Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-135

Az országgyűlés képviselőházának 135. az, amelynek alapján állunk mi itt ezeken a padokon, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon!) de azt hisszük, hogy az egész világ dolgozó közvéleménye ugyanezen az állásponton van. A nagy öldöklés számláját nyögi a világ, a háborús adósságok és a jóvátételek formájában. A békeszerződésekben megnyilvánuló szemforgató képmutatásnak, aljas hypokrízisnek áldozata és visszahatásaként jelentkezik most egy kiújult és megújult fegyverkezési venseny. Itt vesznek el azok a milliárdok, amely milliárdokból pedig 30 millió éhező munkanélküli betevő falat kenyerét lehetne biztosítani. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hozzá kell fűznöm — bár nem vagyok asztrológus és nincs horoszkópom, — hogy úgy érzem, mégis csak az a keserű, az a szomorú jóslás időszerű ebben a pillantban, hogy itt, ezeken a pontokon és ebben^ az összefüggésben enyészik el a kapitalista társadalmi rend talpraállási lehetősége is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Ez nem komikus diagramm!) Látom és nézem a kormányzat reakciós szellemének megnyilatkozását a számokon keresztül. Csendőrség, rendőrség, folyamőrség, az elég bőkezűen megállapított költségvetési előirányzaton felül 5,900.174 pengő többlet dotációban részesültek. Ugyanakkor közjótékonysági és emberbaráti célokra többletként mindössze 710.497 pengő fordíttatott. (Propper Sándor: Ezt is a népjólétiben költötték el, nem tudom, mire!) Nyugdíjtöbbletekre kivétel nélkül valamennyi tárcánál hatalmas összegeket fordítottak, úgy hogy a belügyi, a pénzügyi, az igazságügyi, a vallás- és közoktatásügyi, a földművelésügyi, a kereskedelemügyi és a népjóléti tárcánál az előirányzaton felüli nyugdjakra 8,475.316 pengővel több ment el, mint amenynyire a kormánynak felhatalmazása volt. Amikor a 65. életévüket betöltőt közhivatalnokokkal szemben nem a köteles gondoskodás, de az ezen túlmenő gondoskodás tekintetében ilyen bőkezű volt a kormány, miért nem gondolt éppen akkor a relatív költségvetési kiegyensúlyozottság, sőt az aránylagos állampénztári bőség idején, hogy vannak itt hadirokkantak, vannak itt hadiözvegyek és vannak itt kiöregedett munkások, kiöregedett tisztviselők, (Ügy van! Ügy van! a s?élsőbaloldalon.) van egy társadalombiztosítási törvény, amely koldusalamizsnákat juttatt a 65. életévét betöltött munkásnak, tisztviselőnek, ha az orvos rokkantnak találja. Mert az is előfordulhat és igen sokszor elő is fordult éppen ezekben a napokban, hogy letelvén ;a várakozásnak első 200 hete, a 65. éven felülieknek nagy tömege orvosi vizsgálatra jelentkezett és ó, csodák-csodája, nem találták őket rokkantaknak! A törvény megállapít ezek számára 120 pengő — írd és mondd százhúsz pengő — évi alapjáradékot és ehhez még azután egy^ emelkedő járadékrész jön hozzá. Végeredményben 15 pengőtől 35 pengőig terjedő havi összegek azok, amelyek a fizikai és szellemi munkások kiöregedett, rokkant, veterán hadseregének tagjai közül azoknak jutnak, akik után 200 keserves héten keresztül befizették a járulékot. Ha itt kellő szociális előrelátás és megfelelő szociális emberi és belátó szellem érvényesült volna, akkor a társadalombiztosítást dotálták volna olyan összegekkel, amely öszszegekből most lehetővé válnék sok-sok ezer ülése 1932 december 13-án, kedden. 171 aggastyánnak, sok-sok ezer kiöregedett munkás- és hivatalnokembernek megélhetése, megkönnyithető volna a munkapiac és ezzel az elhelyezkedés lehetőségeit biztosítanók, az elhelyezkedésre és munkára hiába váró és hiába vágyakozó fiatalok igen jelentékeny tömegei számára. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kertész Miklós : Tisztelettel kérek negyedórai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni*? (Igen!) A Ház megadja. Kertész Miklós: T. Képviselőház! Itt vannak a külügyi kiadások. Ezek a külügyi kiadások valahogyan egészen sajátságos képet mutatnak. Ha az ember az indokolást olvassa, akkor azt hiszi, hogy a külügyi szolgálatban állandóan valami rendkívüli és lázas tevékenység uralkodott, mert van itt egy indokolás, amely azután állandóan visszatér, azt mondhatnám, hogy állószedésképpen, úgy látszik félre van téve a mindenkori zárszámadási indokolások számára: „a szolgálat érdekében történt áthelyezések folyamán felmerült átköltözködési költségek és berendezkedési járulékok jóval nagyobb összeget tettek ki, mint a milyen összeg e célra a költségvetési előirányzat összeállítása alkalmával számításba vétetett.» így van az 1928/29. évi zárszámadás indokolásban és az 1929—30. éviben az indokolás ugyanaz. (Büchler József: Szórói-szóra!) Ugyanez szórói-szóra és ugyanez a rákövetkező esztendőben megint betűről-betűre. (Olvassa): «A költségvetési év folyamán a szolgálat érdekében szükségessé vált kiküldetések költségei, valamint ugyancsak a szolgálat érdekében szükségessé vált áthelyezésekkel és berendelésekkel kapcsolatos utazási költségek és berendezkedési járulékok jóval nagyobb összegeket tettek ki, mint amilyenek^ a fentemlített célokra a költségvetési előirányzat összeállítása alkalmával számításba vétettek.» Az 1928—29. évi zárszámadás indokolása ezzel megcsinálta az iskolát, a szedés állvamaradt és a túlköltekezés, az átköltöztetés, a szolgálati érdekből ide-oda való diszponálás, az állandó folytonos és örökös berendezkedés minden esztendőben jelentkezik. Kérdeznünk kell r tehát: nincsenek-e nekünk állandó követségi helyiségeink, nincs-e állandó követségi személyzetünk, nincs-e állandó külügyi budgetünk, még pedig pazar bőkezűséggel megállapított, sokkal nagyobb és sokkal virágzóbb állam igényeihez és szükségleteihez mérten megállapított budgetünk? Mégis évről-évre ez a sok százezer, sőt az 1928—29. évben egymillió pengőnél is többet felemésztett túlkiadás! Ez az, ahol a többiek mellett és a többieken kívül a legkirívóbban jelentkezik ennek a kormányzatnak egész mentalitása, egy parádés mentalitás, egy a polgári munkát és a polgári szerénységet nemismerő mentalitás, a díszmagyar mentalitása, a pazar gálaebédek mentalitása, egy aplomb, olyan fellépés, amely meglehetősen anakronisztikusán hatott a művelt és demokratikus külföldön már a monarchia idején is, de amely egészen kirívó és egészen lehetetlen a mai megváltozott idők és megváltozott körülmények közepette. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Merem azt az állítást megkockáztatni, hogy ez a fellépés, ez a jelentkezési forma 25*