Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Àz országgyűlés képviselőházának 136. munkahetet hozzák ide!) Annak ellenére, hogy ezek az egyezmények a leghatályosabb üldözést helyezik kilátásba a rabszolgakereskedelem tekintetében, mégis, a háború utáni időkben is azt tapasztalta a nemzetközi közvélemény, hogy a világnak, a földkerekségnek egyes vidékein bizonyos burkolt formájában még mindig dívik a rabszolgaság és a rabszolgakereskedelem (Farkas István: Akár nálunk! — Ügy van! Ügy van! \a szélsőbaloldalon.) s így szüksége mutatkozott annak, hogy a háború után Genfben újból összeüljenek az érdekelt államok. Ennek eredménye az az egyezmény, amelyet 36 résztvevő tag-állam fogadott el, amelyet Genfben 1926 szeptember 25-én kötöttek meg. Bár, mint említettem, Magyarország közvetlenül nincs érdekelve . . . (Propper Sándor: De igenis érdekelve van!) Igen t. képviselőtársam nines tisztában a fogalmakkal (Farkas István: Hogyne volna!) és nem tudja, hogy mit értenek rabszolgaság alatt. (Propper Sándor: Legalább olyan jól, mint ön!) Méltóztassék a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat szövegét elolvasni, amely igen világosan definiálja, hogy mit értenek rabszolgaság alatt és mit nem értenek alatta. Rabszolgaság alatt értik az olyan minden ellenszolgáltatás nélkül igénybevett kényszermunkát, amely az embert állati nívóra alacsonyítja le és lakóhelyéről való kényszerű eltávolításával is jár. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Miután azonban ez a kritérium sem volt elegendő ahhoz, hogy megakadályozzon egyes államokat és nemzeteket abban, hogy bizonyos formában, kényszer, vagy kötelező munka formájában rabszolgamunkához hasonló munkát végeztessenek, ez az egyezmény rendelkezéseket tartalmaz etekintetben is és szabályozza azt is, hogy ilyen kényszer- vagy kötelező munkát is milyen kivételes esetekben lehet csak igénybevenni. (Propper Sándor: Nagyon kedves, hogy a magyar kormány felszabadítja az afrikai rabszolgákat!) Kimondja, hogy ilyen munkát is csak közcélokra lehet igénybevenni, az ilyen munka ellenében a munka értékének megfelelő díjazást kell megállapítani és ilyen esetekben sem lehet az illetőt szokásos lakhelyének megváltoztatására kényszeríteni. Ezek tehát olyan megállapodások, amelyek hatályosan megvédik a munkást a kényszermunkát igénybevevő hatóságtól. Kimondják ezek az egyezmények, hogy minden olyan esetben, amikor a szükséghez képest ilyen kényszermunkát elrendelnek, az illető központi hatóság még a nemzetközi fórumok előtt is teljes felelősséggel indokolni tartozik azt, hogy miért vesz igénybe ilyen munkát. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ezzel a kérdéssel igen behatóan foglalkozott az elhunyt Albert Thomas, akinek igazán nagyértékű szociális működését az igen t. szociáldemokrata képviselő urak is ismerik. (Propper Sándor: Tessék idehozni az érdemi egyezményeit! Ez hipokrízis!) Albert Thomas a Nemzetek Szövetsége mellett működő Munkaügyi Hivatal vezetője volt és a nagy szociális érzékről tanúskodó nemzetközi egyezményeknek és ajánlásoknak igazán egész sorát fogadtatta el. (Szeder Ferenc: Itt egyet sem fogadtak el!) így például a kényszerű és kötelező munka kérdésével a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, mint méltóztatnak tudni, az 1930. évben értekezleten foglalkozott és egész KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. ülése 1932 december 14-én, szerdán. 209 sorát juttatta el az értékes ajánlásoknak mindenfelé a nemzetekhez. (Szeder Ferenc: Egyet sem fogadtak el!) Ezekben voltam bátor a Genfben 1926 szeptember hó 25-én megkötött nemzetközi egyezmény tartalmát ismertetni és tekintettel arra, hogy az előző egyezményeket a magyar törvényhozás mindenkor törvénybe iktatta (Propper Sándor: A washingtonit isi — Szeder Ferenc: Tévedés! A mezőgazdasági munkásokra vonatkozót egyet sem!) és miután ez a becikkelyezés az érvényben lévő törvény módosítását tartalmazza, kérem a t. Házat, méltóztassanak ezt az egyezményt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előadó úr nagyon meleg kísérő beszédet mondott, (Fábián Béla: Nagyon helyes!) ahhoz a nemzetközi egyezményhez, amelyet a rabszolgaság tárgyában 1926. év szeptember hó 25-én alkottak. Azt mondotta, hogy a kormány, illetőleg a bizottság ezt az egyezményt becikkelyezésre ajánlja, pedig ebben a kérdésben Magyarország nincs közvetlenül érdekelve. Eszembe jut egy történelmi anekdota (Halljuk! Halljuk!) amely, ha jól emlékszem, idősebb Andrássy Gyulával történt. Az anekdotát magát nem akarom elmondani, csak a csattanóját, amely hozzátartozik. Az előadó úr azt mondta: (Zaj. — Elnök csenget.) beiktatjuk, pedig nem vagyunk érdekelve. En azt mondom, az anekdota Csattanójával: beiktatjuk, mert nem vagyunk érdekelve. Nem «pedig», hanem «mert». Egészen bizonyos, hogy a többi ennél sokkal korábban megszületett egyezmények beiktatása azért maradt el, mert érdekelve vagyunk a magyar munkásosztály érdekelve van ezekben az egyezményekben. Nem tudom, hogy a nemzetközi szolidaritásnak azok az igen meleg frázisai, amelyeket az előadó úr mondott, miért nem érvényesültek pl. a 8 órás munkaidőről szóló nemzetközi egyezménynél, (Ügy van! Ügy van! à szélsőbaloldalon.) amely 1919-ben kelt Washingtonban, (Propper Sándor: Tizenhárom évvel ezelőtt!) amelyet az idők és az események már messze túlhaladtak. Ma már az egész világon a 40 órás, az 5 napos munkahétről beszélnek és a magyar képviselőház a rabszolgaságról szóló 1926-os egyezményt tárgyalja a nemzetközi szolidaritás jegyében. Nem tudok mást mondani, mint hogy isméltem azt, amit közbeszólás formájában Propper Sándor képviselőtársam mondott, hogy ez a nagy megértés a nemzetközi szolidaritás eszménye iránt a rabszolgaság kérdésében, a tengeri hajókon alkalmazott munkások érdekében, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a tengeri hajókon szállítható csomagok legmagasabb súlyának megállapítása érdekében csak hipokrizis, csak annyit jelent, hogy a genfi kirakatban a ratifikációk számával jelentkezzünk, de hogy azután ezek a kvantumok milyen kvalitást jelentenek, ezzel a magyar parlament, a magyar parlament többsége nem törődik. Akinek Albert Thomas munkássága iránt annyi megértő szava van, annak meg kell értenie azt is» hogy Albert Thomas-nak Magyarország felé ném a rabszolgaság kérdésére volt a legnagyobb gondja, hanem azokra az egyéb êgyezménytérveze30