Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-131
26 Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán. lembe. Ezt a megállapodást a tejvállalatokkal — a kétfilléres árleszállítást — három hónapra kötöttem. Akkor helyeztem kilátásba, hogy megvizsgálom az egész tejkérdést, s akkor fogok nyilatkozni arról, hogy fenn óhajtom-e tartani a tejkezelés mai rendszerét, megfelelőnek tartom-e, ha a mai rendszer fennmarad, megfelelőnek tartom-e a mai tejárakat, vagy pedig szükségesnek látom azok további csökkentését. Természetesen a tejvállalatok ehhez hozzátették: avagy be fogom-e látni, hogy a régi árakhoz kell visszatérni, mert a mai árak tarthatatlanok. E három hónap elmultával a magyar tejkérdésnek organikus átszervezését, úgy látom, szükségesnek fogom tartani. Szükségesnek fogom tartani azonban elsősorban egy szemponthői, hogy tudniillik abban az előnyben, amelyet jelent a termelőnek a budapesti piac, mentől több magyar termelőt lehessen részesíteni. (Helyeslés baljelöl.) Itt egyezik gondolatom a képviselő úr gondolatával, hogy nem akarom kiváltságossá tenni a Budapestre szállítók pozícióját, s bár a természeti adottságot minden körülmények között figyelembe kell vennem, de igyekezni fogok ezt a rendszert kiterjeszteni olyan mértékben, hogy abba mentől többen kapcsolódhassanak bele, még ha ez érinteni fogja is a Budapesthez közel fekvő, ide jobban bevezetett egyes termelőknek érdekeit, s minden fillért és tizedfillért, amelyet a tejvállalatok spannungjából lefaragni tudok, igenis vagy a fogyasztóközönség, vagy a termelők javára fogom fordítani. (Helyeslés.) Örömmel veszem, ha ebben nekem segítséget nyújtanak azok, akik belülről ismerik a tejvállalatok kalkulációját, amelyet a kívülálló tényezők — mint a Pénzintézeti Központ és hasonló hivatalos szervek — távolról sem látnak olyan rózsásnak. Mert azt igenis tudom, hogy a legnagyobb tejvállalat Budapesten mindenáron szabadulni akar ettől az üzletétől 'és házal úgyszólván azzal, hogy kínálj a a maga tejvállalatát eladásra. Én azonban minden eszközt, amelyet rendelkezésemre bocsátanak, vagy magam kidolgozni tudok, igenis, a tej arának csökkentésére, vagy a termelői árak javítására fogom fordítani. (Elénk helyeslés.) Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni! Müller Antal: T. Képviselőház! Abban a reményben, hogy amit a földmívelésügyi miniszter úr most elmondott, ismerve az ő egyéniségét, rövid időn belül cselekedet fogja követni, a választ tudomásul veszem. Csak még nagyon figyelmébe ajánlom a mennyiség korlátozását, hogy tudniillik valahogyan szabadítsa fel, tegye lehetővé, hogy Budapesten éppúgy, mint más élelmicikkeknél, a tejnél is a kínálat és a felvevőképesség törvénye szabadon érvényesülhessen. Azt a spannungot, amiről beszélt a miniszter úr, a lehetőség szerint vegye szűkebbre, mert ha azt számítom, hogy 20'2 fillér a termelői ár, 3'2 fillér a viszontel'árusítási jutalék és 0'8 fillér megy a közös kasszába, ez összesen 24.2 fillér, a tej pedig 34 'fillér, tehát még mindig van 9*8 filléres Spannung, amelyet a miniszter úr most 2 fillérrel csökkentett. De ez csak a kannatejnél van. Szíves figyelmébe ajánlom ismételten a palacktejet, ne méltóztassék megengedni azt, hogy itt még plusz 8 fillért tegyen zsebre a tejvállalat, mert ez már igazán antiszociális, A választ tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úrnak Müller Antal képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Müller " Antal képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi és a kereskedelemügyi miniszter urakhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi és^ kereskedelemügyi miniszter urakhoz a kenyér árának leszállítása tárgyában: 1. Van-e tudomása a miniszter uraknak arról, hogy ma a búza métermázsáját 11—13 pengőért adják és a kenyér minőség szerint kilogramonként mégis 28—48 fillérbe kerül? 2. Hajlandó-e a miniszter úr odahatni, hogy ezen szégyenteljes állapot az úgynevezett agrárországban megszűnjön és lehetővé tenni azt, hogy a mai keresetek arányához képest a legszükségesebb élelmiszercikket, tehát a keI nyeret olyan árban hozzák forgalomba, hogy azt a szegény ember is megvehesse? 3. Hajlandó-e a miniszter úr a kormánynál odahatni, hogy a lisztet és kenyeret terhelő súlyos adók .és illetékek leszállításával biztosítsa a kenyér árának jelentékeny mérséklését? Müller Antal s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Müller Antal: T. Képviselőház! Amilyen fontos kérdés volt előbbi interpellációm anyaga, van olyan fontos kérdés a kenyér árának szabályozása is. Köztudomású, hogy a kenyeret aránylag a legszegényebb ember fogyasztja a legnagyobb mennyiségben. Míg a gazdagabb ember tápláléka egyéb élelmiszerekből tevődik jórészt össze, az igazán szegény ember legfőbb tápláléka a kenyér, hiszen mindennapi imánkban is a kenyeret kérjük. Megállapítható, hogy nagyon sok szegény embernek saját hibáján kívül nincs biztosítva a mindennapi kenyere, ami pedig az emberi méltóságnak és az emberi jognak igazán a legelemibb követelése, hogy azt a kis gépezetet, amit az ember^ teste jelent, táplálja és erre szükséges a kenyér. Módot és lehetőséget kell nyújtani arra, hogy ehhez minden ember hozzájuthasson. Miért drága a kenyér? Utánanéztem a kenyér árának évtizedekig visszamenőleg és megállapítottam, hogy a kenyér ára nem volt ilyen drága akkor, amikor a búza métermázsája 28—30 pengő volt, hogy a kenyér ára nem volt ilyen drága akkor, amikor a legnehezebb viszonyok között élt az ország és most, amikor az utóbbi években, éppen országunk agrárszempontjait figyelembe véve, búzánk, gabonánk értéke igazán sajnálatos módon annyira alacsony nívón mozgott, amikor az utóbbi hetekben, ha^olvassuk az újságot, azt látjuk, hogy volt idő, amikor kilenc pengőért is adtak el dunántúli búzát, amikor 9—11—13 pengő volt a búza métermázsája, akkor nemcsak Budapesten, hanem kint a vidéken is — nekem alkalmam volt az utóbbi időben többet vidéken tartózkodni — azt mondották a szegény emberek, hogy: uram, 46 fillérért vagyok kénytelen venni a kenyeret, pedig a gazdák nem tudják értékesíteni a búzájukat még 12 pengőért sem, tehát hogyan lehet ez? Békében rendszerint megközelítette egy kiló kenyér ára a búza métermázsájának árát oly
