Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

194 Az országgyűlés képviselőházának IS A kormány részéről jelen van: Puky Endre, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, Imrédy Béla, Kálíay Miklós, Fabinui Tihamér. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óm 3 vérekor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Patacsi Dénes jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Pakots József jegyző úr. Napirendünk szerint következik az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 441, 447.) tárgyalása. Az előadó Görgey István képviselő úr, őt illeti a szó. Görgey István előadó: T. Képviselőház! A törvényhozás a mindenkori magyar kormánynak a múltban is adott olyértelmű felhatalmazást, hogy a minket gazdasági szempontból érdeklő külállamokkal gazdasági vonatkozású megállapodásokat létesíthessen s az ilyen megállapodásokat rendeletileg életbeléptethesse. Ez a felhatalmazás azonban biztosította a törvényhozás ellenőrzési jogát, mert ugyanakkor, amikor ezt a felhatalmazást a törvényhozás évről-évre megadta a mindenkori kormányoknak, egyben kimondta, hogy az ilyen rendeletileg életbeléptetett megállapodásokról a kormány köteles a törvényhozásnak jelentést tenni, hogy a törvényhozásnak módjában álljon ennek a jelentésnek tárgyalása során észrevételeit kifejezésre juttatni. Kezdetben ezek a felhatalmazások évrőlévre adattak meg és csak olyan ideiglenes jellegű megállapodásokra vonatkoztak, amelyeknek tartama legfeljebb három esztendő volt, vagy legfeljebb hat havi felmondási idő kikötésével voltak felmondhatok, nem terjedtek ki azonban kezdetben ezek a felhatalmazások olyan kereskedelmi megállapodásokra, amelyek az 1924 : XXI. tc.-nek, vagyis az új autonóm vámtarifáról szóló törvénynek vámtarifális rendelkezéseit érintették. A legutóbbi ilyen felhatalmazást a törvényhozás nem egy esztendőre, hanem két esztendőre adta meg a kormánynak, ez az 1930 : XLVI. te.-ben van becikkelyezve r és hatálya folyó évi december hó 31-ével lejár. Mivel a gazdasági viszonyok azóta köztudomásúlag lényegesen romlottak, ma feltétlenül sokkal nehezebb nekünk a minket érdeklő külföldi államokkal kereskedelmi szerződéseket, megállapodásokat létesíteni és így kétségtelen, hogy a magyar állam gazdasági érdekei szempontjából kívánatos, sőt feltétlenül szükséges, hogy a kormánynak megadhassuk ezt a mozgási szabadságot, mert ha a törvényhozás nehézkessége folytán ilyen megállapodások, ilyen szerződések csak akkor lennének életbe léptethetők, ha azokat előzőleg a törvényhozás két háza letárgyalta és azok törvénybe cikkelyeztetnek, a gazdasági élet annyira ' változhatnék ez alatt az idő alatt, hogy azokat az előnyöket, amelyeket egy ilyen szerződés nekünk esetleg momentán jelentene, nem is tudnók kihasználni. Éppen erre a fontos gazdasági érdekre való tekintettel, amidőn ezek a nehéz gazdasági viszonyok egyre erősebben érezhetővé tették, ?. ülése 1932 december lU-én, szerdán. hogy milyen nehéz megállapodnunk elsősorban a szomszédos országokkal, és amikor azt tapasztaltuk, hogy csak hosszabb-rövidebb időre szóló provizóriumokkal és ideiglenes árucsereegyezményekkel tudunk mezőgazdasági terményeinkkel a külföldi piacokra kijutni,^ a kormány a múlt esztendőben felhatalmazást kért arra is, hogy olyan szerződéseket is életbe léptethessen, amelyek az 1924 : XXI. tc.-ben foglalt vámtarifális rendelkezéseket is érintik, amelyek tehát tarif ális kedvezményeket is tartalmaznak. Erre a kormány már a múlt évben az 1931 : XIV. tc.-ben, illetőleg az 1932 :XV. tc.-yben kapott felhatalmazást. Ennek az utóbb említett törvénycikknek hatálya a folyó év végével ugyancsak lejár» indokoltnak és szükségesnek látszik t^hát az ország gazdasági érdekei szempontjából, hogy ez a felhatalmazás további két esztendőre, vagyis 1934. évi december hó 31-ig terjedő időre a kormánynak megadassék. Ezt a felhatalmazást tartalmazza az a törvényjavaslat, amelynek indokait bátor voltam röviden ismertetni. Ez a felhatalmazás teljesen azonos az eddigi felhatalmazási törvényjavaslatokkal és ugyancsak négy szakaszból áll. Az 1. § általános felhatalmazást ad a kormánynak, hogy a külállamokkal való kereskedelmi forgalmi viszonyainkat szabályozhassuk, ideiglenesen rendelettel életbeléptethessük ezeket a megállapodásokat. Ezek a megállapodások azonban csak legfeljebb három évi időtartamra, vagy hat hónapot meg nem haladó felmondási idő kikötésével köthetők meg. A 2. § tartalmazza azt az újabb és szélesebbkörű felhatalmazást, amely az 1924: XXI. te. 3, §-ában lefektetett azt az elvet érinti, hogy minden, a vámtarifát érdeklő kereskedelmi megállapodás csak törvényhozási úton változtatható meg. A 2. §-ban adott felhatal| mazás kimondja, hogy a kormány köthet olyan kereskedelmi szerződéseket, amelyek a vámtarifára vonatkozó határozmányokat is érintik, és ezeket a megállapodásokat rendeleti úton is életbe léptetheti, feltéve, hogy a velünk szerződő külföldi állam is ugyanakkor rendeleti úton életbe lépteti ezeket a megállapodásokat. A 3. § — mint említettem — tartalmazza a biztosítékokat, hogy az így kötött szerződésekre vonatkozólag, amelyeket a kormány rendeleti úton léptetett életbe, a törvényhozásnak módjában legyen utólag kritikát gyakorolni, amennyiben e szakasz szerint az ilyen megállapodásokat a kormány köteles a törvényhozásnak bejelenteni. A törvényhozás azután a jelentés tárgyalása során gyakorolhatja kritikáját. Igen t. Képviselőház ! Mivel az ország gazdasági érdekei a mai nehéz viszonyok között feltétlenül szükségessé teszik, hogy ez a mozgási szabadság megadassék a kormánynak, kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben is elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Buchinger Manó! Buchinger Manó: T. Ház! Ennek a törvényjavaslatnak lényege az, hogy felhatalmazást kér a kormány részére (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezésére. A törvényjavaslat indokolása többek között az, hogy a múltban is kaptak a kormányok ilyen felhatalmazást és hogy tehát ezen az ala-