Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-136
220 Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1932 december lU-én, szerdán. kai kőbányának az esete, amely kőbányát Fejér és Veszprém vármegyék szereztek meg. A magániparnak kínálták fel ezt a bányát is elsősorban, azonban az megvizsgálván előbb a vételárat, a kitermelési feltételeket és magának a bányának az anyagát, nem reflektált rá, miután príma bazaltja egyáltalában nincs. Az érdekelt megyék évi 16.000 pengő bért fizetnek a Zichy-uradalomnak, évi 18.000 pengő terráginmot, de a befektetendő összeg olyan nagy volt, hogy a megye ezt nem lett volna képes a rendelkezésére álló összegből fedezni és ennélfogva az útalapot vette igénybe, amely útalap mind a két megyében teljesen kimerült, úgyhogy 1930 szeptemberében a vállalatnak már 1,700.000 pengő adóssága volt. Nagyon érdekes kérdés, amelyre egyedül az igen t. belügyminiszter úr, illetőleg a t. belügyminiszter úr által elrendelt vizsgálat volna hivatva világosságot deríteni arra, vájjon hogyan lehet, hogy 1,700.000 pengő adósságot csináltak aránylag ilyen rövid idő alatt, amikor összesen 900.000 pengő szavaztatott meg beruházásra és a kimutatások szerint e 900.000 pengőből 450.000 pengőt alapítási költségre és kamatra költöttek el. De hogy ennek a bányának árnivelláló hatása hol maradt, azt sem találjuk meg. (Ëber Antal: Csak felfelé nivellálta ez is az árakat!) A kereskedelemügyi minisztérium 100.180/1928. számú leiratában figyelmeztette ezt a bányát megalakulása előtt, hogy ha a követ — amint előirányozta — tíz tonnánként csak 56*26 pengőért fogja produkálni, akkor ez olyan drága lesz, hogy nem fogja tudni megállani a versenyt a magánvállalkozással, miután a magánvállalkozás a príma bazaltot is csak 57'60 pengővel számítja. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Egy harmadik eset, egy harmadik bánya kérdése, amelyre hivatkozni kívánok, a baranyamegyei komlói bánya, amelyet a Horthyalap vásárolt meg. Tudni kell, hogy a Horthyalap tulajdonképpen a munkanélküliség enyhítésére volna hivatva, mégis az egész összeget beletemették — csak ezt a kifejezést használhatom — ebbe a szerencsétlen bányavállalkozásba és miután a Horthy-alapnak nem volt elegendő pénze és még 600.000 pengő vált szükségessé, tehát 300.000 pengőt a Pécsi Takarékpénztártól vettek kölcsön és ezenfelül — mint ez minden ilyen esetben, sajnos, szokássá vált — az útalapot szintén teljes mértékben igény bevették. Ez a bánya nemcsak saját vármegyéje területén — amint erre a ke; reskedelemügyi minisztérium r idevonatkozó rendelete utasította a vármegyét — pályázik munkákra, hanem felszólította az összes testvérvármegyéket is, hogy elsősorban és főképpen az ő, amint előbb is mondottam, drágább kőanyagát vegye igénybe. Itt is megmutatkozik a vezetésnél az előbb említett példa: a vármegye alispánja ennek a vezetője, útügyi referense, az ellenőre és az egész kezelés in camera caritatis történik. (Ëber Antal: In camera incompatibilitatis történik! — Derültség.) Hogy ennél a bányánál is illusztráljam az árak kérdését, rá kell mutatnom arra, hogy amikor Tolna megye pályázatot írt ki, az andezitért 57 pengős egységárat követeltek ugyanakkor, amikor a magánbányák 48 pengős ajánlatot tettek, tehát 9 pengővel többet számított a vármegyei bánya, mint amenynyit a magánbánya. (Ëber Antal: Nivellálja az árakat!) Tisztelt Ház! Itt van változatosság kedvéért egy állami bányának a kérdése, amelyre a hivatalos elfoglaltságánál fogva akadályozott kereskedelemügyi miniszter úr e pillanatban valószínűleg nem tud válaszolni. A magyar Államvasút által átvett diszeli bányát értem, amely a közbirtokosság tulajdona volt, amelyet azután a Tapolcai Gazdasági Bank megvett a közbirtokosságtól és amelyet annak veszteséges üzletvezetése folytán mindenáron valakinek a nyakába akart sózni. Jellemző és érdekes, hogy felkínálták a kereskedelemügyi minisztériumnak is, a kereskedelemügyi minisztérium szakembereivel megvizsgáltatta és alkalmatlannak találta, egyrészt az ár magassága, másrészt a kőanyag értéktelensége folytán. {Felkiáltások: Nagyszerű! Mégis megvették.) Kérem, igen t. elnök úr, beszédidőmnek negyed órával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak ehhez házzá járulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. Beck Lajos: Mi történt azután? Az, hogy azt a bányát, amelyet a kereskedelemügyi' minisztérium alkalmatlannak talált a megvásárlásra, a kereskedelemügyi minisztérium alá tartozó Államvasutak megvásárolták. (Éber Antal: Nem lehet! — Erdélyi Aladár: Ne tudja a jobb kezed, mit csinál a bal!) 170.000 pengőt fizettek érte és a 170.000 pengő lefizetése után megállapították, hogy egy millió pengő beruházásra van még szükség, hogy ezt a bányát megfelelően üzembe tudják helyezni. (Mikecz István: Más kő kell a vasútnak és más az útnak! — Weltner Jakab: A kő megváltozik, 'ha vasútnak adják!) Erre beruháztak 500.000 pengőt, de még így is csak egy kis hordozható zúzóművet tudtak felállítani, amely naponta csak egy vágón követ tud kitermelni, úgyhogy még ha vasárnaponkint is dolgoznék, évente csak 365 vagont tudna produkálni, ami az Államvasút szükségleteit egyáltalán nem képes fedezni. Itt jelentkeztek azután különböző bajok. Elsősorban jelentkezett az, hogy bár a bánya az első évben jó anyagot szállított, de akkor a leküldött szakértők megállapították, hogy ugyanennek a kvalitású kőnek további kitermelése lehetetlen a rendelkezésre álló bányaterületen és ennélfogva frontális kiterjesztést kellene csinálni, ami annyit jelent, hogy mellette fekvő területeket kellene megszerezni, ami újra lényeges kiadásokat idézne elő. A legérdekesebb azonban ennél az, hogy amikor már javában dolgoztak, amikor egymillió pengőt előirányoztaík, amikor ebből 500.000 pengőt befektettek, kiderült, hogy a bánya nem is a magyar Államvasút tulajdona. A közbirtokosság tudniillik egy szép napon beperelte a magyar államot és a pert három fórumon az allem elvesztette, mert kiderült, hogy a szerződést hanyagsából rosszul kötötték és az előre megállapított .összegektől eltérő összegeket vettek bele a szerződésbe, ami az egész szerződés megsemmisítését vonta maga után. (Eber Antal: Ez a legjobb megoldás, legalább többet nem költhetnek!) Ennélfogva úgy áll a helyzet, hogy az állam elvesztett százezreket, csaknem egy milliót, ma szerződésen kívüli állapot van és a további művelés érdekében újabb áldozatokat kell hozni, hacsak mint Eber t. barátom mondja, az állam ott nem hagyja az egész bányát, ami talán a legokosabb volna. (Elénk helyeslés a baloldalon és a középen.)
