Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-136
Àz országgyűlés képviselőházának 136. Turchányi Egon: Nem tudom, melyik kifejezésem volt inparlamentáris. (Esztergályos János: A hulladék!) Elnök: A képviselő úr bizonyosan meg 1 tudja találni, erről meg vagyok győződve. Turchányi Egon:... amelyek az elmúlt gazdálkodási rendszert megdöbbentően jellemzik és amelyek mögött a politikai hátvéd, a parlamenti tájkép ugyanaz volt a régi időben, mint ami most is van a nemzeti munkaterv mögött. Nekem az a felfogásom és azt hiszem, az ellenzék minden egyes tagja osztja ezt a felfogásomat, sőt, ha őszintén beszél, valószínűleg a kormánypárt igen sok tagja is, hogy a mi egész adórendszerünk rossz, (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és minden egyes újabb intézkedés, amelyet e rossz adórendszer alapján tesznek, ebből a rendszerből emelkedik ki, helytelen talajból szívja tápláló nedvét, tehát szintén nem lehet célszerű és helyes. Elismerem, hogy a pénzügyminiszter úr ezt az adórendszert örökölte és hogy olyan reformmunkát kellene ennek megváltoztatására végeznie, amire valóban kevés még a miniszteri székében eltöltött idő. Elismerem azt is, hogy a pénzügyminiszter úr tényleg úgy cselekszik, mint ahogyan a Házban mondotta: ha individuális esetekben konkrét panaszokkal fordul valaki hozzá, akkor tárva nyitva hagyja az ajtaját, hogy be lehessen menni. De nekem mégis az a felfogásom, hogy individuális segítséggel, egyes konkrét panaszok javítgatásával, foltozgatásával nem lehet itt orvoslást biztosítani. Az adórendszer helytelensége olyan lélektelen mechanizmusban nyilatkozik meg, hogy az apparátus a maga gépszerűségének éles isartkaival és cséphadaróival az adóalanyt igen sokszor ok nélkül összetöri, a pénzügyminiszter úr jobb intenciói és egyéni segíteni akarása ellenére^ is. Amikor azután valaki konkrét panasszal jön, akkor a pénzügyminiszter úr a rendszer keretében nem tud másképpen cselekedni, mint Procrustes XX. százdbeli kiadásaként, aki az összetört és elgyötört adóalanynak a pillanat nyi segítség vánkosát nyújtja, hogy rövid ideig kényelmesebben tudjon szenvedni. Az adókérdésnek boncolásánál természete sen senki, de senki nem akarja védeni és pártfogásába venni az adófizetés kötelezettsége alól kibújni akarókat. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) A független kisgazdapárt minden egyes tagjának az • a felfogása és meggyőződése, hogy az ország sokszorosan nehéz helyzetében mindenki, aki tudna adót fizetni és nem teszi: a nemzeti élet gazdasági frontjának szökevénye, (Ügy van! Úgy van!) aki megér demli a bünteiest és a megtorlást. Igenis kell lenni adómorálnak, adófizetési morálnak. De az érdemnek van egy másik oldala is és ezt úgy hívják, ho&y adókivetési és adóbehajtási morál. Ha az adómorálnak bármelyik oldala generális eltorzulásban szenved, — ezt a generális szót most nem katonai értelemben használtam, ez alatt általánost értettem — akkor a súlyos, következményeket igen széles néprétegek keservesen megérzik. A következményekből erkölcsi és anyagi krízis származik, amely megrendíti a társadalom épületét. Ezt a krízist érzem most a maga hullámzásában és érezheti mindenki, aki az ország életét valóban ismeri. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hullámzik és örvénylik ez a válság, elemi erővel tör fel most is, amikor az adóbehajtásokülése 1932 december 14.-én, szerdán. 259 nál nem veszik tekintetbe az adófizetési készséget, az adófizetési lehetőséget, nem veszik tekintetbe a természeti és elemi csapásokat, amelyek adófizetőket vagy egyes területeket, járásokat, sőt megyéket sújtottak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ma az adóbehajtás vezető szempontja a következő: az illetékes pénzügyi hatóság megvizsgálja egy-egy község adófizetését, megnézi az előirányzott adót globális összegben, megnézi, mennyit fizetett a lakosság összesen és amennyiben a hátraléknál bizonyos százalék mutatkozik, — akkor megindiii az apparátus, a behajcó gőzhenger. A világháborúban megtanultuk azt a műszót, hogy pergő ágyútűz, most megtanuljuk, másfél évtizeddel utána azt a műszót, hogy psrgő árverés. Megindul egész községek árverése, egy-egy községben 300—150, vagy még több család ellicitálása. Azt a krízist, amely ennek nyomán fakad, nemcsak pártpolitikai szempontból észlelem és aggodalmaskodom miatta, hanem föléemelkedve a pártpolitikai választóvonalaknak is, azt látom, hogy az ilyen krízis az ország mai helyzetében különösen veszedelembe sodorja a polgári gondolatot és a polgári alapot. (Ügy van! f Ügy van! a baloldalon.) Es innen, az ellenzéki padokból kívánom, hogy Gömbös Gyulának ez a kormánya a nemzeti érdekek irányában vállalt feladatát teljesíteni tudja. Kívánom, mert a polgári gondolat és a polgári társadalmi berendezkedés védelmét látom benne s oly körülmények között, midőn a polgári gondolat erőtartalékjai már igen keskeny síkra szorultak vissza, (Mikecz István: Akkor tessék támogatni a kormányt!) mert az egységespártnak tízéves múltja alatt nemcsak a saját politikai klaviatúrája játszódott le végleg, de a polgári rend pillérei is elvékonyodtak az országban. Amikor az ember kérlelhetetlen tömegszigort tapasztal az adóvégrehajtásoknál és az árveréseknél, az anyagi és erkölcsi méltányosság és igazságosság szempontjait nem lehet rábízni arra a gondolatra, hogy ha az árverések gőzhengere megindul, akkor azok, akik sérelmet szenvednek az árverésekben, egyéni kezdeményezéssel nyakukba veszik lábukat és kipanaszkodják maguknak a segítséget. Hányan vannak, akik nem jutnak ahhoz, hogy a pénzügyminiszter úr mindig szívesen kitárt ajtajának küszöbéhez járulhassanak, mert ha mindenki, aki sérelmezi az adóbehajtási apparátusnak méltánytalan és igazságtalan eljárását, a pénzügyminiszterhez kívánkoznék, akkor a pénzügyminiszter úr a minisztérium főfalát is letéphetné, hogy csak megláthassa szobájából mindazokat, akik jelentkeznének. Hányan és hányan vannak, akik bénán és segélytelenül kénytelenek tűrni, hogy egy magasabb erő az adóárverések során úgyszólván összeroppantsa exisztenciájukat. Tessék elképzelni, mit jelent egy községben, amikor 100—150 háznál vam meghirdetve az árverés berendezési tárgyakra, jószágokra, gazdasági eszközökre, bútorokra, 100—150 háznál kerül minden eladásra és vevő nincs egy sem. Mit jelent ezeket a berendezési tárgyakat, amiket az ember a földmíves nép házaiban megszokott, amelyek 10—15—20 éve tesznek szolgálatot, kitépni a maguk miliőjéből; hiszen abban a pillanatban, amikor ezek a használati eszközök kimozdíttatnak, azonnal lim-Lommá és értéktelen kacattá válnak, amelyeknek értéke36*
