Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-137

Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1932 december 15-én, csütörtökön. 289 Igaza van! — Bródy Ernő: Egy utcában két főispán is van! — Derültség.) Le kell szállítani a közterheket azért» mert az ország népe a terheknek ezt a mértékét, sőt megközelítő mértékét sem bírja el, és mert emberre, alkit ma tönkretesznek, eltranszferálnak és elárvereznek, a következő esztendőben az adókincstár nem számíthat. Amikor tehát újabb kereseti forrásokat nem nyit a kormány, 'akkor csak egyet tehet, t. i. azt, hogy leszállítja a költségvetés végösszegét. Ez az első pont. A második pont pedig, amelyben a kormánynak szintén tennie kell valamit, -§—amely nem a 95 pont, hanem a 2. pont, az, hogy az országnak piacokat kell teremtenie minden áron termékei részére, az országnak gondoskodnia kell arról, hogy az a magyar paraszt és az az iparos, akitől követelik, hogy adóját pontosan fizesse meg, valami módon munkája termékét el is adhassa. Hogyan lehet követelni attól a magyar gazdától, vagy attól a magyar iparostól adójának megfizetését, aki ráfizet termékeire, akinek termelési költsége nagyobb, mint amilyen összegért áruját el tudja adni? T. Képviselőház! Azzal a megállapítással fejezem be felszólalásomat, hogy a zárszámadás nemcsak arravaló, hogy a multakra vonatkozólag vonjunk le belőle következtetést, hanem arra is való, hogy a jövőre nézve is vonjunk le tanulságokat. Ha a kormánynak nem lesz elég bátorsága ahhoz, — aláhúzom, bátorsága, mert a dimenziók leépítéséhez erő és bátorság kell (Jánossy Gábor: Van is, lesz is! — Malasits Géza: Velünk szemben van bátorsága! — Zaj.) — hogy az országot a dimenziók leépítésével megmentse, akkor Magyarország menthetetlenül halad a katasztrófa felé. A bizottság javaslatát nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Fábián Béla képviselőtársam beszédében szólott az állami számszék felelősségéről. (Esztergályos János: A miniszterek megint szégyenlősek, nem mernek bejönni! — Malasits Géza: Nem nagyon ereszkednek le a Házhoz! — Jánossy Gábor: Tanácskoznak az ország bajairól! — Malasits Géza: Ha sokáig tanácskoznak, valamennyien éhen halunk! — Jánossy Gábor: Minden csütörtökön minisztertanács van. — Gr. Hunyady Ferenc: Beszédet csinál a tűzoltók nagygyűlésére! —- Derültség. — Halljuk! Halljuk!) En nem tudom, hogyan gondolkozik az igen t. Ház többsége és a Képviselőház elnöke, de úgy gondolom, felvetnek egy gondolatot a költekező kormányokkal szemben, mert ez a zárszámadás kétségtelenül egy költekező kormánynak zárszámadása. Meg kell állapítanom azt, hogy a számszékre és az ellenőrzésre vonatkozó szabályok inferióris helyzetbe hozzák az állami számszéket a kormánynyal szemben, mert az állami számszéknek csakis a zárszámadások rendjén van módja az országgyűlést figyelmeztetni. (Fábián Béla: így van!) Az én nézetem az, hogy törvényt kellene alkotni abban a tekintetben, hogy az állami számszék a maga felelősségteljes ellenőrzését olymódon is gyakorolhassa, hogy amikor ilyen költekezést lát, amikor voltaképpen utólagos hozzájárulást kérnek olyan hitelműveletekhez, amelyekhez az 1897 : XX. te. értelmében előzetes hozzájárulást kellett volna kérni, az állami számszéknek adassék meg az a jog, hogy ilyen esetekben, amikor ilyeneket észlel, nyomban jelentést tehessen az országgyűlésnek, hogy ne legyünk abban a helyzetben, amelyben most vagyunk, hogy pár év múlva kell beletekinteni azokba a költekezésekbe, amelyeknek egy részéről mi törvényhozók — pedig azért is küldettünk ide, hogy az államháztartás mikénti vitelét ellenőrizzük — egyáltalán semmit sem tudunk. Nagyon helyes volna, ha a t. többség megfontolná ezt az álláspontot és ebben a tekintetben új törvény alkottatnék, mert ha így folyik tovább a dolog és házhatározatokkal próbálunk elintézni olyan kérdéseket, amelyeket törvénnyel kellene előzetesen a végrehajtás előtt elintéznünk, akkor nemcsak a parlament jogai csorbíttatnak meg, hanem azonkívül előáll a végrehajtó hatalomnak az a helyzete, hogy a végrehajtó hatalom a parlamenttel nem^ törődve, a maga számadásainak elintézését távolabbi évekre bízva (Ügy van! balfelől.) intézi az ügyeket és költekezhetik úgy, ahogy jónak látja (Fábián Béla: Derűreborúra!) az ország pénzéből, amelyet az adófizetők fizetnek meg. (Strausz István: Beleszól most már a nép is! Amint mondottam, ez az állami zárszámadási anyag voltaképpen igen különleges anyag, több van benne, mint más zárszámadásokban (Halljuk! Halljuk! balfelől.), mert már nem csupán elszámolás az államháztartás viteléről, hanem, amint említettem, voltaképpen most jön a törvényhozó olyan helyzetbe, hogy intézkedjék olyan kérdésekben, amelyekről előlegesen kellett volna intézkednie. Szóval bizonyos, hogy nem a rendes sáfárkodás módját mutatja az a zárszámadási anyag, amely most előttünk fekszik, és az — mint említettem, — a törvényekkel is ellenkezik. Groteszk helyzet áll elő a házszabályok szempontjából is. Ha a t. Bethlen-kormány annak idején ezeket a hitelműveleteket, mint ahogy kellett volna, az 1897. évi XX. te. értelmében előzetesen hozta volna a parlamentbe, akkor ezeket megvitathattuk volna, módunk lett volna hozzászólni. (Ügy van! balfelől.) Most azonban voltaképpen elszámolási intézkedést tesz a Ház, és itt a házszabályok értelmében negyedóráig van joga a képviselőnek hozzászólni olyan kérdéshez, amelynek tekintetében, ha becsületesen, rendesen, törvényesen jártak volna el, abban az esetben a témák minden részét és a kérdés anyagát is meg tudtuk volna vizsgálni. (Ügy van! balfelől.) így tehát a házszabályok szempontjából is meg kell állapítanom, hogy voltaképpen ennek az anyagnak elintézésére a házszabály módot sem nyújt. De különleges anyag ez a felelősség-vállalás szempontjából is. Méltóztassék csak végignézni a bársonyszékeket. Egyetlen miniszter nincs jelen a zárszámadások tárgyalásánál, sőt — mint tudjuk — Imrédy pénzügyminiszter úr is kijelentette, hogy voltaképpen ezekért a zárszámadásokért a kormány felelősséget nem vállal. (Kabók Lajos: Ki vállalja? — Fábián Béla: A nagyharang!) Kérdem akkor, hogy ezekért a zárszámadásokért ki vállalja a felelősséget. (Jánossy Gábor: Az akkori kormány! — Pakots József: A többség! — Jánossy Gábor: Rendben van! — Pakots József: Ön benne van! De hol a többi? — Kabók Lajos: Maga is vállal mindent! — Jánossy Gábor: Nem, csak amit a lelkiismeretemmel össze tudok egyeztetni!) A pénzügyminiszter úr nyilatkozatával ellentétben azt állapítom meg, hogy ez a kormány kibújik az előző kor-