Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-135
162 Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1932 december 13-án, kedden. Van szerencsém a Képviselőház külügyi és pénzügyi bizottságának együttes jelentését a román királysággal 1932. évi június hó 16-án megkötött adóügyi egyezmények becikkelyezéséről szóló 442. számú törvényjavaslat tárgyában tisztelettel benyújtani, kérve, méltóztassék <a jelentést kinyomtam, szétosztatni és tárgyalására nézve a sürgősséget kimondani. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja s annak napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. (Propper Sándor: Ez a lázas semmittevés!) Minthogy az előadó úr a jelentés tárgyalásara a r sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t- Házat, méltóztatnak-e a sürgősség kimondásához hozzá járulni? (Igen!) A Ház a, sürgősséget kimondja. Napirend szerint következik a zárszámadásvizsgáló bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása a magyar államnak 1928—29. évi zárszámadásáról és a m. kir. legfőbb állami számvevőszéknek arravonatkozó jelentéseiről. Szólásra következik 1 ? Pakots József jegyző: Kállay Tibor! Kállay Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Eddig úgy látom, hogy legalább is aktíve nem sokan kívánnak résztvenni a zárszámadások vitájában, pedig tulajdonképpen ez az a terrénum, ahol a képviselőház az ellenőrzésnek a jogát és kötelezettségét a legmegfelelőbben gyakorolhatja, (Halljuk Halljuk/ bal felől.) és azt hiszem, hogy azok a zárszámadások, amelyek ezidőszerint feküsznek a Ház előtt, különös figyelemre érdemesek azért, mert hiszen az azokban részletezett és ismertetett intézkedések és kifejezésre jutó kormányzati programm az, ami jórészben determinálja a mát. Azok között az igen nehéz gazdasági és pénzügyi viszonyok között tehát, amelyekben élünk, azt hiszem, hogy a közvélemény nem értené meg azt, ha nagyon könnyedén siklanánk el ezek felett a zárszámadások felett. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) i Azután nekem egy speciális okom is volna hozzászólni ezekhez a zárszámadásokhoz azért, mert hiszen a most tárgyalás alá kerülő három zárszámadás, illetve az ezekben megnyilvánuló kormányzati politika az, amellyel szemben az inaugurálásától kezdve állást foglaltam, amelynek várható káros következményeire a közvélemény figyelmét annakidején felhívni igyekeztem; ami szembeállított engem a t. túloldallal, amelyhez annakidején tartoztam; úgyhogy én tulajdonképpen önigazolásomat is kereshetném és talán találhatnám is ezeknek a zárszámadásoknak a számaiban. De nem azért szólalok fel, hogy utólagos kritikát gyakoroljak. En gyakoroltam már évek előtt ezzel a kormányzati politikával szemben a kritikát; most inkább annak a közömbösségnek, annak az érdektelenségnek álláspontjára kívánok helyezkedni, amelyre helyezkedett a pénzügyminiszter nyilatkozatából kitűnőleg a kormányzat is a tárgyalás alatt álló zárszámadásokkal szemben, mert azt remélem, hogy ha ugyanazon a plattformon állunk, akkor talán azokban a kérdésekben, amelyekről beszélni kívánok, könnyebben és jobban megérthetjük egymást. Beszélni kívánok az ellenzék egy jó részének hozzájárulásával és részvételével készült határozati javaslatokról, amelyek odairányulnak, hogy hagyjuk meg a törvényhozásnak azt, ami. a törvényhozás tárgya ég azután, hogy gondoskodjunk a jövőre nézve a hathatósabb és kiadósabb ellenőrzés lehetőségéről. Itt méltóztassanak megengedni^ nekem, hogy rámutassak arra, hogy a Ház és általában véve a magyar országgyűlés, a múltban legalább is, nem elég intenzíven teljesítette feladatát a zárszámadási ellenőrzést illetőleg. (Ügy van!) Talán ez magyarázza meg azt, amit igen tekintélyes helyről hallottam, mint kritikát, hogy tudniillik a magyar országgyűlés az, amely legkevésbbé mélyed el komoly pénzügyi kérdésekbe és az összes európai parlamentek közt legkevésbbé foglalkozik velük. A zárszámadások tárgyalása céljaira régóta egy külön zárszámadásvizsgáló bizottságot állítottak össze. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen külön bizottság kreálása arra szolgál, hogy minél intenzívebbé tegye a kritikának gyakorlását, mert hiszen a parlament budget-joga maga is hiányossá válik, illetőleg nem gyakorolható kellően abban az esetben, ha utólag nem következik be az a kritika, amelyöszszehasonlítja a költségvetést a zárszámadással s amely felfigyel arra, hogy a kormány hogyan élt a felhatalmazásokkal és hogyan költött azkból a hitelekből, amelyeket rendelkezésére bocsátottak. Azt látjuk, hogy legalább is az utóbbi időben valahogy az a hangulat alakult ki, hogy itt elmúlt dolgokról lévén szó, amelyeken nem tudunk változtatni, nem is nagyon érdemes foglalkozni azokkal. (Mozgás balfelől.) Ha jobbá lett a helyzetünk, akkor ezért nem; ha pedig rosszabbá lett, akkor annál inkább -— azt mondják — minden figyelmet és energiát a jelen állapotok orvoslására kell koncentrálni. Oka volt e helyzet kialakulásának az is, hogy a zárszámadások és általában véve^ a számszéki jelentések későn kerülnek az országgyűlés elé; olyan időben, amikor az azokkal való foglalkozás, s azoknak a kritikája már nem nagyon befolyásolhatta a jelen politikáját. A gondolkodásnak ez a kialakulása nyer azután kifejezést az új házszabályokban is. A zárszámadási bizottság a legexkluzívabb testület a magyar politikai életben. (Bródy Ernő: Soha sem jön össze!) Minden más bizottságban módja és lehetősége van egy kívülálló képviselőnek is arra, hogy felszólaljon, abban az esetben tudniillik, ha javaslatot tesz és ezen az alapon kér ott szót. A javaslattétel joga azonban nem vonatkozik, csak törvényekre és a költségvetésre a házszabályok szerint; mivel pedig a zárszámadási bizottságba sem a költségvetés, sem törvények nem kerülnek, a zárszámadási jelentések viszont nem kivételek a többi jelentések közül, mondom, itt a felszólalások lehetősége idegenek részére eleve ki volna zárva. Nagyon hálás vagyok, hogy nekem kivételesen mégis megengedte volt a zárszámadási bizottság, hogy egy kérdéshez hozzászóljak; de sokkal hálásabb lennék és sokkal inkább köszönném azt, ha elfogadták volna, amit mondtam, és inkább ne hallgattak volna meg. Arra kívántam ott rámuitatni és most iá erre kívánom itt felhívni a t. Ház figyelmét, hogy az 1929/30. és az 1930/31. évi zártszámadások nem intézhetők el azizal a slaiblónos eljárással, hogy egy házhatározattal megadjuk a felmentést a kormánynak, gesztiója felett. (Ügy van! balfelől. — Bródy Ernő: Törvény kell!) Ez a gesztió, lamelyről ebben a két esztendőben szó van, nem olyan, hogy kizárólag egy adott költségvetési törvényen alapulna, úgy,