Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-137
288 Az országgyűlés képviselőházának 137. dőnek utolsó vagyonkáját, mert a bürokrácia érdekei ezt kívánják. Ennek az országnak vannak életcéljai a bürokrácia érdekein túl is. Magyarország nem azonos a Magyarországot kormányzó bürokráciával. A magyar nép nemcsak a bürokráciának adófizetője, a magyar nép Magyarországnak fizet adót, nem pedig a magyar bürokráciának. Es a bürokráciának úgy a különféle költségvetések elkészítésénél, mint az állami pénzek elköltésénél tudomásul kell vennie azt, hogy nem a nép van ő érette, hanem ő van a népért és a magyar népnek az Q céljaira csak annyi adót kell fizetnie, s erre a célra csak annyi költséget kell fordítani, amennyi éppen a bürokrácia fenntartására szükséges. A magyar közönség, az adófizető közönség, — mondom — intézkedéseket várt a miniszterelnök úrtól, nem más irányban, csak egyesegyedül a 'költségvetés kereteinek leszállítása tárgyában, mert ha már ezt az egyet megcsinálta volna a miniszterelnök úr, akár mindennap azt beszélhetné, amit akar. De a költségvetés kereteinek leszállítása nélkül a miniszterelnök úr állandóan beszédeket tart és beszédeiben például olyanokat mond, hogy Magyar- ! országon jobb volna a helyzet akkor, ha itt j érdekképviseleti rendszer volna. Miért volna I jobb? — kérdi a miniszterelnök úr. Azért, mert ha volna érdekképviseleti ] rendszer, akkor volna statisztika, és ha volna j statisztika, akkor tudnók, hogy hol lehet embereket elhelyezni. Hát ez a magas gondolat, hogy Magyarországon csak azért nem tudjuk elhelyezni az embereket, mert nincs megfelelő statisztika, azért lep meg bennünket a legjobban, mert hiszen itt a miniszteri székbe mást be sem eresztettek, mint statisztikust. Bud statisztikus volt s ő volt pénzügyminiszter esztendőkön keresztül, Szabóky statisztikus volt, Kenéz statisztikus volt. Csupa statisztika, az egész ország nem egyéb, mint statisztika és most felfedezi a miniszterelnök úr, hogy nincs statisztika. Hát mit csináltak itt egyebet? Hiszen minden embernek állandóan folyton íveket kell kitöltenie. Egy nap sem mehet haza az ember úgy, hogy ne volna otthon egy ív, amelyet iha nem tölt ki, akkor 600 pengőig terjedhető bírság terhe mellett követelik azt tőle. Es most jut eszükbe, hogy nincs statisztika, most jut eszükbe, hogy ha lesz érdekképviselet, akkor lesz statisztika. En nem tudom, hogy ki mondta ezt a miniszterelnök úrnak, ki informálta őt ebben az irányban, de én nagyon kérem a miniszterelnök urat, hogy menjen el a statisztikai hivatalba és legyen szíves, nézzen meg ott mindent. Ha csak clZ cl baja a miniszterelnök úr- j nak, hogy nincs statisztika, ott olyan statisztika van, amilyen sehol a világon nincs. Ha tényleg a statsztika az alapj cl clZ emberek elhelyezkedésének, nem pedig az ország jóléte, abban az esetben a statisztika alapján mindenkit remekül el fog tudni helyezni a miniszterelnök úr. (Friedrich István: De mi lesz az érdektelenek blokkjával, ha lesz érdekképviseleti rendszer? — Szakács Andor: Es mi lesz a központtal? — Jánossy Gábor: A nemzeti egységben vannak mind! Egy táborban vannak mind! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Amikor olvassuk ezt a szörnyűségesen érdekes olvasmányt, amelyet számszéki jelentésnek hívnak, akkor nekünk, akik nagyon érdekesnek és nagyon jónak tartjuk ezeket a jelentéseket, mégis van egy szavunk ülése 1932 december 15-én, csütörtökön. a számszékhez is. Nevezetesen az, hogy a számszéknek abban az esetben, ha törvénytelenséget lát, ha túlköltekezést lát, nemcsak az a kötelessége, hogy az illető minisztériumot figyelmeztesse és azzal levelezgessen,^ amelyiknek gesztiójában törvénytelenséget lát, hanem az a kötelessége, hogy értesítse és figyelmeztesse az országgyűlést arra, hogy a kormány vagy valamelyik minisztérium a törvény rendelkezéseinek ellenére jár el. Igaz ugyan, hogy azt is meg kell. állapítani, hogy a számszék élete sem fenékig tejfel. En nagyon jól tudom, hogy amikor a népjóléti minisztérium ügyében a számszék alelnöke nagyon korrekt vizsgálatot r folytatott le, az volt a helyzet, hogy a számszéki alelnök kénytelen volt megígérni a tanúknak, hogy nem lesz semmi bántódásuk, ha az igazat fogják vallani. (Jánossy Gábor: Ez nem lehetséges!) Méltóztatik érteni, t. Képviselőház? A számszéki alelnök kénytelen volt ígéretet tenni a tanúknak, hogy csak vallják az igazat, nem lesz semmi bántódásuk. A tanuk ugyanis nem mertek vallani, (Jánossy Gábor: Honnan tetszik ezt tudni?) mert reszkettek, hogy a végén nem a bűnösöket fogják megbüntetni, hanem a tanukat. (Malasits Géza: A bűnösök ma is szabadlábon szaladgálnak!) Nagyon nehéz ebben a dzsungelben a számszék szerepe is, és éppen ezért a jövőre vonatkozólag azt szeretném, ha innen a Képviselőházból pártállásra való tekintet nélkül az egész Képviselőház összes képviselőinek egyöntetű kérelme, (Szakács Andor: Kérelme?) vagy felhívása szállana a számszék felé, amelyben kérjük, hogy kötelességét precízebben, határozottabban és gyorsabban teljesítse, hogy a Képviselőháznak az esetleges törvénytelenségekről azoknak elkövetése alkalmával haladéktalanul legyen tudomása. (Friedrich István: Jó volna tíz detektívet is beosztani hozzá, hogy kutathasson állandóan! Nagyon üdvös volna!) Amikor a miniszterelnök úr jött, az egész ország közvéleménye nagy várakozással tekintett a miniszterelnök úr szereplése elé és gondolván a miniszterelnök úr erélyére, energiájára és fiatalságára — mert hiszen ez a fiataloknak, a cselekvő fiataloknak és nem a beszélő öregeknek kormánya — a cselekvő fiatalok kormányától az ország tettéket várt. Ezek helyett azonban kapott az ország közvéleménye a miniszterelnök úrtól 95 pontot. Elnök: A képviselő úr az 1928/29. évi zárszámadáshoz iratkozott fel. Kérem, maradjon a tárgynál. Különben le is járt a képviselő úr beszédideje. Fábián Béla: Azonnal befejezem. A miniszterelnök úr 95 pontot hozott az ország elé és ezzel a 95 ponttal kapcsolatban kijelentette, hogy neki 300 pontja is van abban az esetben, ha arra szükség van. Ezzel szemben a magyar Képviselőháznak és — azt hiszem — az egész országnak a miniszterelnök úrhoz csak két kérelme van. Ne legyen a miniszterelnök úrnak 95 pontja, csak kettő. Ez a kettő szükséges az ország megmentéséhez. Az egyik pont az, hogy leskeli szállítani a költségvetés végösszegét, még pedig jelentékenyen és bármi áron. Ezt itt hangsúlyozzuk, nehogy évek múlva, amikor a leszállítás esetleges meg nem történése következtében a katasztrófa bekövetkezik, azt mondják, hogy mi nem követeltük elég hangosan ezt. (Ügy van! Ügy vari! a baloldalon. — Friedrich István: Ne szaporítsák folyton a főispánokat! Minek az a sok főispán? — Jánossy Gábor:
