Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. kommunista forradalom idején, ahol végtelen kegyetlenséggel gyilkolták le a kommünárdokat, az üldözés utána eltartott nyolc esztendeig, de mégis maradéktalanul mindenki amnesztiát kapott. Nálunk 13 esztendeje nem kapott egyik sem amnesztiát, nem kaptak azok sem amnesztiát, akik semmit sem csináltak, akik bizalmi férfiak voltak, nem kaptak amnesztiát olyanok, akiknek munkája éppen arra irányult, hogy a bolsevista kegyetlenségeket meggátolja. Nem kaptak ammesztiát. Miért? Mert itt csak beszélnek a lelkek harmóniájáról, itt csak dalt és szavalatot hallunk a regősöktől a centripetális és centrifugális erőkről és egyebekről, de tényleg nincs ennek látszata semmiféle vonalon. A munkásságot másodrendű állampolgárként kezelik az egész vonalon és egyenesen megszégyenítő, ami ezen a területen, az emigránsok és az üldözöttek dolgában történik. Nem egynémely emberről, nem 10—15—20 vezető emberről van szó, hanem ezrekről, akik Franciaországban, Belgiumban, Afrikában, Amerikában és mindenütt szerte a világon ott vannak és akiknek a mi külföldi követségeink mé^ akkor sem adnak útlevelet, ha idehaza haza is engednék őket. Ezrével és ezrével vannak munkások, akiket kiüldöztek minden indok nélkül. (Propper Sándor: Mussolini is adott amnesztiát!) Én nyugodtan és könnyen beszélhetek erről a kérdésnői, azért nyugodtan és könnyen, mert annak idején és most is minden gyilkosságnak ellensége voltam és vagyok, utálom és gyűlölöm a gyilkosságot. Ellenben nincs kétféle gyilkosság, csak egyféle gyilkosság van: akár a bolsevista gyilkol, akár a fehér ellenforradalmár gyilkol, az egy és ugyanaz, az egyenlő bűn, egyenlően utálatos bűn. És mi történt ebben a kérdésben? A bolsevizmus alatt én láttam, illetőleg hallottam, — mert nem mentem el, de megtörtént — hogy egy rablógyilkost nyilvánosan kivégeztek. A fehér ellenforradalmár rablógyilkosok közül egyetlenegyet sem végeztek ki, maradék nélkül ammensztiát kapott valamennyi. És nyugodtan elmondhatom, hogy tízszer annyit gyilkoltak,^ mint > a bolsevisták, kegyetlenül, aljasán és vérszomjasán és rablógyilkosságok is történtek. De egyetlen ilyen gyilkosságot sem toroltak meg, egyetlen ilyen gyilkos sem látott börtönt, mert amnesztiázták valamennyit. Hol van itt az igazság, hol az erkölcs, hol a jogrend? (Eay hang a szélsőbaloldalon: Akik Somogyi Béla aranyóráját ellopták, most is szabadon járnak!) Hol vannak az államnak az úgynevezett erkölcsi alapjai, hol van az a bizonyos jogrend, amelyre hivatkozhatnak, amikor szemléltető módon, nyilvánosan előttünk van az, hogy kétféle jog létezik. Az egyik az a jog, amely a kapitalista rendszer védelmezésében nyilvánul meg. Mert az uralkodó osztályoknak, ha ők ellenforradalmat csinálnak, szabad gyilkolni. A gyilkosság csak akkor bűn,... Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentéséért rendreutasítom. Weltner Jakab: Tovább kell mennem: a feltörekvő osztályok azonban akármilyen módon, amikor az események vetik oda őket a történelem forgatagába, bűnösek; bűnösek, akármit követtek el. Ki a felelős a bolsevizmusért? Azok az emberek, akik itt álltak egy összeomló ország élén, amikor a világháború végén a front is összeomlott. Azokról a gyermekmesékről nem •••• ülése 1982 december lJ>-én, szerdán. 253 akarok beszélni, hogy belülről lesziírták a frontot. (Farkasfalvi Farkas Géza: Az tény, hogy belülről szúrták le a frontot! — Farkas István: Ez nem igaz, ez frázis! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ez nem frázis, ez tény! — Büchler József: A világháború eldőlt, amikor Amerika beavatkozott! — Farkasfalvi Farkas Géza: Az ország határait meg lehetett volna védeni, ha nem bomlasztják meg a hadsereget! — Farkas István: Miért nem védte meg? Miért voltak gyávák? Miért omlott össze az egész közigazgatás? — Farkasfalvi Farkas Géza: Mert megbomlasztották!) Elnök: Maradjanak csendben a képviselő urak! (Esztergályos János: Kioktatjuk a képviselő urat történelemből.) Kíméljék meg magukat a képviselő urak ettől a fáradságtól. (Janossy Gábor: Igaza van Farkas Gézának, a magyar hadsereget destruálták idehaza!) Weltner Jakab: Én minden izgalom nélkül hallom ezt a közbeszólást, mert annyira nevetséges és gyerekes, hogy nem is érdemes rá válaszolni. (Farkasfalvi Farkas Géza: A hazafiság nevetséges?) Ez nem a hazafiság. Ön azt hiszi, hogy az entente tankjaival, felszerelésével és élelmiszereinek gazdagságával szemben ez a szegény ország megállhatott volna? (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Weltner Jakab: Nagy hadvezérek írják, történetírók és nem szocialisták, hogy a háború összeomlása előtt másfél esztendővel (Zaj.) már tudták, hogy ezt a háborút elvesztettük. Németországban is tudták, (Farkas István: Tisza Pista itt jelentette ki szeptemberben! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ilyenekkel traktálják a külföldet!) másfél esztendővel a front összeomlása előtt. Elnök: Kérem Weltner képviselő urat, méltóztassék az interpelláció tárgyával foglalkozni. Egészen másról beszél a képviselő úr. Weltner Jakab: Ez lényegesen hozzátartozik, mert meg kell állapítani azt a tényt, hogy a világháborút nem azok csinálták és nem azok vesztették el, akik itt álltak a front összeomlása után, itt álltak egy olyan országban, amely addig nem ismerte a demokráciát, amely bűnös abban, hogy sem «szervezett polgári osztályai, sem politikailag érett munkásosztálya nem volt, mert nem lehetett. Bűnös a háború előtti rendszer, amely Magyarországon kizárta a munkást a jogokból, bűnös a háború előtti rendszer, amely egyetlen egy munkásnak nem adott választójogot, hogy élhessen jogaival. Nem volt polgári osztálya sem megszervezve, mert széthullott maradéktalanul, amikor az öszszeomlás megtörtént. Itt állt a munkásosztály az események élén, anélkül, hogy tudta volna, hogyan került oda, mert szervezettségének ereje nem volt akkora, hogy a hatalmat átvehesse és megtarthassa, a polgári osztályok pedig akkor eltűntek a történelem színpadáról. Ki okozta tehát ezt az összeomlást? És amikor az összeomlás megvolt, itt volt az óriási fejetlenség, a javakban való nélkülözés, itt volt a pénzügyileg tönkretett ország három oldalról körülvéve ellenséggel. Ilyen körülmények között természetes dolog, hogy a viszonyok odafejlődtek, ahová fejlődtek. Ezért embereket kárhoztatni nem lehet. Annak ellenére, hogy ezek a történelmi adottságok megvoltak, még ma is előjönnek azokkal a gyermekmesékkel, hogy Trianont a bolsevizmus vagy a szocializmus okozta. Nem! Amikor elindultak a világháborúba, akkor aláírták a trianoni békeszerződést, (Ügy van! a