Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-137

Az országgyűlés képviselőházának 137. • Meg lehet buktatni egy kormányt, meg leli et hosszabbítani egy kormány életét, de törvén yltozásilag érvénytelen dolgokat házhatározattal érvényesíteni nem lehet. Ez kardinális kérdés. Ha kellemetlen lesz is a kormánynak vagy a többségnek, ezzel mindenesetre meg kell barátkozni, na törvényesen akarnak eljárni. Megengedem, hogy annak a törvénynek tárgyalása alatt olyan anyag kerülhet a vitába, amely nem éppen kellemes azoknak, akik védeni kötelesek a multat. A többségi párt és a többségi párt vezetése olyan dialektikai képességről és olyan szónoki sikerekről számolhat be már eddig is, hogy ettől a vitától félnie nem kell. (Gr. Hunyady Ferenc: Például a hágai egyezmény esetében!) Mindenesetre azt hiszem, nagyon furcsa volna, hogyha a többségi párt és a jelenlegi kormány ezt a kérdést úgy akarná elintézni, hogy tulajdonképpen mindenért, ami a múltban történt, mindenért, ami rosszul sikerült, végeredményben tegyük felelőssé Bethlen Istvánt. Ez nem volna elintézés. Ez szerintem nem volna sem jogilag elintézés, sem a politikai korrektség szempontjából elintézés. Akik együtt csinálták a szabálytalanságokat, viseljék egyforma mértékben a felelősséget. Bészemről szebben látnám, ha a vezérnek, a múlt vezérének felelősségét olyanok, akik hozzá közel álltak, nem fokozni akarnák, hanem inkább csökkenteni. (Friedrich István: Kiáltanának érte és megvédenék. Ebben imég volna férfiasság, ebben még volna stílus, de nem otthagyni csapot, papot, mindent. Még az lesz a vége, hogy nekem kell megvédenem Bethlen Istvánt, meg- Bud Jánost! — Derültség.) Nem akarom megkönnyíteni Friedrich képviselőtársam munkáját, de azt hiszem, hogy Bud János volt pénzügyminiszterrel szemben nagyon sok igazságtalan kritikát gyakoroltak, mert a pénzügyeknek az az állapota, amely Bud János pénzügyminisztersége alatt volt, még éppen nem volt olyan nagyon kétségbeejtő. (Ugrón Gábor: Adósságot fizetett és felesleget hagyott vissza!) Azt hiszem, hogy Bud volt pénzügyminiszter úr részéről elég. Az más, hogy utóbb, mint kereskedelemügyi és közgazdasági miniszter ért-e el eredményeket, vagy nem, (Bud János: Friedrich képviselő úr majd igazolni fog. Azt mondta, hogy azért, mert százmillióval csökkentettem a kereskedelmi mérleget, szobrot érdemlek! — Friedrich István: Én a volt miniszter úrral rendesen harcoltam, mi Öt éven át rendes párbajt vívtunk! — Bud János: Ezt elfelejtették sokan! — Zaj.) Magyarországon nagyon gyorsan elfelejtenek azokkal szemben, akik nincsenek momentán hatalmon. (Fábián Béla: De aki hatalmon van, annak mindig igaza van! Legfeljebb elfelejtik azt, ami a múltjában kellemetlen! — Friedrich István: Magyarországon mindenki hős, aki uralmon van! Addig szeretnek mindenkit, amíg hatalmon van! Engemet is szerettek nagyon! — Derültség. — Fábián Béla: Neked is volt olyan fogadtatásod, mint Gömbösnek! — Zaj.) Elnök: A képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. (Friedrich István: Most meg gyűlölnek! Azt sem tudják, mit csináljanak! — Zaj.) Farkas Tibor: Űgy érzem, az igazságnak tartozom annak kijelentésével, hogy ezekért a mai kaotikus állapotokért nagy felelősség terheli a parlamentet és a parlament mulasztásai felett nem lehet egyszerűen napirendre térni, ése 1932 december 15-én, csütörtököm- 293 ha a jövőben rendes állapotokat akarunk teremteni. Azt r hiszem, a parlamentnek és minden egyes képviselőnek is kötelessége arra törekedni, hogy az államháztartásban és általában a közületek háztartásában egyszer már rend teremtessék, mert így tovább dolgozni nem lehet. Megengedem, némi igazság talán még abban is van, — ami értesülésem szerint itt a Házban nagy elkeseredést keltett — amit Usetty képviselőtársam mondott, hogy nagyon sokan megjelentek a Ház minden oldaláról minisztereknél (Pakots József: Nem volt igaz!) és kértek. Hogy ez mennyiben igaz, nem tudom eldönteni, de nekem ez teljesen mindegy, hogy lehetetlen költekezést ellenzéki vagy kormánypárti kér-e. Szerintem a kormánynak kötelessége mindenféle lehetetlen köA^eteléssel szemben állást foglalni. De a kormánytól sem lehet túlsókat kívánni, mert hiszen végtére a kormány léte a többség hangulatától függ és ha egy országiban véletlenül olyan a többség, hogy azt csak materiális ellenszolgáltatásokkal lehet megtartani, ez mindenesetre szomorú jelenség, de ezzel is számolni kell, mert hiszen erre is voltak a múltban példák, nemcsak nálunk, hanem külállamban is, hogy a kormány költekezése nagyrészt a többségi párt hangulatától függött. Azonban, akárhogy történt ez a dolog a múltban, ha ezen változtatni akarunk, akkor nem kerülhetjük el, hogy törvényt hozzunk. Mindenesetre nem hiszem, hogy megtehessük azt, ami a legideálisabb volna, hogy anyagilag is felelősségre vonjuk azokat, akik törvényellenes költekezést folytattak. A logikus álláspont az volna, hogy azokat a minisztereket, akik ezt a költekezést csinálták, megfelelően felelősségre vonjuk. Mindenesetre azonban a minimum,, amit meg íehet tenni, amit a legjobb indulatú többség is megtehet, ha törvényes alapon akar maradni, az, hogy utólag gondoskodjék olyan eszközökről, amelyek legalizálják! a múltban elkövetett törvénytelenségeket. Méltóztassék elhinni, nem olyan egyszerű ez a kérdés. Ha most itt a Ház egyszer arra az álláspontra helyezkedik, hogy egyszerű házhatározattal ezeket a múltbéli törvénytelenségeket szanálni akarja, ebből kötelezettségek, még pedig- sok száz millióra rúgó kötelezettségek is származhatnak. Mert mi fog- történni a jövőben? Mi egyszerűen precedenst szolgáltatunk (Magyar Pál: Sőt biztatunk!) mindenkinek, aki kormányon van, hogy tehettek akármit, költhettek akármennyit, itt titeket felelősségre vonni nem fog senki. A másik oldalon pedig látjuk, hogy amikor a képviselők — akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselők —- kint beszélnek, akkor soha nem hallottam olyan nyilatkozatot, — minden pártszempont nélkül beszélek — hogy a képviselő nem köteles ellenőrizni azt, hogy azok a súlyos adók, amelyekről mindenki beszél, tulajdonképpen mire fordíttatnak. E kettő között Junktim van. (Ügy van! Úgy van! half elöl.) Ha rendes gazdálkodás folyt volna, ha itt nem dobálóztak volna százmilliókkal úgy, mint egy rendes gazda talán 10—20 fillérekkel, akkor most nem kellene annyira jajgatni, hogy milyen bajok vannak az adóztatás terén. Őszinteség nélkül és anélkül, hogy a problémákkal teljesen szembenéznénk, a dolgon segíteni nem lehet. Ez az anyag nem olyan anyag, amelyet egyszerűen a bizalom szempontjából lehetne tekinteni. Azt hiszem, nagyon nehéz —- amint már beszédem kezdetén megemlítettem — biza41*