Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

âlO Az országgyűlés képviselőházának 1, tekre és ajánlástervezetekre, amelyekben a magyar munkásság közvetlenül érdekelve van. PL az anya- és gyermekvédelemről szóló nemzetközi egyezményre volt gondja, — ezt ugyan ratifikálták» becikkelyezték — amelynek végrehajtása a kiadott végrehajtási utasítás dacára is olyan hiányosan történik, hogy abból az anyáknak, gyermekeknek, akik a mai kapitalista rendben kenyérkereső munkára kényszerülnek, igazi hathatós, gyökeres védelmük nincs; ma is éppúgy vannak 10—12, sőt 8 esztendős gyermekek ipartelepeken, a kisiparban, a nagyiparban egyformán, munkára kényszerítve. Ma is éppúgy ott áll a szülőanya a szülés kezdetének pillanatáig a munkagép mellett, mint ennek az egyezménynek ratifikálása előtt. De itt vissza kell térnem megint a 8 órai munkaidőről szóló egyezményre, amelyről nem akarunk a nemzetközi szolidaritás nevében tudomást venni, holott az idők, az események régen túlmentek rajta. Nem utolsó sorban kell felemlítenem a mezőgazdasági munkások védelméről, a mezőgazdasági munkások szabad szervezkedéséről, a magántisztviselők munkaidejéről szóló egyezményeket és sorban valamennyit^ amelyek közül egészen önkényesen kiragadják ezeket, amelyek közé pl. a rabszolgaságról szóló is tartozik. Vasárnap a magántisztviselőtársadalom nagy kongresszust tartott, amelyen az egyik felszólaló védelmébe vette a kormányt az ellen a vád ellen, hogy a nemzetközi egyezményeket nem ratifikálja, a nemzetközi egyezmények becikkelyezésével nem törődik. Azt mondotta: nem igaz ez a vád, mert íme, valóság az, hogy a kormány pl. legutóbb törvénybeiktatta, becikkelyezte a tengeri hajókon szolgálatot teljesítő ifjúkornak éjjeli munkájának eltiltásáról szóló egyezményt. (Friedrich István: Es a bálnahalászatot! Nem szabad résztvennünk bálnavadászaton! — Derültség.) Azt mondotta a felszólaló, hogy ezek után tehát nyugodtak lehetünk a kormány gondoskodása felől (Fábián Béla: Ki mondja ezt?) egy magántisztviselő — nyugodtak lehetünk, mert a kormány gondoskodott arról, hogy a Szeged és Debrecen között közlekedő tengeri 'hajókon fiatalkorúak éjjeli szolgálatot nem teljesíthetnek. (Derültség. — Fábián Béla: Tengeri betegség kizárva!) Ha ezzel a törvényjavaslattal is foglalkozni akarok, fel kell említenem, hogy itt a rabszolgaság eltörlésének kérdésében állapodnak meg. A törvényjavaslat megállapítja a rabszolgaság fogalmának lényegét is. Többek között azt mondja, hogy a rabszolgaság az egyénnek az az állapota, vagy helyzete, amelyben felette a tulajdonjognak ismérveit gyakorolják. Nos, ezek az ismérvek nemcsak akkor vannak kimerítve, ha valakit, aki rabszolga, eladhatnak, annak a rabszolgának élete és^ egészsége felett olyan módon intézkedhetnek és rendelkezhetnek, mint ahogyan ez a fekete rabszolgáknál történik, hanem igenis rabszolga az a munkás is, akinek a munkafeltételei úgy vannak megállapítva, hogy ezek alól a munkafeltételek alól nem menekülhet, holott azok életét és egészségét veszélyeztetik, olyan munkafeltételek mellett van alkalmazva, amelyek megváltoztatására vagy enyhítésére a kormányzatnak semmiféle intézkedése vagy rendelkezése nincs. Rabszolga az a munkás is, aki nem hagyhatja^ ott a helyét és nem tiltakozhatik munkahelyének egészségtelensége, munkabérének szörnyű alacsonysága ellem, meyt tudja, hogy mögötte ezrével és ez. ülése 1932 december lU-én, szerdán. révei állanak munkanélküliek, akik bármiféle szemérmetlen kizsákmányolás alá odahajtják a fejüket, mert tudják, hogy máskülönben máról holnapra meghalnak, míg a mostani munkafeltételek mellett ez a meghalás bizonyos hosszabb időre van beosztva. Rabszolgaság az is, ha ezeket a munkafeltételeket az állam nem ellenőrzi. Van iparfelügyeletünk. Itt a nemzetközi szolidaritásra kell hivatkoznunk, amiről az előadó úr is beszélt. A békeszerződésben is meg van említve, hogy az iparfelügyeletben nőknek, orvosoknak és szakértőknek kell résztvenniök. Nálunk olyan iparfelügyelet van, amely ezeket az alapelveket, & nemzetközi szolidaritásnak ezeket a megnyilvánulásait egyáltalán nem respektálja. Az iparfelügyelők agyon vannak halmozva mindenféle lehetetlen, nem az ő munkakörükbe, nem az ő hatáskörükbe, feladatkörükbe tartozó munkákkal és a legkevésbbé foglalkozhatnak azzal, hogy a modern kapitalizmusban a modern fehér rabszolgáknak sorsa hogyan alakul. Rabszolgaság az is, t. Képviselőház, hogy a munkásnak, ennek a fehér rabszolgának sorsa, ha megrokkan, vagy megöregedik, nincs biztosítva és ki van téve a legszörnyűbb elpusztulásnak, különösen az utóbbi időben, amikor az állam különféle befolyásokra azon igyekszik, hogy azt a csekély védelmet is, amelyet az öregség számára megalkotott, valamilyen módon leépítse. De van még egy fajtája a rabszolga munkának, a kényszermunkának, amely ebben az országban igen erősen dívik, és ez a rabszolgamunka az igazságügyi intézetekben, a raboknak munkája, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a legtökéletesebb, a legtipikusabb rabszolgamunka, kényszermunka, amivel egyrészt tönkreteszik a kívül élők, kívül dolgozó és adót fizető iparosoknak megélhetési lehetőségét, másrészt pedig azokat, akik erre a rabmunkára az állam minden erejével, minden hatalmával kényszerítve vannak, a legrettenetesebb módon kiuzsorázzák. Az állam saját adófizetőinek, azoknak a kisiparosoknak, akiknek megmentése esztendőkön keresztül állandó kormányzati jelszó volt, csinálja a legrettenetesebb és a legelviselhetlenebb konkurrenciát. Az elmúlt napokban éppen a szegedi ipartestület foglalkozott ezzel a kérdéssel és tárgyalt arról a rabszolgamunkáról, amely például a szegedi Csillag-börtönben folyik. (Büchler József: Az összes börtönökben!) Olyan kitörésekkel tiltakoztak ellene, hogy például valaki azt indítványozta, hogy a Csillag-börtön igazgatóját be kell csukni és saját magával kellene megkóstoltatni ezt a tipikus, legmodernebb rabszolgamunkát. Amikor a szegedi ipartestület erről a rabszolgamunkáról tárgyalt, az egyik iparos be is nyújtott ez ellen a kormányzat ellen egy bizalmatlansági indítványt, amelynek uralma alatt ez a modern rabszolgamunka virágozhatik. Nagyon jellemző, hogy az elnök azzal nem engedte szavazásra feltenni ezt az indítványt, mert abban bizalmatlanság foglaltatik a kormány ellen. Ha bizalmat szavazott volna, valószínűleg megszavaztatta volna az ipartestületet és határozattá emelték volna ezt az indítványt. Igen t. Képviselőház! Amikor látom ezt a kirakatpolitikát, amelyik ezen a területen is folyik, amelynek csak egyetlen egy célja van, hogy kifelé a nemzetközi világ felé mutassa meg egy szociálpolitikai lelkismeretnek létezését, akkor nem tudok egyebet mondani,