Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. mint hogy ez méltó párja az egyéb területeken folytatott szemfényvesztésnek, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) annak, amelyik mindig csak a formára néz, nem törődik a lényeggel, mindig csak a formával dicsekszik és nem törődik azzal, hogy a lényeg ezer és ezer» millió és millió embernek elpusztulását okozza. (Biichler József: A textilgyárakban folyó rabszolgakereskedést és kizsákmányolást szüntessék meg!) Nagyon könnyű a nemzetközi fórumok előtt kiállni ratifikált egyezmények számával — gondosan (kiválogatva azonban a ratifikálandó anyagból azokat, amelyek a magyar dolgozóknak érdekük. Nagyon könnyű ilyenformán olyan hatalmas ratifikálási arányszámot felmutatni, amilyet rajtunk kívül csak Románia tud felmutatni, hozzátéve azt, hogy ott is ugyancsak azt jelenti a ratifikálás, hogy a törvénykönyvben bent van, a valóságba, az életbe azonban átültetve nincs. Nagyon könnyű ezt a szemfényvesztési politikát űzni kifelé, de mi, akik.azoknak a százezreknek érdekeit képviseljük idebenn, akiknek a rabszolgasághoz közvetlenül kevés közük van, annál több közük van azonban közvetve a nemzetközi egyezményhez, mi ezeknek a százezreknek nevében tiltakozunk ez ellen a szemfényvesztő politika ellen. A javaslat becikkelyezését természetesen elfogadjuk ugyan, de ezekkel a fenntartásainkkal és ezekkel a megjegyzéseinkkel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Valóban úgy áll a dolog, ahogy az előttem szóló t. képviselőtársam mondotta, hogy nagyképűség nálunk ennek a javaslatnak ratifikálása. Ha a rabszolgamunkát úgy vesszük csak, ahogy az előadó úr definiálta, aki azt mondta, hogy a megalázó munka, a kényszermunka az, ami alatt a rabszolgamunkát értjük, akkor nézzünk egy kicsit körül és menjünk szét ebben az országban a munkatelepekre és ha megnézzük, akkor ilyen megalázó kényszermunkát nagyon nagy arányokban találunk Magyarországon. Nem kell egyébre hivatkoznom, mint erre a mostani véghetetlen nyomorúságra, amikor óriásian nagyarányú a munkanélküliség és amikor segélyt a kényszermunkán keresztül adnak az ínségbejutott embereknek. Nem kell másra utalnom, mint arra, hogy az a segályakció, amelyet az állam csinál Budapesten és a vidéken, nem más, mint a munka megalázása, a munkásnak oly nagymérvű embertelen megalázása, amelynél nagyobbat az úgynevezett régi évezredekre viszszamenő rabszolgakorban sem követtek el. Mi történik e körül az inségakció körül, hogyan alázzák meg a munkást, az Ínségbe és nyomorba jutott munkást? Mindenki tisztában van azzal, hogy úgy a szellemi proletariátus, mint a fizikai munkásréteg tisztán és kizárólag a gazdasági válság, a gazdasági krízis következtében jutott abba a borzalmasan nyomorúságos helyzetbe, amelyben van. A fennálló társadalmi rend, a kapitalista rend nem tud munkát adni. A kormány képtelen olyan intézkedéseket tenni, amelyekkel a munkát meg tudná indítani és munkaalkalmakat tudna teremteni. Erre nem azt csinálja, amit egy modern állam kormányzata tesz, hogy azoknak, akiknek önhibájukon kívül kell ebben a nyorult sorsban szenvedniük, munkanélküli segélyt adna, inségsegélyt csinál. (Propper Sándor: Henceg azzal, hogy nincs munkanélküli ülése 1932 december lU-én, szerdán. 211 segély.) A kormányelnök kijelentette, hogy munka lesz, de munkanélküli segély nincs, ellenben munka sincs és munkanélküli segély sincs, még inségsegély sincs; az inségsegélyt valósággal megalázóan, rabszolga módon, a munka megalázásával juttatják az Ínségeseknek. (Friedrich István: Zupa!) A szociálpolitikát nálunk a levesekkel, azzal a zuparendszerrel csinálják, amelyet valószínűleg szintén azért vezettek be, mert katona volt a miniszterelnökünk és ezzel a zuparendszerrel alázzák meg a munkabíró embereket. Tessék csak elképzelni, hogy mi történik Pesten és a vidéken, de a vidéken különösen. Az történik, hogy beosztják az embereket bizonyos idő/közökben való kényszermunka elvégzésére (Propper Sándor: Lealázó kényszermunkára!) és ennek a zupának ellenében olyan lealázó kényszermunkát végeztetnek velük, amely munkát becsületes bér mellett kellene elvégeztetni. Elnök: Kérem, méltóztassék talán a javaslatról beszélni. Farkas István: A rabszolga-munkarendszerről beszélek. Elnök: Az előadó úr nagyon precizen meghatározta, mi a rabszolgaság, méltóztassék ebben a keretben maradni. (Szeder Ferenc: Ez is rabszolgaság! . . .) Szeder képviselő urat rendreutasítom. Farkas István: Elfogadom az előadó úr meghatározását, sőt abból indultam ki, hogy a megalázó munka, az embert megalázó munka: rabszolgamunka. (Zaj. — Propper Sándor: Van ez olyan sötét, mint Afrika!) Ilyen nabisaolgarendszer van minálunk és ez a rabszolgamunkarendszer az, amelyet legelsősorban kellene orvosolnunk. Arra kellene a kormánynak javaslatot beterjesztenie, hogy ne ilyen rabszolgamunkarendszerrel intézze el az inségsegélyek kérdését, hanem teremtsen munkát ha tud, ha pedig nem tud, (Propper Sándor: Adja át a helyét!) adjon munkanélküli segélyt. Ez az inségmunka, amely, ismétlem, lealázó, amelynél embereket^ beosztanak időközönként kényszermunkára és ezért kapják a zupát, a levest és ezért kapnak bizonyos természetbeni adományt, de ehhez a kényszermunkához, ehhez a megalázó rabszolgamunkához is nagyon ritkán jutnak hozzá. Ha beszélünk rabszolgamunkarendszerről, talán az elnök úr, meg akárki is elfogadhatja azt a meghatározást, hogy a magántulajdonrendszerrel a rabszolgamunka tulajdonképpen megszűnt, jött utána a jobbágybérmunkarenszer és^ a jobbágybérmunkarendszer helyébe jött a bérmunkarendszer és hogy alapjában véve nem változott a nép, a dolgozó proletariátus helyzete. A rabszolga azután lett jobbágyrabszolga, most pedig bérrabszolga. A kapitalizmus korában tessék elmenni a gyárak kapui előtt, ott állnak éhezve, egymást lökdösve a rabszolgák, hogy a kényszermunkához hozzájuthassanak. Tehát ha beszélünk erről a kérdésről, ha komolyak vagyunk és ha komolyan nézzük a történelmet és a társadalmi problémákat, akkor el kell ismernünk, hogy igenis, itt Magyarországon, meg máshol is, ahol a kapitalista rendszer fennáll, van rabszolgamunka s mert a fizikai- és szellemi munlára szorult egyé^ nek nagy tömege függ a termelési rendtől, függ a kapitalizmutól, függ a kartelektől, függ attól a rendszertől, amelyben élünk, természetes, hogy nem tud kiszabadulni ez alól 30*