Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. álláspontomnak teljes tárgyilagosságát ebből is méltóztassanak megállapítani tudni. T. Ház! Szükségessé tette a tejkérdés rendezését Budapesten, az ország fővárosában elsősorban az, hogy Budapesten 26—28 fillér volt a tej ára amellett, hogy a termelők csak 5—6—7—8 filléres árat értek el. Tehát a fogyasztói ár és a termelői ár között a szabad forgalom idején nagyobb volt a Spannung annál az — elismerem — igen magas spannungnál is, amely a mai rendszer mellett fennáll. Ez tette indokolttá a rendezés szükségességét. Már most beszéljünk erről a spannungról. Ebben a spannungban benne van 3*2 fillér a kiskereskedő részére. Én ehhez a 'magam részéről hozzányúlni nem akartam (Helyeslés a balközépen.), mert a magyar fűszerkereskedők a fogyasztás csökkkenése, a hitelnehézségek és egyéb bajok folytán olyan nehéz helyzetben vannak, hogy ehhez a 3"2 filléres spannunghoz, amelyet még én szállítottam le államtitkár koromban 6 fillérről 3*2 fillérre, nem láttam helyesnek legalább is ebben az időpontban még hozzányúlni. Ebben a spannungban benne van egy bizonyos összeg, 0.8 fillér, amely az úgynevezett árkiegészítő alapra fizettetik be. Ezeknek beszámításával tehát a Spannung tulajdonképpen 9'6 fillér. Erről mindig mint nyereségről méltóztatott beszélni. Ez a brutto tétele a tejvállalatoknak. A brutto tételt hatalmi r szóval 2 fillérrel és a 0"8 filléres árkiegészítési összeggel leszállítottam, tehát közel 30%-kai szállítottam le hatalmi szóval azt a brutto spannungot, amelyben minden költség is benne van, a tejvállalatok felé. Tehát annál a lépésnél, hogy egy vállalat bruttó tételét 30%-kai szállítottam le, — ami .magában involválja, hogy ott legalább 30%-os nyereségnek kellett lennie a brutto tételben — azt hiszem^ tovább mennem nem lehetett,^ annál kevésbé, mert végre az összes kalkulációk közül, amelyeket akár a Pénzintézeti Központ, akár más szakértők hozzám bemutattak, egy sem mutatott ki egy fillérnél nagyobb nyereséget a vállalatok részére. Én mégis két filléres, a másik tétellel együtt 2'8 filléres leszállítást vittem keresztül és egyik napról a másikra megváltoztattam a helyzetet egy 30%-os árredukcióval. (Eckhardt Tibor: Még mindig szépen keresnek!) Ez lehetséges, nem vonom kétségbe, képviselő úr. Ezt csak annak igazolására mondom, hogy amikor egy helyzetet átvettem egy napon, ahba nem mehettem bele, hogy gyorsan akarván intézkedni, az egész kérdést ex asse átvizsgálván és átdolgozván, a rendszert ^megváltoztassam úgy, hogy esetleg más intézményes utakon tegyem olcsóbbá a tejet. Azt mondottam a vállalatoknak: ezt a 30%-os leszállítást elrendelem, önök pedig takarítsák meg túlnagy költségeikből, nem helyes üzletkezelésük átváltoztatásával a leszállítást. (Eckhardt Tibor: Irracionális a rendszer, az organizáció!) Teljesen hibás a rendszer. Azt mondottam nekik: a racionalizáláson kell ezt önöknek megkeresniök. Mert nekem a tételt úgy állították fel, —• hogy részletekbe menjek —, hogy ha -majd racionalizáltak, le tudják szállítani a tej árát. Én akkor megfordítottam a dolgot és azt mondottam, hogy előbb jöjjön a leszállítás és akkor talán előbb eljutunk a racionalizáláshoz. Ügy tudom, hogy ma délelőtt volt egy gyűlés. Egy ideérkezett képviselőtársam jelenKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XII. ülése 1932 november 30-án, szerdán. 25 tette, hogy a vállalatok megállapodtak abban, hogy ők a mai helyzetet fenntartani nem tudják. ~Ügy tudom, hogy a vállalatok egymásután szaladgálnak minden tényezőhöz, hogy vegyék meg a vállalatokat. Tudom, hogy a legnagyobb vállalat hivatalosan tett ajánlatot még a régi árak, a régi Spannung mellett, hogy literenként félfilléres nyereségért hajlandók a vállalatot akár az államnak, akár a fővárosnak átadni. Ezek mind arról győztek meg engem, hogy amikor az általam valóban óhajtott 4 fillérrel szemben 2 fillérrel és a hozzájáruló 0*8 fillérrel le tudtam a tej árát szálítani, megfelelő eréllyel jártam el. A kérdés lényege tulajdonképpen az, hogy itt a tejvállalatok védelméről vagy a tejvállalatok támadásáról van szó, én azonban azt — mondom, — teljesen mellékes, alárendelt szempontnak tekintem ennek a kérdésnek megítélésénél. Ha ennél jobb rendszert tudnak kitalálni, amely közelebb hozza egymáshoz a fogyasztói és eladói árakat, akkor minden más szempontra való tekintet nélkül erre a rendszerre fogok rátérni. (Zaj a baloldalon. — Eckhardt Tibor: Ajánlom a londoni helyzet tanulmányozását. Ott ideálisan van a kérdés megoldva. Ugyanazt nálunk is meg lehet csinálni!) A kérdés egyik sarkpontja a tejnek pasztörizálása, a tejnek sterilizálása. Amint az egészségügyi tényezők, elsősorban a főváros hivatott egészségügyi faktorai eltekintenek a tejnek ilyetén kezelésétől, hanem beleegyeznek abba, hogy a megnevezett jobb helyekről a pályaudvarra beérkező tej egyenesen a foj gyasztóhoz jusson el, ezzel tényleg lehetővé teszik, hogy 4 fillérrel, vagy még olcsóbban jusson el a fogyasztóhoz a tej. A magam részéről, amint a főváros közönségének egészségügyi érdekei fölött őrködő fővárosi tényezők ezt a szempontot magukévá teszik, ebben az irányban azonnal hajlandó vagyok rendelkezésükre állni, ha az úgynevezett Bahnhofmilch vagy Bahnmilch kérdését elfogadja a főváros. Idáig erről az oldalról nem találtam megfelelő támogatást; nemcsak iniciatívát nem kaptam, hanem feltett kérdésemre határozottan elutasító magatartásban részesültem. Föltétlenül igazságtalanságot jelent az, hogy Budapestre a termelőknek csak egy bizonyos része hozhat tejet. De bocsánatot kérek, kik hozhatnak? Akik eddig is hoztak tejet, ameddig szabályozás nem volt. Tehát csak állandósítottuk azt a rendszert, ahogyan az élet,^ Budapest r és a tehenészetek fekvése ezt a kérdést szabályozta. Ahelyett, hogy kontingentálnók a tejfelhozatalt, — amikor már ma is 35%-kai több tejet hoznak be, mint amenynyit el tudunk fogyasztani, és ebből 30% az ipari tej céljaira szolgál, amely természetesen a termelői árat a 20'2 fillérről erősen lenyomja — ma ide szabad tejfelhozatalt engedni, ez — azt hiszem — még a fogyasztóknak sem állna érdekében. Mert mint az állapot mutatta, a Spannung nagyobb volt a fogyasztói és a termelői árak között. Azt hiszem, elég lojálisán jártam el a fogyasztóközönséggel szemben akkor, amikor mint földúvelésügyi miniszter azt a két fillért, amit 'került elérnem, nem a tejtermelők, hanem a fogyasztók javára igyekeztem értékesíteni Méltóztatnak tehát látni, hogy nemcsak a reszortom alá tartozó termelői kérdést, hanem elsősorban a fogyasztói kérdést vettem figye4