Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-136
230 Áz országgyűlés képviselőházának 1 sítéséből komoly bevételre nem lehet számítani. Viszont ott áll a kiüresített lakás tulajdonosa berendezési tárgyak nélkül és új berendezési tárgyakról osiak az árverési becsérték sokszorosáért gondoskodhat majd abban az esetben, ha lesz miből. Az adóalany a mi felfogásunk szerint állami tőke. Ezer pengő bevételért tízezer pengő értékű, állami tokét tönkretenni nem helyes gazdálkodás. Elismerem, hogy a pénzügyminiszter úr szintén belátta már ezt, mert interpellációm bejegyzése óta megjelentette a 9090/1932. számú miniszterelnöki rendeletet, amely rendelet korrigálni igyekszik azokat a hibákat, amelyek a 4770. számú, illetőleg" az annak végrehajtási utasításaként kiadott 130.000/1932. számú rendeletben vannak. T. Ház! A pénzügyminiszter úrnak ez az újabb akciója, amely ebben a miniszterelnöki rendeletben megnyilvánul, az ő jószándékának mindenesetre tanúbizonysága, de csak az árverési értékesítésre vonatkozik és nem változtat semmit az árverések tömegszigorán. Itt továbbra is ugyanaz maradt a vezetőszempont, mint amit beszédem elején említettem. Kérdezem a pénzügyminiszter urat, nem lehetne-e valahogy az adófizetési készség és az adófizetés lehetőségeinek külső ismérveit olyan kategóriába osztani, hogy ez a mindent elsöprő egyenlő elbánás a pergő árverésekben megszűnjön? Kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház megadja, tessék folytatni. Turchányi Egon: Az én fejtegetéseim igazságát feltétlenül alátámasztaná, ha a pénzügyminiszter úr szíveskednék felvilágosítást adni arról, — hiszen a megfelelő statisztikai adatok bizonyára kéznél vannak, vagy legalábbis rendelkezésére állanak — hogy november folyamán hány esetben rendeltek el adóbehajtás miatt árverést és az összes árverések útján befolyt összeg végeredményben mit tesz ki és mit tesz ki viszont a behajtási költség? A 4770. számú rendelet legutóbbi kiigazítása nemi kielégítő, mert az egyenlő elbánás az árverésekben nem módosult. Az árveréseknek van egy bizonyos éle, amely a mezőgazdasági népesség ellen van fordítva és aminek okát keresni kell, hogy miért van ez így? En a következő információt kaptam. Nemrégen, néhány héttel ezelőtt volt egy főispáni értekezlet, amelynek napirendjére gazdaságpolitikai problémák is kerültek és amikor ezen a főispáni értekezleten kutatták azt, vájjon honnan lehetne az állami bevételeket jobban biztosítani, az a közös nézet bontakozott ki, hogy bizonyos tezaurálás folyik ebben az országban, és ez a tezaurálás a földmívelő nép, a gazdaközönség körében tapasztalható. (Dinnyés Lajos: A korteskedő főispán mondja!) Elnök: Kérem Dinnyés képviselő urat, maradjon csendben. Turchányi Egon: Tisztelettel kérdem a pénzügyminiszter urat, hogy a Nemzeti Bank roppant szivattyú-munkája mellett, amely a forgalomba kerülő bankjegymennyiséget mindig tovább és továbblöki a maga keringő pályáján, meg lehet-e állapítani azt, hogy a bankjegymennyiségből valami megakadt, megrekedt és tezauráltatott? És amennyiben megállapítható, akkor tényleg tud-e következtetni arra, hogy a gazdaközönségnél van ez a pénz, vagy más helyen? Mi, a független kisgazdapárt tagjai, tudjuk, hogy a gazdaközönségnél nincs, de ha eltűnt és tezauráltatott egy része . ülése 1932 december lU-en, szerdán. a forgalomban levő pénznek, akkor mi igen szívesen adunk segédkezet a pénzügyminiszter úrnak, hogy megkereshesse a rejtekhelyet. T. Ház! A gazdákkal szemben továbbá bizonyos mostoha elbánás mutatkozik a 4700-as számú rendeletnek azon adófizetési kedvezményi paragrafusaiban, amelyeket már mindnyájan meglehetősen ismerünk. Az 1„, 2., 3. §-okban foglalt kedvezményt a gazdaközönség közül azt hiszem, csak igen kevés százalék vehette igénybe, a feltételeket csak meg sem közelíthette. A 4. §-ban foglalt adókedvezmény úgy szól, hogy azok,^ akik a folyó évi adóelőírás háromnegyed részét kifizették, (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) az adóhátralék fizetésére kamatmentes részletfizetési kedvezményt nyerhetnek. Ezt a rendeletet dobszóval tették közzé a falvak népe előtt. Természetesen egy ilyen rendeletből, ha azt végig is olvassák dobszókihirdetés mellett, nagyon keveset lehet érteni. A gazdaközönség csak azt értette meg, hogy ha a háromnegyed részét az idei adóelőírásnak lefizeti, akkor kamatmentes részletfizetési kedvezményben részesül. Mi történt? Az a jó és öntudatosan adótfizető magyar gazdaközönség, amelynek néhány é T ível ezelőtt gróf Bethlen István még szobrot óhajtott emeltetni «névtelen adófizető» címén, most pénzzé tette^ mindenét. En magam ismerek vagy száz gazdát, aki még az éleímiszerkészletéből is eladott, csak hogy ezt a kedvezményes adófizetési lehetőséget megszerezhesse. Igen ám, de mint alakult a helyzet aztán? Szeptember 30-ig kellett befizetniök és akkor jött a pénzügyi hatóság értesítése, hogy miként engedélyezi számukra a további fizetési kedvezményt. Először arról jött az értesítés, hogy havonta kell nekik befizetni a részletet, s az első részlet már november 15-én esedékes. A gazdaközönségnek azonban nincs havonta külön számottevő jövedelme, és akik megerőltették magukat, hogy szeptember 30-áig ilyen nagy pénzügyi teljesítményt tudjanak felmutatni, azok november 15-ére nem voltak képesek pénzt produkálni. Megostromolták a jegyzőket, hogy a havi részletfizetést változtassák át félévi részletfizetésre. Ezt a kedvezményt rendszerint meg is kapták. De amikor megkapták róla az értesítést, akkor megint azt látták, hogy november 15-én kell nekik lefizetniök az egész félévre szóló részletet. E félévi részletfizetés összege pedig úgy van kiszámítva, hogy egyfelől elviselhetetlen nagyságú összegre rug, s így másfelől a terminus révén a kedvezményezett gazdák hátrányba kerülnek még a normális adófizetőkkel szemben is. Egy rövid példa meg fogja a dolgot világítani. Ha valaki ily címen adófizetési kedvezmény lehetőségét elnyerte, és 600 pengő adóhátraléka volt, a folyó évi előírása pedig szintén 600 pengő, akkor annak ellenére, hogy szeptemberben lefizette nagy megerőltetéssel az első összeget, november 15-én már újabb 600 pengőt kellett neki fizetnie. Azaz nemcsak a félévre eső részét a hátraléknak, hanem az adóelőírásnak félévre előremenő részletét is, úgyhogy 1933 március 31-éig teljesített fizetést. Amennyiben pedig ezt nem teszi november 15-ig. akkor ott van a rendelet 6. §-ának 4. pontja, amely azt rendeli, a pénzügyi hatóságnak, hogy ha valamelyik fizetési kedvez-
