Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

254 Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1932 december ïh-èn, s®$rdán. szélsőbaloldalon), amikor lehetetlen viszonyok között az egész világgal szemben háborúba j mentek,... (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem Önként? Nem voltunk rákényszerítve ?) Nem voltunk rákényszerítve. (Jánossy Gábor: Bele kergették a magyar nemzetet! — Farkas István: A magyarok nem voltak rákényszerítve. — Jánossy Gábor: Egyedül Tisza István ellenezte a háborút, egy nagy magyar ember! — Farkas István: Akkor miért mentek bele? — Jánossy Gábor: Önvédelmi harc volt. — Zaj. — Elnök csenget.) Nem voltunk rákényszerítve. Ezt a világháborút azok csinálták, akik ma haszonélvezői akarnak lenni azoknak a bűnöknek, amelyeket ők követtek el. Éppen ebből a szempontból azt mondom: tizenhárom esztendő után nem is kell belemenni annak taglalásába, kik voltak a bűnösök, vagy kik nem voltak bűnösök, hanem azt kérdem én: nem érkezett-e még el az ideje annak, hogy itt is amnesztiát adjanak, mint minden művelt államban? Nem érkezett-e még el az az idő, amikor az úgynevezett lelkek harmóniáját helyre kell állítani? Mi kijelentjük száz- és százezer munkás nevében, hogy égő szégyennek érezzük azt, (Ügy van! Ügy van! a szelsőbaloldalon.) hogy az emigránsokkal szemben így járnak el. Égő szégyennek és a magyar nemzet gyalázatának érezzük azt... (Helyeslés, taps a szélsőbaloldalon. — Élénk ellenmondások jobb felől és a középen.) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom, mert a képviselő úr e kijelentésével a nemzeti kegyelet ellen vétett. (Farkas István: Ez nem a kegyelet, hanem a rossz nemzeti politika megsértése!) Kérem a képviselő urat, maradjon csendben. Ne magyarázzon a képviselő úr, tessék csendben maradni, Weltner képviselő úr pedig szíveskedjék beszédét befejezni, mert letelt az ideje. Weltner Jakab: Kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez [hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Weltner Jakab: Azt hiszem, incidens, félreértés történt. Én azt mondottam, hogy igenis gyalázatnak tartom, hogy 13 esztendő után, amikor a fehér gyilkosoknak maradéktalanul megkegyelmeztek, az emigránsok, az üldözöttek még mindig künm vannak. Ezt égő szégyennek érezzük. Nincs lelkek harmóniája. Hiába szavalnak és énekelnek nekünk, amíg a munkanélküliek dolgában az engesztelhetetlenség és a gyűlölet, az üldözöttek, az emigráció dolgában a gyűlölet, a kegyetlenség, a szívtelenség uralkodik, addig toe szónokoljanak a lelkek harmóniájáról, mert addig rideg osztályuralom van itt, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelv nem ismer kegyelmet, és nem ismer irgalmat. Itt van nálam egy erkölcsi bizonyítvány. Egy autószerelő kér erkölcsi bizonyítványt alkalmaztatás céljából. Az erkölcsi ; bizonyítvány szól a következőképpen (olvmsa): «A magyar királyi államrendőrség ezennel hivatalosan bizonyítja, hogy Halász János nagybátonyi születésű, 1890-ben született, ágostai evangélikus^, mos állapotú, autószerelő foglalkozású, a hivatalos nyomtatványban ki van j törölve az a rész, hogy (olvassa): „erkölcsi magaviselete alulírott hatóság területén való tartózkodási ideje alatt" és helyette ez ; van írva (olvassa): „Izgatás bűntette miatt a pécsi királyi ítélőtábla által három évi börtönre ítéltetett." * '::'. ~i\ .".': | Ez az autószerelő munkába, akart lépni, kérte az erkölcsi bizonyítványt állás eí»$erése végett .18 éves volt; amikor az lígynevezett bolsevizmus idején három évi börtönre ítélték izgatás miatt. Elítéltek akkor százakat ártatlanul. Ez az autószerelő 250 pengő fize^ léssel járó állást kapott volna, ha erkölcsi bizonyítványába nem firkálják bele, hogy. a gyorsanítélő bíróságok három évi börtönre ítélték. (Buchinger Manö: Azok csináltak ilyent, akik önmaguknak már megbocsátottak!) Azt kérdezem t. Ház: összeegyeztethető-e ez az úgynevezetett békével szeretettel, karácsonyi szeretettel, a jogrenddel, az erkölcscsel? Pedig ez csak egy eset a sok közül, mert az emberek százait, ezreit büntetik egész életükben azzal, hogy azok erkölcsi bizonyítványt nem tudnak kapni. Micsoda államrezón követeli meg azt, — hogy csak egyet említsek, — hogy Hock János nem tud hazajönni Magyarországra? (Büchler József: A katholikus pap!) Nem tudják megbocsátani neki, hogy a forradalom odavetette az élére. Miféle államrezón követeli meg, hogy az emberek ezrei künnrekedjenek, olyanok, akiknek nem volt semmi bűnük? Nem az államrezón érdeke ez és én, amikor befejezem szavainiát, azt mondom, hogy az, hogy ma itt nem akarnak amnesztiár ról hallani, ellenkezik az erkölccsel, ellenkezik az, igazsággal, ellenkezik a jogrenddel, ellenkezik minden emberi törvénnyel, legfőképpen azért, mert ha az egyik oldalon rablógyilkosoknak megkegyelmeztek, a másik oldalon is kegyelmet kell gyakorolni! (Ügy van! Ügy van! Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő úr által az összkormányhoz intézett interpelláció az összkormány képviseletében kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Dinnyés képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz a Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat ártéri járulékainak törlése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): „Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat kötelékébe tartozó érdekeltek a csatorna rossz és hibás megépítése folytán olyan katasztrofális helyzetbe kerültek, hogy nemhogy az ártéri járulékalkat, de a rendes adójukat sem tudják megfizetni? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr, tekintettel arra, hogy az^ egész csatornát az érdekeltek meghallgatása nélkül, az önkormányzat felfüggesztésével kormánybiztos útján építette meg az állam, az ártéri járulékot teljesen elterülni, illetve leírni, és intézkedni, hogy csak a fenntartási költség írassék elő és hajtassák be, de az is csak a teherbíró képesség és méltányosság keretein belük" Elnök: Dinnyés képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! A Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat ügyével itt a Ház plénuma előtt már több izbeh foglalkoztam. Sajnos, ez a téma, az egész lecsapolás kérdése nekünk itt Pest vármegyében egy olyan fájó és érzékeny pontunk, amelyre vonatkozólag mindenkép kell, hogy a kormány megtalálja a módot, hogy az érdekelteket ennek a csatornának a megépítésével nécsak büntesse, hanem, hogy az érdekeltek-Valami úton-módon élvezzék is azokat az előnyökét,, amely eketi a; korinányzát, amikor