Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. álláspontomnak teljes tárgyilagosságát ebből is méltóztassanak megállapítani tudni. T. Ház! Szükségessé tette a tejkérdés ren­dezését Budapesten, az ország fővárosában elsősorban az, hogy Budapesten 26—28 fillér volt a tej ára amellett, hogy a termelők csak 5—6—7—8 filléres árat értek el. Tehát a fogyasztói ár és a termelői ár között a szabad forgalom idején nagyobb volt a Spannung annál az — elismerem — igen magas span­nungnál is, amely a mai rendszer mellett fennáll. Ez tette indokolttá a rendezés szük­ségességét. Már most beszéljünk erről a spannungról. Ebben a spannungban benne van 3*2 fillér a kiskereskedő részére. Én ehhez a 'magam ré­széről hozzányúlni nem akartam (Helyeslés a balközépen.), mert a magyar fűszerkereske­dők a fogyasztás csökkkenése, a hitelnehézsé­gek és egyéb bajok folytán olyan nehéz hely­zetben vannak, hogy ehhez a 3"2 filléres span­nunghoz, amelyet még én szállítottam le ál­lamtitkár koromban 6 fillérről 3*2 fillérre, nem láttam helyesnek legalább is ebben az időpontban még hozzányúlni. Ebben a span­nungban benne van egy bizonyos összeg, 0.8 fillér, amely az úgynevezett árkiegészítő alapra fizettetik be. Ezeknek beszámításával tehát a Spannung tulajdonképpen 9'6 fillér. Erről mindig mint nyereségről méltóztatott beszélni. Ez a brutto tétele a tejvállalatoknak. A brutto tételt hatalmi r szóval 2 fillérrel és a 0"8 filléres árkiegészítési összeggel leszállítot­tam, tehát közel 30%-kai szállítottam le ha­talmi szóval azt a brutto spannungot, amely­ben minden költség is benne van, a tejválla­latok felé. Tehát annál a lépésnél, hogy egy vállalat bruttó tételét 30%-kai szállítottam le, — ami .magában involválja, hogy ott legalább 30%-os nyereségnek kellett lennie a brutto té­telben — azt hiszem^ tovább mennem nem le­hetett,^ annál kevésbé, mert végre az összes kalkulációk közül, amelyeket akár a Pénzinté­zeti Központ, akár más szakértők hozzám be­mutattak, egy sem mutatott ki egy fillérnél nagyobb nyereséget a vállalatok részére. Én mégis két filléres, a másik tétellel együtt 2'8 filléres leszállítást vittem keresztül és egyik napról a másikra megváltoztattam a helyzetet egy 30%-os árredukcióval. (Eckhardt Tibor: Még mindig szépen keresnek!) Ez lehetséges, nem vonom kétségbe, képviselő úr. Ezt csak annak igazolására mondom, hogy amikor egy helyzetet átvettem egy napon, ahba nem me­hettem bele, hogy gyorsan akarván intézkedni, az egész kérdést ex asse átvizsgálván és át­dolgozván, a rendszert ^megváltoztassam úgy, hogy esetleg más intézményes utakon te­gyem olcsóbbá a tejet. Azt mondottam a vállalatoknak: ezt a 30%-os leszállítást elrendelem, önök pedig takarítsák meg túlnagy költségeikből, nem helyes üzletkezelésük átváltoztatásával a le­szállítást. (Eckhardt Tibor: Irracionális a rendszer, az organizáció!) Teljesen hibás a rendszer. Azt mondottam nekik: a racionali­záláson kell ezt önöknek megkeresniök. Mert nekem a tételt úgy állították fel, —• hogy rész­letekbe menjek —, hogy ha -majd racionalizál­tak, le tudják szállítani a tej árát. Én akkor megfordítottam a dolgot és azt mondottam, hogy előbb jöjjön a leszállítás és akkor talán előbb eljutunk a racionalizáláshoz. Ügy tudom, hogy ma délelőtt volt egy gyűlés. Egy ideérkezett képviselőtársam jelen­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XII. ülése 1932 november 30-án, szerdán. 25 tette, hogy a vállalatok megállapodtak abban, hogy ők a mai helyzetet fenntartani nem tud­ják. ~Ügy tudom, hogy a vállalatok egymás­után szaladgálnak minden tényezőhöz, hogy vegyék meg a vállalatokat. Tudom, hogy a legnagyobb vállalat hivatalosan tett ajánlatot még a régi árak, a régi Spannung mellett, hogy literenként félfilléres nyereségért hajlandók a vállalatot akár az államnak, akár a főváros­nak átadni. Ezek mind arról győztek meg en­gem, hogy amikor az általam valóban óhaj­tott 4 fillérrel szemben 2 fillérrel és a hozzá­járuló 0*8 fillérrel le tudtam a tej árát szá­lítani, megfelelő eréllyel jártam el. A kérdés lényege tulajdonképpen az, hogy itt a tejvállalatok védelméről vagy a tejválla­latok támadásáról van szó, én azonban azt — mondom, — teljesen mellékes, alárendelt szempontnak tekintem ennek a kérdésnek meg­ítélésénél. Ha ennél jobb rendszert tudnak ki­találni, amely közelebb hozza egymáshoz a fogyasztói és eladói árakat, akkor minden más szempontra való tekintet nélkül erre a rend­szerre fogok rátérni. (Zaj a baloldalon. — Eckhardt Tibor: Ajánlom a londoni helyzet tanulmányozását. Ott ideálisan van a kérdés megoldva. Ugyanazt nálunk is meg lehet csi­nálni!) A kérdés egyik sarkpontja a tejnek pasz­törizálása, a tejnek sterilizálása. Amint az egészségügyi tényezők, elsősorban a főváros hivatott egészségügyi faktorai eltekintenek a tejnek ilyetén kezelésétől, hanem beleegyeznek abba, hogy a megnevezett jobb helyekről a pályaudvarra beérkező tej egyenesen a foj gyasztóhoz jusson el, ezzel tényleg lehetővé teszik, hogy 4 fillérrel, vagy még olcsóbban jusson el a fogyasztóhoz a tej. A magam ré­széről, amint a főváros közönségének egész­ségügyi érdekei fölött őrködő fővárosi ténye­zők ezt a szempontot magukévá teszik, ebben az irányban azonnal hajlandó vagyok ren­delkezésükre állni, ha az úgynevezett Bahn­hofmilch vagy Bahnmilch kérdését elfogadja a főváros. Idáig erről az oldalról nem ta­láltam megfelelő támogatást; nemcsak inicia­tívát nem kaptam, hanem feltett kérdésemre határozottan elutasító magatartásban részesül­tem. Föltétlenül igazságtalanságot jelent az, hogy Budapestre a termelőknek csak egy bi­zonyos része hozhat tejet. De bocsánatot ké­rek, kik hozhatnak? Akik eddig is hoztak te­jet, ameddig szabályozás nem volt. Tehát csak állandósítottuk azt a rendszert, ahogyan az élet,^ Budapest r és a tehenészetek fekvése ezt a kérdést szabályozta. Ahelyett, hogy kontin­gentálnók a tejfelhozatalt, — amikor már ma is 35%-kai több tejet hoznak be, mint ameny­nyit el tudunk fogyasztani, és ebből 30% az ipari tej céljaira szolgál, amely természetesen a termelői árat a 20'2 fillérről erősen le­nyomja — ma ide szabad tejfelhozatalt en­gedni, ez — azt hiszem — még a fogyasztók­nak sem állna érdekében. Mert mint az álla­pot mutatta, a Spannung nagyobb volt a fo­gyasztói és a termelői árak között. Azt hi­szem, elég lojálisán jártam el a fogyasztó­közönséggel szemben akkor, amikor mint föld­úvelésügyi miniszter azt a két fillért, amit 'került elérnem, nem a tejtermelők, hanem a fogyasztók javára igyekeztem értékesíteni Méltóztatnak tehát látni, hogy nemcsak a re­szortom alá tartozó termelői kérdést, hanem elsősorban a fogyasztói kérdést vettem figye­4

Next

/
Oldalképek
Tartalom