Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136, mert így azok válnak hajléktalanná és akkor ezekről kell gondoskodnia. És tudja a miniszter úr, hogy ezek a lakbért nem fizető lakók milyen viszonyok között élnek? Én tudom. Például a Wekerle-telepen többnyire Máv.-gépgyári munkások laknak. A Máv. gépgyár ma redukált üzemmel dolgozik. Láttam egy fizetési szalagot, — ha az urak parancsolják, meg fogom szerezni, itt be fogom mutatni — egy hosszú szalagot, körülbelül fél méter, ráfér nagyon sok, de nincs több rajta egy heti bér ellenértékeképpen, mint 20 fillér. Van tehát egy munkás, a

ki egy állami üzemben, a Máv. gépgyárban dolgozik, egy igen előkelő állami üzemben, igaz, hogy nem dolgozott egész héten, csak egy napra hívták be munkába, a nap néhány órájára és megkeresett annyit, amennyit a betegsegélyző járulék, a kereseti adója és még nem tudom mi más tett ki és végül egy kemény, kerek 20 fillérest kapott ki a fizetés napján. Ebből ellátni a családot, ebből megfizetni az államnak, mint háztulajdonosnak a lakbért, kicsit nehéz probléma. Ne méltóztassék tehát a kormánynak csak csak úgy általánosságban azt ;a gyakorlatot követni, hogy felmond (mindenkinek, aki^ az állami lakótelepen lakik és nem fizet (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem azt mondtam!), hanem méltóztassék megvizsgálni, hogy miért nem fizetnek és a munkanélkülieknek vagy pedig a munkából tartósan kirekesztetteknek, a Kurzarbeit-et végzőknek ne méltóztassék felmondani, mert ezzel romba dönti azt a kis szociális intézkedést, amelyet a kilakoltatások felfüggesztésével ebben a rendeletben most végrehajtott. Ismételten arra kérem a miniszter urat, ne álljon meg ott, ahol megállott, mert kell lenni pénznek szükséglakások építésére. (Büchler József: Ne csak a fővárosra hárítsák! Tessék az államnak is építeni! — Kertész Miklós: Állítom, hogy van pénz és ha akarják, meglesz!) Lesz pénz, ha a belügyminiszter úr :a költségvetésnek akármelyik felesleges tételét előveszi, vagy pedig — amennyire éltek a virement-joggal a múltban és elköltöttek 100 milliókat költségvetésen kívül és költségvetés ellenére —, méltóztassék a szükséglakások javára egy kis virement-joggal élni, valahonnan elszakítani valamely összeget. Nincs milliókról szó. Ma a munkabér olcsó, az anyag olcsó, úgy hogy nagyon könynyen hozzá lehet jutni ahhoz, hogy a kormány ilyen szükségtelepeket létesítsen megfelelő emberséges lakással, amivel legalább ezt .az egy szociális problémát egyensúlyba tudja tartani. Ebben a részben tehát, ami a szükséglakásokból történő kilakoltatások felfüggesztésére vonatkozik, tudomásul veszem a választ, többi vonatkozásban azonban, sajnálom, nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, hogy a belügyminiszter urnák a m. kir. kormány nevében adott válaszát méltóztatik-e tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Propper Sándor képviselő úr interpellációja <az összkormányhoz a munkanélküliség megszüntetése és az inségakciók tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjek az interpelláció szövegét felolvasni! ülése 1932 december 14,-én, szerdán. 245 Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Hajlandó-e a kormány a növekvő munkanélküliség megszüntetésére alkalmas, munkát teremtő akciókat indítani közmunkák fokozottabb kiadásával vagy más módon? Ha a kormány a munkanélküliséget csökkenteni nem tudja, hajlandó-e a munkanélküliségtől sújtott munkások és alkalmazottak elviselhetetlen nyomorát enyhíteni: a) rendszeres munkanélküli segéllyel, b) az érdekeltek ellenőrzésén alapuló városi, állami, hatósági inségakcióval, amelynek révén a munkanélküliek, a rokkantak, együttesen az ellátatlanok és családtagjaik megfelelelő élelmezésben, tüzelőszer-ellátásban részesíttetnének?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Propper Sándor: T. Képviselőház! Ez egy másik nagyon fájó és nagyon súlyos problémája az országnak. Ebben a karácsont váró szent hangulatban talán ünneprontás az, ha ezt a kérdést elővesszük, mi azonban erre az ünneprontásra szívesen vállalkozunk, mert lelkiismereti kötelességünk, hogy karácsony előtt a munkanélküliek kérdését itt szóvátegyük. Százezer munkás- és tisztviselőcsalád van ma az országban olyan, amelynek feje munka és állás nélkül van. Ezzel szemben áll olyan rettentő közöny a kormány részéről, amely most már kétségbeejtő. íMég emlékezünk a miniszterelnök úr ígéretére, amelynek egyik része az volt, hogy nem lesz munkanélküli segély. Lojálisán konstatálom, hogy a miniszterének úr ezt az ígéretét száz százalékig betartotta: valóban nincs munkanélküli segély. Nincs sehol semmi, egyetlen fillér sem, még ott sem, és annyi sem, amennyi tavaly mégis még akadt. Az ígéret második részét, hogy tudniillik munka viszont lesz» — ezt sajnos, szintén konstatálnunk kell, — a miniszterelnök úr nem tartotta meg. Mindaz, amit tett, annyi, hogy megpróbált a kapitalizmus szívéhez kulcsot találni és második számú rádiószózatában felhívta a munkaadókat, hogy alkalmazzanak még több munkást és egy ismert magyar közmondással alapozta meg ezt a maga felhívását, mondván, hogy ahol öten ülnek az asztalnál, ott egy hatodiknak is jut ennivaló. T. Képviselőház! Ha nézzük, hogy mi volt a rezonancia a kapitalizmus részéről a miniszterelnök úr felszólítására, fájdalmasan kell megállapítanunk, hogy a mélyen t. kapitaliz; mus egyszerűen fütyült erre a második számú rádiószózatra és a szózat után a munkanélküliség országszerte még nagyobb lett,^ mint amilyen volt előtte. Egész iparok leállították az üzemeiket. Az építőiparral kapcsolatos valamennyi ipar ma úgyszólván áll; idetartoznak a téglagyárak, amelyek a szózat előtt még valamennyire néhány száz munkást foglalkoztattak. Ma ezek az üzemek teljesen állanak, hidegek a kazánok, nem füstölnek a kémények és nem dolgoznak a munkások. A kapitalizmus tehát úgy rezonált a a miniszterelnök úr felszólítására, hogy szaporította a munkanélküliek számát. Különösen meg kell emlékeznem arról, hogy még azokban az üzemekben is, amelyekre a kormánynak megfelelő befolyása van, nemcsakhogy nem emelik, hanem csökkentik a munkáslétszámot. Itt van például a közalkalmazottak fogyasztási szövetkezete, amely a mai napon száz em-