hogy hol van a 6 millió értékű részvény, mégis csak lehetetlen. (Friedrich István: Ez mégis csak tiszteletteljes kérés! — Gál Jenő: Ki adjon felvilágosítást? — Friedrich István: Telefonáljunk valahová? Vagy mit csináljunk?) Itt van az állami ménesbirtokok, vagy az állami földbirtokok kérdése, ahol, ha idegen pénzeket, előleget, állami leltárt összevetünk, ami elég hosszú dolog, és nem akarom megint ezzel a t. Házat fárasztani, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) a nettó egyenleg, — én legalább anynyit hoztam ki, — 625.000 pengő; 625.000pengőt hoztam ki egy évre, mint nettó pénztári szállítmányt. Nagybirtoknál azt tapasztaltam, hogy utóvégre csakis a pénztári szállítmány a fontos, mondjuk 10.000 holdon felül. Lefelé lehet szépen operálni beszámításokkal, ha nem készpénzre néz az ember. A 48—50.000 hold beszállított — az én számításom optimisztikus — 625.000 pengőt, körülbelül 14 pengőt holdanként. Most méltóztassék venni, hogy ez a nagybirtokkomplexum nem fizet sem jövedelmiadót, sem vagyonadót és annak 100-as pótlékát. Tessék ezt levonni a 14 pengőből, — legalább 60 százalék a mai progresszió szerint a jövedelmi és vagyonadó — és akkor marad, 5—6 pengő egy kitűnően instruált, majdnem túlinstruált, igen jó épületekkel és Mezőhegyesen mégis csak az országnak talán egyik legjobb földjével rendelkező mezőgazdasági birtokon, és pedig nagybirtokon. Nagyon örülnék — és^ erről a helyről is bátor vagyok ennek a kívánságomnak kifejezést adni, — ha az adókivető bizottságok ezt az eredményt, amelyet itt most voltam bátor előhozni, kvázi mint mintaterületet az adókivetéseknél figyelembe vennék. (Erdélyi Aladár: Szeszgyárral, kendergyárral és egyebekkel felszerelve!) Ezt voltam bátor hangsúlyozni, és egy gyakorlati példát felhozni. A zárszámadásnak egyik hiánya,^hogy : a sok mindenféle mező- és erdőgazdasági bir. tokra vonatkozólag, amelyekkel most azt hiszem, mindegyik tárca vesződik, alig találunk valamit és ha találunk valamit, az is inkább nettó összeg és nem a bruttó kezelés tükörképe.