Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-137

Az országgyűlés képviselőházának 137. bor: Azt nem mondja senki!) mert itt nincs felelősség. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az átmeneti és ideiglenes alkotmány f gondoskodott róla, hogy a felelősségrevonás minden lehetősége kikapesoltassék. (Ügy van! balfelől. — Egy hang a baloldalon: Egyelőre!) Ehhez is a t. túloldal asszisztált egy évtizeden keresztül. Valamit azonban mondok: amikor ez a szerencsétlen nemzet koldusbotiával üti az elherdált százmilliók nyomát, egyet erről az oldalról igenis mi is — nem a rádióban, mert ez nem áll rendelkezésünkre, mert mi negatívok vagyunk — szózatban világgá röpítünk: hogy ennek a vége az lett, hogy a nemzetnek a koldusbot jutott. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A parlamenti felelősséget hatalmi szóval ki lehet kapcsolni, de nem lehet kikapcsolni a történelein ítélőszékét. (Ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) — a történelem ítélőszéke megmarad — és még valamit nem lehet kikapcsolni: ez a nemezis. A nemezisnek az a tulajdonsága, hogy rendesen elvégzi mindazt, amit a nemzetek önkormányzatának, a nemzeti autonómiának, a nemzeti önrendelkezésnek kellett volna a történelmi időkben elvégezni. Önök most csendben nézik ennek a számlának prezentálását, önök hihetetlen nemtörődömséggel nézik a mi vergődésünket, (Ügy van! a baloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Szegények!) s amikor önök eltűrik, hogy felelősségrevonás nélkül 2000 milliót újból rázúdítsanak erre a szerencsétlen nemzetre, mint második trianoni átkot, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor önök azok, akik a nemezis lesújtó karját ide éhbe a terembe invitálják. A jelentést nem fogadom el. (Elénk helyeslés" és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Senki seim kíván szólni, a vitát bezárom, és az ülést Öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Az ülést újból megnyitom. A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az 1928/29. évi zárszámadások vitája alkalmával öt határozati javaslatot nyújtottak be, közöttük hármat Kállay Tibor képviselő új. és társai, egyet Eckhardt Tibor képviselő úr és egyet Strausz István képviselő úr. Ügy érzem, hogy bizonyos objektivitással szólhatok hozzá ehhez az öt határozati javaslathoz. Ez az objektivitás részben — hogy úgy mondjam — egyéni jogcímből fakad, mert újonc vagyok a politika terén és ennek következtében talán megőriztem még bizonyos távlatot, amelyből az eseményeket szemlélni tudom és amelyből az érvek harcában a lényeget talán jobban meg tudom látni. De objektívnek érzem magamat politikai szempontból is. Itt utalok arra a nyilatkozatra, amelyet a zárszámadási vita megnyitása alkalmával tettem, amikor a kormánynak a zárszámadáshoz való viszonyát igyekeztem tisztázni. Sem többet, sem kevesebbet nem akartam mondani, mint azt, hogy a vita során megnyilvánuló felfogásokat és magának a t. Háznak állásüpSPVISELÖHÁZI XAPLÓ XII. ülése 1932 december 15-én, csütörtökön. 299 foglalását a jelen kormány sem a politikai bizalom megadása, sem a politikai bizalom megvonása jelének nem tekintheti. Ekként objektív szemszögből nézve ezeket a határozati javaslatokat, legyen szabad azokat egy általam választott sorrendben és nem a benyújtás sorrendjében tárgyalnom. Legelsősorban Strausz István igen t. képviselő úr határozati javaslatára vagyok bátor kitérni. Ez a határozati javaslat négy pontban foglalja össze indítványait és azt kívánja, hogy e négy pontra nézve külön törvényjavaslat terjesztessék a Ház elé s törvény alakjában adassék meg az utólagos törvényhozási felhatalmazás, ezeknek a kiadásoknak, illetőleg ezeknek az eltéréseknek a legalizálására. Az első pont a létszámtullépések kérdésével foglalkozik. Ebben a tekintetben volt már alkalmam az 1923/24. évi zárszámadások tárgyalása alkalmával álláspontomat kifejteni. Itt csak röviden mutatok rá arra, hogy a számviteli utasítás 117. §-a kifejezetten utal arra, hogy (olvassa): «oly intézkedések, amelyek a személyzeti létszám túllépését vonják maguk után, a zárszámadás során indokolandók.» Hozzáfűzi még azt is, hogy (olvassa): «még abban az esetben is indokolandók, ha átruházási jog gyakorlása mellett álltak elő.» Tehát ez a szakasz világosan ( provideál arra az esetre, céloz arra a lehetőségre, hogy a i zárszámadás során legyenek az ilyen létszámtúllépések indokolhatók és ezeknek a zárszámadási indokolásoknak a révén lehessen azután a felmentvényt megkapni. (Strausz István: Egységes státusnál!) Ez a praxis alakult ki egyébként, mióta az állami számviteli törvény fennáll. Ez a praxis követtetett (Strausz István: Visszaélés!) és e praxis fenntartását a jelen esetben sem tartom kifogásolhatónak. A 2. pont a rendelkezési alapoknál való túlkiadásokra utal és ezekre nézve javasolj a a törvény útján való indemnizálást. A fennálló jogi helyzet szerint nincsenek külön rendelkezések a túllépések tekintetében az egyéb hitelek és a rendelkezési alap címén megszavazott hitelek között. Ennek következtében ezeknek jóváhagyása és ezekre nézve a felmentvény megadása szabályszerű módon a zárszámadás keretében éppúgy megtörténhetik, mint egyéb hiteleknél. A3, pont egy konkrét esetre utal, amikor azt t-eszi szóvá, hogy a budapesti alagút fenntartási költségeinek pénzjavadalmából egy bizonyos hitelmaradvány a következő számadási évben használtatott fel. Erre vonatkozólag csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy egészen jelentéktelen pár ezer pengős tételről volt. szó, amely csak azért vitetett át a következő évre, mert az elszámolás némileg eltolódott s akkor, amikor a következő évi költségvetés benyujtatott, nem lehetett még előrelátni, hogy az elszámolás során ez a spácium elő fog állni. Ennek következtében célszerűségi okokból ez a párezer pengő a következő költségvetési évben utaltatott ki. Ez egyébként a zárszámadásokban megindokoltatott és a szabályszerű felmentvény megadása erre a tételre nézve is kéretett. Ami végül a 4. pontot illeti, hogy a posta által a Postatakarékpénztár betétjeiből kölcsönképpen'igénybevett 58 millió pengőre vonatkozólag adassék meg a törvényhozási hozzájárulás, erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy ez tisztán technikai jelenség, amennyiben a posta bonyolítja le a Postatakarékpénztár 42