Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136 T. Ház! Eátérek most ama bánya ügyeinek feltárására, amelyről a legklasszikusabb bizonyítékokat kaphatjuk és ez a borsod-hevesi monosibéli kőbánya, amelyről azért mondom, hogy a legklasszikusabb bizonyítékokat kaphatjuk, mert kényszeregyezségbe lévén kénytelen menni, a szakér-tőik elől nem titkolhatta el a kőbánya vagyoni státusát. Ez a vagyoni státus, az ügykezelés, a mérlegek felállítása és a könyvelés megdöbbentő fényt derített azoknak az állami és közületi üzemeknek vezetésére, amelyeik úgy, mint a kőbányák, vármegyei, vagy más hozzá nem értő, de jóhiszemű emberek által vezettetnek. Ez a borsod-hevesi monosbéli 'kőbánya már 1926-ban fizetési nehézségekbe jutott és 184.000 pengő adóssága volt, Ennek ellenére Borsod vármegye a részvények 51'5%-át átvette. Az átvétel után azonban nagyobb bajok mutatkoztak, úgyhogy nem tudván mit csinálni, azt indítványozta 1932-ben, hogy a legokosabb, ha az egészet megveszi a vármegye. Bevitte az egész irodáját, ügykezelését a megyeházára, Miskolcra és a műszaki ügyeket az államépitészeti hivatal főnökére, mint erre leghivatottabb és legkompetensebjb férfiúra bízta. Ez isem használt. Rövid pár hónap múlva kénytelen

f volt a vármegye kérni a kény szeregyezségi eljárás megindítását. Ez az eljárás azután a szakértők vizsgálata alapján a következőket derítette ki. Először, hogy a vállalati mérleget a mérlegkészítés elveivel ellentétben állították fel; a kimutatott vagyonból ugyanis alig \\Yk mobil. 90% teljesen elvesztette az értékét, mert a felépítmények vagyoni értéket nem képviselnek, a gép és felszerelés teljesen elavult. Kiderítette másodszor a vizsgálat, hogy a mérleget a mérlegkészítés elveivel ellentétesen úgy állították fel konzekvensen, hogy 1929 óta az adót, a társadalombiztosítási terheket és az újabb beruházások 150.000 pengős amortizációját egyáltalán nem állították be. Kiderítette harmadszor a vizsgálat, hogy tartalékokról nem gondoskodtak, annak ellenére, hogy kevéssé kedvező üzletmenet mellett 1927-ben 11.000 pengő, 1928-ban pedig 13.000 pengő osztalékot fizettek. (EbeiAntal: Csak erkölcsi tartalékokat gyűjtöttek! — Szeder Ferenc: Szép kis erkölcsi tartalék!) Végül pedig, ami rátette a koronát az egészre, az annak a kimutatása, hogy kény szeregyezségi eljárásnak nem is lett volna helye, mert csak azon az alapon kérhették a kényszeregyeszségi eljárás megindítását, hogy egy 50.000 pengős tételt nem vettek fel a terhek közé, amely tételt, ha felvettek volna, egyáltalán nem lehetett volna szó a kényszeregyezségi eljárás megindításáról. Tisztelt Képviselőház! Ha már most ezeknek a példáknak világánál egy pillanatra nézem, hogy micsoda árpolitikát követtek és micsoda árnivelláló hatása és eredménye volt ezeknek a törvényhatósági és állami kőbányáknak, akkor azt látom csak, hogy a magán bányaipari árak letörtek. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Ellenben a hosszúhetényi állami bánya Somogy megye számára tett ajánlatában magasabb árakat kért, mint a magánbányák. Ugyancsak Somogy megye hirdetményénél a a komlói bánya ugyancsak a közönséges bazaltért többet kért, mint a magánbánya a prima bazaltért. ülése 1932 december 14-én, szerdán. 221 Tolna megye árlejtésénél az ajkai bánya másodrendű bazaltért 52, a hosszúhetényi bánya pedig fonolitért 54, a Horthy-alap bányája andezitért 57 pengőt kért akkor, amikor a magánvállalkozásnál az andezit ára 48 pengő, az elsőrendű bazalté 50 pengő volt. Ha már most nézem, hogy a munkanélküliségen mennyit enyhített ezeknek az állami és törvényhatósági bányáknak létesítése, akkor megállapítható, hogy mióta ezek a közüzemi bányák működnek, a magánvállalkozás szinte teljesen megszűnt. A balatoni bazaltbányák, amelyek azelőtt 40—80.000 tonnát szállítottak évente, leállanak. A Máv. diszeli bányájának létesítése már 1930-ban a minimumra csökkentette a balatoni bányák termelését. Egy hatósági összeállításból látom, hogy a badacsonyi bazaltbánya eddig 400 munkást foglalkoztatott, ma üzemen kívül van. A zalahalápi bánya 500 munkást foglalkoztatott, ma üzemen kívül van. A somoskői bánya 600 munkást foglalkoztatott, ma alig foglalkoztat 80 munkást. A tarcali trachitmű 120 munkást foglalkoztatott, ma le van állítva. A nógrádjobbágyi 300-at foglalkoztatott, ma le. van állítva. Az inóci 450-ről 100-ra ment le a nyáron, ma le van állítva. Ha mindezek felhozása mellett kérdem, mi ennek a súlyos és nehéz problémának kielégítő megoldása, akkor azt a mai viszonyok és a befektetett nagy állami pénzek tekintetbevételéyel nem mondhatom, hogy egyszerűen az állami es törvényhatósági üzemek leállítása. Ez anyit jelentene, hogy az ebbe befektetett körülbelül 10—12 millió pengőre becsült összeg egyszer s mindenkorra elveszne. Keresni kell tehát, amint előbb mondottam, azt a kiegyenlítő eljárást, amely egyfelől az állami érdekek respektálásával, az áraknak lehető nivellálásával, de a magánüzemeknek is lehetőleg munkához juttatásával olyan közös szervezetnek létesítésében volna talán megtalálható, amely közös szervezetbe úgy ezek az állami és közületi kőbányák mint a magánbányák belefoglaltatnának. Annak vezetésében részt vennének azok az állami közegek, akik hozzáértésükkel megfelelő árpolitikát inaugurálhatnának és tarthatnának fenn. Viszont ez a közület elvállalná azt a kötelezettséget, hogy minden állami és törvényhatósági szükséglet ennek a közületnek bányáiból kerüljön ki. Ennek az a kedvező hatása is meglehetne^ hogy ez a közös szervezet eredményes munkássága folyamán lassan amortizálni is tudná azokat a jelentékeny összegeket, amelyeket^ az állam belefektetett s amelyek további ilyen állami vagy tisztán törvényhatósági gazdálkodás mellett feltétlenül elvesznének az állam számára. Ezt a probémát azért hoztam a t. Képviselőház elé, hogy amint elöljáróban megjegyeztem, szintén példáját szolgáltasam annak, hogy a költségvetés kiadási tételeinek lefaragásánál igen is vannak olyan tényezők, amelyeknek okos és helyes mederbe való terelésével költségvetésünk egyensúlyához hozzájuthatunk. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon és a középen ) Elnök: A belügyiminszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fissher Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr által előadottaknak természetesen csak azzal a részével kívánok foglalkozni, amely az én tárcámat illeti, a kereskedelmi tárca körébe tartozó részére az interpellációra nem vagyok hivatva válaszolni. Ebben a keretben elsősorban legyen szabad