Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-137

298 Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1.932 december 15-én, csütörtökön. ról fel mert szólalni Bethlen István ellen. (Fábián Béla: Az első jó cikke volt az, amelyet most írt a Manchester Guardian-ba!) Emlékszem, elég volt az, ha Bethlen felkelt, önöket már elfogta a lelkesedés. (Fáy István: Persze, hogy elfogott, ma is elfog! — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát ha elfogta akkor a képviselő urat a lelkesedés, most is fogja el a lelkesedés ezért a sok száz millióért, amelyet még valakinek fizetni kell. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) — Bródy Ernő: Az elpocsékolt, elköltött milliókért fogja el a lelkesedés. — Elnök csenget! — Fáy István: Ne terrorizáljon! — Bródy Ernő: Lelkesedjék a milliókért, amelyek a szegény adózók verejtékéből állnak elő. (Ügy van! Ügy van! a bal -és a szélsőbalodalon. — vitéz KeresztesFischer Ferenc: Mi lett volna, ha önök lettek volna itt! — Zaj a bal- és a séélsőőbaloldalon. — Elnök csenget.) Ez volt ennek a szomorú korszaknak a vége. S amikor ennek a cechjét, a számláját ki kell fizetni, akkor a t. túloldal megint egy másik teóriában fürdik, fürdik az elhivatottság teóriájában. (Fábián Béla: Mint a holdvilág az éj tengerében! — Derültség.) Be van állítva a horoszkóp, — félhivatalos úton •— hogy az igen t. miniszterelnök úr a szerencsecsillag árnyékában született. (Elénk derültség.) Látom a horoszkópot, amikor a Saturnustól a Jupiterig az égi csillagok mosolyognak. (Derültség. — Jánossy Gábor: Én nem látom!) és olvasom, hogy a miniszterelnök úr a Bak-csillag képében született (Elénk derültség és mozgás. ~ Jánossy Gábor: Ez mind fantázia!) és ezt félhivatalosan osztják ki és hirdetik ennek a nemzetnek az országban. (Lázár Miklós: Az ország pénzén! — Jánossy Gábor: Ez csak fantázia!! Nem így van ez! —- Zaj 'és ellenmondások a baloldalon. — Bródy Ernő: Hallatlan! Transzferálják az adózók vagyonát! — Bródy Ernő: Erre költik a pénzt! — Lázár Miklós: Közpénzen marhaságot nyomtatnak ki! — Bródy Ernő: De ne az ország pénzén! Nincs joguk hozzá!) Elnök: Csendet kérek! Friedrich István: Semmi kifogásom ilyen horoszkóp ellen nekem nincsen. (Bródy Ernő: De ne az állami pénzen. — Jánossy Gábor: Hol a horoszkóp, mutassák meg! — Büchler József (felmutat egy ujságlapot): Itt van! — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljiik!) Ezekkel szemben azonban azt vagyok bátpr most, a számla kifizetésekor ajánlani, méltóztassék ezeket a teóriákat abbahagyni. Építsünk egyedül a dolgozó társadalom akaratára, a dolgozó társadalom autonómiájára. Lètat c est mois: ez a francia történelemé, hagyjuk ezt. Önök azt mondották: Bethlen István az egyedüli, aki a nemzetet előbbre viszi. Nem sikerült. (Jánossy Gábor: A nemzet mondotta ezt, nem mi! — Bródy Ernő: Nyílt szavazással!) Mi következett? Most önök egy új jelvényt tűztek ki és ennek a jelvénynek képéhen megyünk előre. {Felkiáltások a baloldalon: Kerékbetört búzakalász! — Kun Béla: Kerékbe törték az agrárgondolatot!) De tessék nagyon vigyázni, mert nagyon magas sztratoszférikus légkörben mozgunk. Amikor azt olvasom, hogy a miniszterelnök úr az orvoskongresszuson olyanokat mond, hogy: engem az Úristen megáldott elég nagy önérzettel... (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) .. t

> j Elnök: Kérem képviselő úr, méltóztassék talán & zárszámadásokkal foglalkozni. (Bródy Ernő: Ez hozzátartozik! •— Kun Béla: Számadás a nemzet ítélőszéke előtt! — Elnök csenget. — Zaj a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Hozzátartozik!) Friedrich István: Azt mondotta: engem az Úristen megáldott, megfelelő önérzettel, (Weltner Jakab: Ez tény!) de mit csináljanak azok a szegények, akik nem ebben a magas dimenzióban élik ki erkölcsi és szellemi világukat? (Bródy Ernő: Fizessenek adót! — Jánossy Gábor: Szép mondás! — Zaj.) Meg kell itt mondanom: engem Gömbös Gyulával szemben semmiféle barátságtalan indulat nem vezet. Amikor Gömbös Gyula itt megjelent, a legnagyobb örömmel fogadtam és barátaimmal együtt igenis, türelemmel tapsoltunk és Örültünk, hogy új lendület jött. Ezt nem tagadom. (Lázár Miklós: Támogattuk!) Méltóztassék meggyőződve lenni, ez így van. (Jánossy Gábor: Elhisszük!) Sőt többet mondok. Ha az önök volt vezére, Bethlen István kiállót volna itt ezekben a legborzalmasabb napokban valami konkrétummal, amivel -ennek a nemzetnek segíthetett volna, ez az ellenzék még akkor is türelmes lett volna. (Ellenmondások a jobboldalon. — Kun Béla: Debrecenben próbálta is, de lefújták! — Zaj.) Egyetlenegy ember nem állott fel önök közül, hogy megvédje Bethlen Istvánnak ezt a gazdálkodását. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Sőt a miniszter azt mondotta, hogy nem vállalja a felelősséget!) Visszatérek a magasabb dimenzióra. A miniszterelnök úr frazeológiájában olyan zűrzavaros képet ad, olyan káosz van itt minden — az érdekképviseletektől kezdve végig egészen az elhivatottság teóriájáig, — hogy meglátják, ha ez így folytatódik, ettől is fogunk majd megint pár hónapig koldulni. (Weltner Jakab: Pár évig! — Propper Sándor: Politikai hasihagymáz! — Zaj.) Önök a pozitívok, mi a negatívok! Miért? pozitívabb Jánossy képviselőtársam, mint én? (Jánossy Gábor: Nem én mondom, a képviselő úr mondja!) A miniszterelnök úr így állapítja meg. (Kun Béla: Ök a vadőrök, mi pedig vadorzók vagyunk! — Zaj.) Bocsánatot kérek, önök támogatták ezt a rendszert, amelynek gigantikus számlája itt van a nemzet előtt és amelyet ez a nemzet kifizetni nem képes. (Kun Béla: Ez volt a vadorzás!) Önök voltak a pozitívok, mert csináltatták a kormányukkal, vagy tűrték, hogy csinálja a száz és százmilliós könnyelmű adósságokat, önök voltak a pozitívok és mi, akik itt tíz keserves éven át hánytuk a borsót a márványfalakra, voltunk a negatívok. Hol itt a ráció? (Fáy István: Voltak, akik pozitívok voltak! — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek igazságok és aki annyira haragszik, mint a képviselő úr, aki mindig haragszik, (Fáy István: Dehogy haragszom, eszemben sincs!) annak nincs igaza! Sajnos, valahányszor figyelmeztettük a túloldalt, hogy szaporodnak az adósságok, ön volt az egyik, aki mindig a legnagyobb Kaini gyűlölettel fordult különösen velem szemhe — és bárcsak igaza lett volna önnek. De önnek nem volt igaza (Ügy van! Ügy van! a bal- és a iszélsőbaloldalon.) és vezekeljenek önök a történelem ítélőszéke előtt. {Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és" a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Fáy István: En nyugodt, lélekkel állok ! — Egy hang a jobboldf$pn': Láncfiídi csata!) • '."'Önök, t. képviselő úr, azon az állásponton vannak, hogy nincs felelősség; (Jánossy Gá-