Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. a bécsi piacra menni, hanem Bécsújhelyre és Ausztria egyéb nagyobb városaiba, ahol maga az^ osztrák mezőgazdaság is nagy konkurrenciát jelent és ahol csakis kisebbértékű, selejtes jószágot lehet elhelyezni. Ami a sertéskontingenst illeti, ezt a zsírsertésnél tényleg felemelték 1300-ról 1900-ra, a hússertésnél pedig 600-ra emelték fel. Meg keli jegyeznem^ Ausztriának nem érdeke, hogy a zsírsertés árak magasak legyenek, mert az osztrák mezőgazdaság zsírsertést egyáltalán nem termel, sőt arra fog törekedni — itt ismételten ki fognak játszani bennünket — hogy a zsírsertés ára minél alacsonyabb legyen. Hogy ez be fog következni, mutatja máris az, hogy Jugoszláviával nemrég kötött Ausztria rekompenzációs szerződést, amelyben réz ellenében Jugoszláviának biztosít január 30-ra 10.000 darab zsírsertés behozatali kontingenst. Egyedül a hússertés az, amelynek védése Ausztria érdeke, de éppen ezért 25 arany schilling vámmal sújtja, úgyhogy a mi részünkről a hússertésnek oda való bevitele teljesen illúzióriussá vált. A kormány minden alkalommal való beavatkozásának a gazdasági életbe szomorú bizonyítéka a búza Ausztriába való exportjának esete. Mindenképpen megakadályozták azt, hogy a termés kicséplése után — amiről az idén csak a Dunántúlon lehetett szó, mert az ország többi részén a kivitelnek nagyobb szerepe nem lehetett (Mojzes János: Learatta a búzát a rozsda!) — a dunántúli mezőgazdaság kihasználja azt a kedvező alkalmat, hogy a búzát a legjobb osztrák piacon értékesítse. Ehelyett mindenképpen megakadályozták kiviteli engedélyekkel és mindenfélével, hogy a dunántúli búza Ausztriába kimehessen. Mi történt időközbeni! Az augusztusban, szeptemberben és október elején elérhető búzaárakkal szemben az utóbbi időben a búza ára több mini két schillinggel leesett. A jugoszlávok voltak azok, akik most is megkontremináltak bennünket, cinért Ausztria — szintén szükséget szenvedvén nemes devizákban, máshonnan nem vásárolhatott, mint a dunai államokból, amelyeknek szintén gyönge devizájuk van — kénytelen volt Jugoszláviától venni, minthogy tőlünk nem kapott. Ennélfogva a jugoszlávok összes tavalyi búzakészletüket el tudták Ausztriának adni, sőt már Brailába irányított huszonöt uszályt is visszadirigáltak Bécsbe a magyar mezőgazdaság legnagyobb kárára. (Büehler József: Ilyenért senki sem ül börtönben!) A szállítási igazolványok rendszerével kapcsolatosan rá akarok mutatni arra az anomáliára — sőt azt mondhatnám, e rendszernek antidemokratikus voltára, — hogy nálunk különösen szarvasmarha-szállítási igazolványt csak nagyuradalmak és nagybérlők kapnak. Itt-ott, hogy a szabály alól legyen mégis egy kis kivétel, egy-egy kisgazda is kap szállítási igazolványt (Zaj.) de a társadalom zöme, a gazdatársadalom 99%-a és éppen a kisbirtokos egyáltalán nem jut szállítási igazolványhoz. (Nagy zaj a baloldalon, — Büehler József: Protekciósok kapnak!) A szállítási igazolvány igenis protekciónak következménye, még pedig \ nagy protekció következménye. Aki szállítási igazolványhoz jut, az nemzeti ajándékot kap, mert éppen kétszer annyit hoz haza Bécsből, mint amennyiért itt a budapesti piacon szarvasmarháját értékesíteni tudja. (Ulain Ferenc: Szarvasmarha hitbizományi — Zaj.) Gyengeségünkre a kereskedelmi szerződéseknél egy példát akarok előhozni : A Franciaországba ülése 1932 december 14-én, szerdán. 203 irányuló borexport példáját. Olaszországnak 350.000 hektoliterre van kontingense, Görögországnak 250.000 hektoliterre, 35 vagy 40 pengős vám mellett. Ezzel szemben Magyarországnak összesen 30.000 hektoliterre van kontingense körülbelül kétszeres vám mellett. Ez mutatja a mi nagyszerű presztízsünket és kereskedelmi, külkereskedelmi képviseletünk ügyességét. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az olasz kereskedelmi szerződésben a nagy garral hirdetett eredmények egyike az volt, (Büchler József: Mennyit adott Mussolini?) hogy Olaszország toiásbevitelre meglehetősen nagy kontingenst állapított meg. Eszerint bevihetünk Olaszországba tojást, ahova akkor sem vittünk be, amikor vámmentesen mehetett be. Az olaszok azonban óvatosak voltak és felemelték a vámot. Erre a cikkre, amelyre azelőtt vám nem volt, 120 lírás vámot hoztak be. Szóval elértünk valamit. (Farkas István: Feketebabot vihetünk be és záptojást! — Derültség bal felől.) Ami az osztrák szerződéiben a baromfibevitelt illeti, ha megkérdezték volna a szakembereket, akiket soha meg nem kérdeznek, azok figyelmeztették volna a kormányt, hogy ilvpnkor, az őszi és a téli idényben nem maradhat meg a kontingensnek az a fixírozott aránva, amely szerint csak 50% liba és 50% egyéb baromfi szállítható ki Ausztriába. A szakember megmondta volna, hogy ebben az idényben az 50%-os baromfikontingenst nem lehet kihasználni, mert nincs annyi baromfi, ellenben libákból sokkal nagyobb ilyenkor a kínálat, de a kontingensben csak 50% van fixírozva. Ezért a liba most bentrekedt (Zaj.) A német kereskedelmi szerződésben usrvancsak ilven hiba történt, ugyancsak a libákkal, amennyiben a libáknál egyszerűen elfelejtették azt, hogy szerződéses vámot állapítsanak meg, mire a németek fogták magukat és a liba vámját több, mint a kétszeresére emelték fel. így körülbelül csak 60 Groschen az, amit emiatt a magyar exportőr Németországból hazahozhat, mert a vám alakjában a németek elveszik a liba egész árát. Ha külkereskedelmi forgalmunkat nézzük, nem látjuk a kellő erélyt azokkal az államokkal szemben, amelyek velünk szemben a legmostohábban bánnak, részben szándékosságból, részben pedig adott viszonyaiknál fogva. Ilyenek elsősorban a németek és a románok, amelyekkel szemben a mi kereskedelmi forgalmunk a legpasszívabb. Ezekkel szemben a legnagyobb eréllyel kellene fellépni, redukálni kellene velük szemben, amennyire lehet, a behozatalt, csakis kompenzációs és egyéb cikkeket kellene tőlük behoznunk és csak azoktól az államoktól kellene behoznunk cikkeket, ahol mód van a kereskedelmi forgalom kiterjesztésére. Ezek között elsősorban Lengvelországot jelölöm meg, ahonnan sót, petróleumot, posztót és szenet hozhatunk^ be. Miért hozzuk mi ezeket a cikkeket a románoktól, akik nekünk egyébként is legnagyobb konkurrenseink, és akik tőlünk iparcikkeket venni leromlott közgazdasági helyzetüknél fogvia amúgy sem tudnának? Minthogy nem látom a garanciáját annak, amit Eber igen t. képviselőtársam kér, tehát nem látom a szabadkereskedelmet és a forgalmat, azért nem vagvok abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadjam. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? 29*