Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-136
246 Az országgyűlés képviselőházának 136, ülése 1932 december lU-én, szerdán. bérnek mondott fel, tehát jóval a rádiószózat után és teljesen szögesen szembeállva azzal a bizonyos rádiószózattal. A közalkalmazottak fogyasztási szövetkezetének van egy fényes boltja a Kossuth Lajos-utcában. Úgy látszik, az üzlet nem ment, most ezt megszüntetik és ezzel kapcsolatban száz munkásnak és kereskedelmi alkalmazottnak mondottak fel január 1-rë. A boltot azonban megtartják, mert szerződés köti őket, nem tudom mennyi időre. Kérdem én, hogy szabad-e megengedni, hogy a közalkalmazottak fogyasztási szövetkezete, amelynek tudomásom szerint az állam bőségesen juttatott a közpénzekből, éppen f most, éppen télen és éppen a miniszterelnök úr felhívása után mondjon fel száz alkalmazottjának 1 ? Nem volna a kormánynak annyi erkölcsi ingerenciája erre a vállalatra, vagy esetleg gazdasági nyomási lehetősége, hogy vonja vissza ezt a felmondást és legalább áprilisig, vagy májusig, amíg talán máshol nyílnak meg a munkaalkalmak, megtartsák ott ezeket az embereket? , De így van ez az egész vonalon es a kormány mint olyan, a munkanélküliség problémájával egyáltalán nem foglalkozik. Elmondja a maga szózatait, megteszi a maga felhívásait s akár sikerrel járnak azok, akár nem, ő a maga részéről az akciót befejezettnek tartja. Az egész fájó és égő problémát áttolták a magánjótékonyság mellékvágányára', alamizsnamorzsákat kunyerálnak okos és erélyes rendszabályok helyett. Ez nem más, tisztelt Képviselőház, mint megcsúfolása az éhező _ és didergő szegénységnek, 'megcsúfolása és jelen téktelenítése az egész akciónak, az egész problémának, ami pedig ma európaszerte a megoldandó problémáik homlokterében áll, mert egyetlen állam sincs olyan, amely ne első és legfontosabb problémának tartaná a munkanélküliség megszűnését és a munkanélküliséggel járó bajok enyhítését. Tisztelt Képviselőház! Van egy Horthyakció, amelynek perselyébe kunyerálják ezeket a morzsákat. Mellékesen jegyzem meg, hogy a felsőpapság, az arisztokrácia, a nagykapitalizmus és a nagyipar reprezentatív részéről nem nagyon tolakodnak a persely körül. Látjuk azokat, akiknek vagy szükségük van a ki rakatban való megmutatkozásra, vagy félelemből, vagy más egyébből odaviszik a garasaikat, ez az akció azonban egyáltalában nem olyan táp- keretű, hogy megnyugvást kelthetne. Látjuk egy délutáni lap magánakcióját és látjuk azt. hogy ebbe a magánakcióba egy úgynevezett gyermek-parlamentet iktattak be. Nem pirul-e a mi arcunk, a felnőttek parlamentjének a tae-iai nem pirulnak-e akkor, amikor ezzel a Toroblémával gügyögő, dedós gyermekeket foglalkoztatnak, a felnőttek parlamentje pedig mellékkérdésekkel fogla/kozik? Hát minek keíl ebben az országban gyermekparlament? Miért kell ezt a fontos problémát áttolni egy reklámízű akció keretébe, miért kell apró gyermekeket güa-yögtetni, dadogtatni a munkanélküliség kérdésével, amikor itt van maga a parlament, de itt van a kormány, itt van a törvényhozás is, amelynek, állítom, kutyakötelessége ezt a problémát észrevenni, ezt a kérdést megoldani. A munkanélküliség problémáia nem a gyermeknarlament elé való és nem holmi magánakció keretébe Tessék megnézni azt a reklámFzen'í dolgot: hát azzal lehet megoldani a munkanélküliség rettentő problémáját, hogv nyolc ügynököt, meg egy hentesinast állítanak be és komoly nagy képpel összeülnek nagy gazdasági és politikai reprezentánsok, férfiak, főpolgármesterek és majd el fogják . dönteni, hogy érdem szerint a hentesinasi állást és az ügynöki állást ki fogja elnyerni? A kormánynak talán jól jön ez az akció, hogy leveszi a válláról ezt a terhet, a kormány lelkiismeretéit talán megnyugtatja az, hogy nem kell törődnie semmivel. Itt van egy délutáni újság, amely mindennap két oldalon foglalkozik a munkanélküliség problémájával és egy hentesinasnak meg nyolc ügynöknek s egy takarítóasszonynak már felajánlottak állást. A kormánynak ez jöhet jól, de az a százezernyi munkáscsalád, amelynek feje^ kereset, állás, munka nélkül van, nem azt várja ettől a kormánytól, amelynek feje bemutatkozása alkalmával testvérének szólította a magyar munkást. A miniszterelnök úr megtette a maga szózatát és azután elment az országba szónokolni és országszerte szónokol, izgat a munkanélküli segély ellen. Hált ez a 1 kormányelnöki hatáskör? Ez a kormányelnök kötelessége? A kormány elnöknek kötelessége az ország pulzusán tartani a kezét és ahol hiba van, ahol baj van, ott segíteni. Nem azt várják tőle, hogy ő a munkanélküli segélyt, mint szociális r intézményt bírálja és az ellen a piacon felszólaljon, hanem azt, hogy megnézze, mit lehet segíteni! A köteles gondoskodást ezzel lerázni, helyettesíteni nem lehet. Itt van az inségakció^ kérdése. Itt van a tél, itt van a munkátlanság következtében beállott szörnyű nyomor. Merem állítani, a kormány tagjainak sejtelmük sincs arról, mi van az országban. Sejtelmük sincs, mert én ebben a kérdésben néhány hét előtt, tehát idejekorán, még a tél beállta előtt interpelláltam, amikor a belügyminiszter úr azt válaszolta, hogy én túlzottan aláfestem a nyomort. Hát nem festem alá túlzottan, mert a nyomorúságnak azt a fokát, amely ma az országban dúl, nem tudom visszaadni; ahhoz az én képességeim nem elégségesek, azt a miniszter úrnak látnia kellene. Mégis azt látjuk, hogy ennek ellenére tulajdonképp nincs is inségakció. Tavaly ilyenkor pár álltak a gulyáságyúk a különböző községekben és főzték azt a szerencsétlen gulyáslevest és adták hozzá azt a néhány deka kenyeret, amely az éhenhalástól mentette meg az embereket, de az idén még hidegek a gulyáságyúk, még nem helyezték üzembe a konyhákat. Ehelyett bevezették újra a robotot, bevezettek egy újfajta, modern robotrendszert, a szabad bérmunkát teljesen átformálták modern robotmunkává. A városok és a községek már alig ismernek rendszeres bérmunkás formát; ma már, ha valamilyen elvégzendő munkájuk van, azt inségmunka keretében végeztetik el fillérnyi napidíjakért. Egyszerűen kirendelik dolgozni a munkásokat, mint a rabszolgákat, néhány fillérnyi díj ellenében és előlegeztetik a maguk számára annak a szerencsétlen, nincstelen, munkanélküli proletárnak a munkáját, mert dolgoztattak ugyan vele, de fizetni még nem fizettek, (Kertész Miklós: Szörnyűség!) legalábbis azokon a helyeken, ahonnan én az információkat kaptam. A városok kongresszusa egy 40 pontból álló memorandumot terjesztett a kormány elé, amelynek csak egyes pontjaira hivatkozom. Alázattal kérik a kormányt különböző dolgokra ; Ezek között van az, hogy (olvassa): «A munkának azonnali megindításához szükséges forgótőkét méltóztassék sürgősen a városok rendelkezésére bocsátani.» A továbbiakban arra
