Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-136
Az országgyűlés képviselőházának 136. pon adjuk meg a felhatalmazást a mostani kormánynak is. Mindenekelőtt hivatkozhatnám arra, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadhassam, már csak a múlt eredménytelenségeire való tekintettel sem. De amikor ez egyik legfőbb indoka lehet a javaslat elutasításának, akkor kérdem a t. Háztól, (Zaj jobbfelől. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Propper Sándor: Kaszinóba tessék menni!) mennyivel inkább kell az elutasítás álláspontjára helyezkednünk ma, amikor olyan kormány kér felhatalmazást, amellyel szemben több okunk van a bizalmatlanságra, mint volt a világnak akármelyik kormányával szemben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogyan adhatunk felhatalmazást, amikor olyan kormány kéri, amellyel szemben egészen jogosult és indokolt az a félelem, hogy a parlament legprimitívebb jogait sem hajlandó majd respektálni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogyan adjunk felhatalmazást olyan kormánynak, amellyel szemben jogosult az az aggodalom, hogy az alkotmányos ellenőrzést lehetetlenné kívánja és fogja tenni, a népképviselet demokratikus kontrollját ki akarja kapcsolni még nagyobb mértékben, mint ahogy akár már az előző kormányok idáig megtették és mint ahogy erre törekszik maga is. Hogyan adjunk felhatalmazást külpolitikai gesztiókra olyan kormánynak, amelynek belpolitikája olyannak Ígérkezik, amely mindenfajta külpolitikai sikert eleve kizárttá tesz. Hiszen régi axióma, régi igazság, hogy jó külpolitikának csak jó belpolitika lehet az alapja. T. Ház! Minket, szociáldemokratákat, igazán megrágalmazna az, aki azt merné állítani, hogy mi a Gömbös-kormánytól vártunk volna valamit. Legfeljebb azt vártuk, hogy hova lyukad ki és most körülbelül erre vonatkozóan is vannak már sejtelmeink, amikor azt hiszszük, jogosult az a feltevésünk, hogy különösen a kormány elnöke tlTi cl cl kurzusra akar kilyukadni, amelynek tíz esztendővel ezelőtt | maga egyik útcsinálója volt. Elnök: Kérem, képviselő úr, ez igazán nem függ össze a törvényjavaslattal. Tessék már a javaslatra térni. Buchinger Manó: Amit én mondok, azt a legjobb hiszemben mondom és indokolom, hogy miért nem adhatunk mi ennek a kormánynak külpolitikai intézkedésekre felhatalmazást (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és miért vagyunk vele szemben bizalmatlanok minden kérdésben, különösen az országnak ilyen fontos és messzemenő kérdéseiben is. Nem adhatunk felhatalmazást olyan kormánynak, amelynek elnöke, úgylátszik, egyetlen kormányzati ideálnak azt tekinti, hogy idegen országok diktatúrás mintájára gúzsbakösse ezt az országot is. Nem adhatunk felhatalmazást külpolitikai intézkedésekre olyan kormánynak, amely — úgy látszik — azt sem tudja, hogy ilyen diktatúra fenntartása például Olaszországban oda vezetett, hogy a reguláris hadseregen kívül 300.000 főnyi miliciát kénytelen fenntartani, amely feleszi az országot. Azt óhajtják, hogy itt is ilyen állapotok következzenek bfl T. Ház!^ Nem adhatunk felhatalmazást olyan kormánynak, amelynek elnöke olyanokat mond, hogy a rádió korszakában és a repülőgép korszakában nem érünk rá egymással vitatkozni, amely kormány elnökének — úgy látszik — az a beállítottsága és az az elgondoülése 1932 december 14-én, szerdán. 198 lása, hogy az egész parlament csak egy fecsegő bódé, (Zaj. — Elnök csenget.) amit az a körülmény is látszik bizonyítani, hogy a miniszterelnök úr, noha a távszónoklatok rekordjára látszik pályázni, ide a parlamentbe nem jön be hétszámra, (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalonj hogy a parlamentet ezzel is lenézze. Elnök: Kérem, képviselő úr, szíveskedjék a törvényjavaslattal foglalkozni. (Jánossy Gábor: Neki nagyon drága ám az ideje. — Fábián Béla: Nekünk nagyon drága az ő ideje. — Propper Sándor: Ha kevesebbet fecsegne, több ideje maradna a munkára!) Propper Sándor képviselő urat ezért a közbeszólásáért rendreutasítom. A képviselő urat pedig újból figyelmeztetem, ne méltóztassék ezt a kérdést személyes térre vinni. (Helyeslés" a jobboldalon.) Ebben a törvényjavaslatban semmi olyan nincs, ami a képviselő úrnak ezzel a felszólalásával összefüggne. Kérem, méltóztassék a törvény szövegével foglalkozni és arra építeni mondanivalóit. (Jánossy Gábor: Tárgyi érveket kérünk!) Buchinger Manó: Ebben a törvényjavaslatban igenis, szószerint felhatalmazást kér a kormány az egyes külállamokkal való kereskedelmi, forgalmi viszonyaink szabályozására és kér ilyen felhatalmazást esztendőkre menően. Mielőtt egy kormánynak egy parlament ilyen felhatalmazát megadna, magával szemben való kötelessége megvizsgálni azt, hogy ennek a kormánynak előlegezhet-e esztendőkre kiterjedő bizalmat. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Előlegezhet-e bizalmat különösen olyan viszonyok között, amilyen viszonyok kezdenek kialakulni a Gömbös-kormánynak a parlamentről való felfogása s a parlament jogai és kötelessége között való különbség tekintetében. Teljesen ki van zárva, hogy egy olyan törvényhozó, egy olyan képviselő, aki a maga feladatát alkotmányos szempontból lelkiismeretesen mérlegeli és lelkiismeretesen kívánja végezni, felhatalmazást adhasson egy kormánynak, amelynek elnöke az érdekképviseleteknek, vagyis az 1848 előtti rendi országgyűlésnek behozatalával kísérletezik. Ki van zárva, hogy felhatalmazást adhassunk egy kormánynak, amelynek elnöke korporációkkal és ilyen középkori ócskaságokkal kíván ma, ezekben a nehéz és komoly időkben sikert elérni. (Jánossy Gábor: Ezekre a korporációkra szükség van! — Téglássy Béla: Nem értettemeg az intenciót!) Nem adhatunk felhatalmazást egy olyan kormánynak, amelynek elnöke a parlamentarizmusról és az alkotmányosságról azt a felfogást kívánja propagálni, (Téglássy Béla: Kérdezze meg Müller Antalt, hogy a céhek milyen jók voltak a középkorban!) hogy a polgári forradalmak szabadságaival, korszakos vívmányaival, a polgári egyenlő jogok vívmányaival szemben holmi korporációs meghamisításokra törekedjék. (Téglássy Béla: Már megint a korporáció!) _ Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentéséért rendreutasítom. (Téglássy Béla: Térjen a tárgyra!) Buchinger Manó: Nem adhatunk felhatalmazást (Dinnyés Lajos: Maguk talán helyeslik a korporációkat? — Téglássy Béla: Ön is egy korporáció tagja! — Dinnyés Lajos: Kikérem magamnak! — Fábián Béla: Súlyos sértés! Lovagias elégtételt! — Derültség.) egy olyan •• kormánynak, amelynek elnöke nem tudja és nem is sejti azt, hogy a nyilt dikta28*
