Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

204 Az országgyűlés képviselöházávAik 136. ülése 1932 december lh-én, szerdán. Pakots József jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A külügyminiszter úr kíván szólni. Puky Endre külügyminiszter: Mélyen t. Képviselőház! Az elhangzott felszólalásokra reflektálva méltóztassék nekem megengedni, hogy csak a törvényjavaslattal magával szorosan összefüggő kérdésekre válaszoljak, kihasítva és elhagyva azokat a kérdéseket, amelyek részint belpolitikai, részint devizapolitikai, vagy egyes export- vagy importnehézségeket tárgyaló kérdések, amelyek, felfogásom szerint, nem tartoznak szorosanvéve a törvényjavaslat anyagához. Azok közül a kérdések közül» amelyekre reflektálni akarok, különösen Eber Antal t. képviselőtársam néhány megjegyzésére óhajtanék válaszolni. Mindenekelőtt a legnagyobb loyalitással el kell ismernem az ő korrekt állásfoglalását a tekintetben, hogy a törvényjavaslat elfogadását nem teszi pártpolitikai kérdéssé. (Helyeslés a jobboldalon.) Az, hogy a javaslat felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a mostani gazdasági viszonyok között kereskedelmi szerződéseket köthessen, amikor úgyszólván egyik napról a másikra váratlan fordulatok és helyzetek előtt áll, amelyeket ki kell használnia, amikor sürgős a teendő és halasztást nem szenvedhet, szerintem is a legnagyobb mértékben indokolt és azért ezt a kijelentését, mint objektivitásának jelét, neki hálás köszönettel nyugtázom. A másik, amit említett, az osztrák szerződés kérdése, amely örömünkre végre most már parafáltatott, úgyhogy annak végleges szövegezése van folyamatban és remélhetőleg a legközelebbi napokban már publikáltatni is fog a két kormány előzetes megállapodása alapján. Ezért tehát ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy a részletekre nézve nyilatkozzam, meg kell azonban állapítanom a magyar kormánynak afelett érzett megelégedését, — mintahogy ezt az osztrák kormány is megtette — hogy a minket gazdaságilag legközelebbről érdeklő szomszédainkkal végre sikerült szerződéses alapon megállapodást létesíteni. Ennek a megállapodásnak létesítése körül, — készséggel elismerem — úgy az osztrák kormány vezető férfiai, mint a magyar kormány részéről különösen Kállay miniszter kollegám, aki a magyar kormány nevében és megbízásából magyar részről a tárgyalásokat vezette, fejtettek ki igazán odaadó, fáradtságot nem ismerő működést (Éljenzés jobbfelől ) és a legnagyobbmértékű . áldozatkész tevékenységet. (Gr. Hunyady Ferenc: Görögtűz már volt! Lássuk az eredményt!) Eber Antal t. képviselőtársam arra hivatkozott, hogy általában a külkereskedelmi gazdasági természetű törvényjavaslatok tárgyalásánál az érdekeltségek nem hallgattatnak meg kellőképen. Erre nézve megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy ez, amint megtörtént a múltban, úgy a jövőben is meg fog történni. Egyes minisztériumok nemcsak maguk közt — ez nem szorosan vett érdekeltség — hanem a tulajdonképpeni érdekeltségekkel is mindig állandó kontaktust tartanak fenn és azoknak felfogását, kívánságait ismerik. Ha talán^ amit konkrété fel méltóztatott említeni, a vámtanácsot a legutóbbi időben nem hívták össze, hogy a fennforgó fontos kérdésekben véleményét nyilváníthassa, ezt a mulasztást készséggel elismerem, megígérem, hogy ennek reparációja meg fog történni és úgy, amint rendszeresen történt, a vámtanács ezután is havonként össze fog hívatni és így t. képviselőtársamnak is módjában lesz színről-színre meggyőződni arról, hány tagból áll tulajdonképpen ez a vámtanács, amelynek ő is egyik köztiszteletben álló tagja. A negyedik kérdés, amelyet a képviselő úr felvetett, hogy a kormány a szabadkereskedelem irányában óhajtana-e döntő lépést tenni. Erre nézve kijelentem, hogy a nemzetek közötti szabad áruforgalom, szabad árucsere fontosságát a magyar kormány is készségesen elismeri. Figyelemreméltónak tartom megemlíteni az úgynevezett Ouchy-i egyezményt, amely Belgium és Hollandia között köttetett meg, amelyet igenis figyelemmel kísérünk, amelyhez a többi államok csatlakozását állandóan figyeljük és a magyar kormány a fennforgó esetben majd a körülmények mérlegelése után fog ebben a kérdésben is állást foglalni. Mindenesetre nekünk isez a jelszavunk:^ a szabad kereskedelem irányában való haladás, (Helyeslés.) amely kérdésben igen nagy fontosságot tulajdonít a kormány — ezt mondanom sem kell — a tisztes kereskedőosztály közreműködésének, annak súlyát nemcsak közgazdasági és társadalmi, hanem, merem állítani, nemzeti jelentőségét is elismeri. (Helyeslés half elől.) Sauernborn képviselő úr az osztrák szerződésre vonatkozólag tett észrevételeket. Engedje meg a képviselő úr, de én ezekre az egyes észrevételekre már csak azért sem reflektálhatok, mert előbb kifejtett elvi álláspontom szerint addig, amíg maga a szerződés annak részleteiben közzé nem tétetik, természetesen nincs módomban az egyes felvetett konkrét kérdésekre reflektálni. Ezek után tisztelettel kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgvalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen Nemi) Azok, akik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik. — Farkas István: Nem, nem, soha, ennek a kormánynak felhatalmazást nem adunk! — Zaj) Többség. A Ház a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. A jegyző úr felolvassa a címet. Pakots József jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—4. §-ait, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfopad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik a román királysággal megkötött adóügyi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, (írom. 442, 448.) Az előadó Zsindely Ferenc képviselő úr. Zsindely Ferenc: T. Képvhselőház ! A magyar állam a környező államokkal a kétszeres adóztatások elkerülése céljából több megegyezést kötött. így Csehszlovákiával 1923ban, Németországgal ugyancsak 1923-ban,