Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-135

zàggyÛlês képviselőházának 135. ülése 1932 december 13-án, kedden. Az ors hogy abba a túlkiadások és előirányzat nélküli kiadások és általában az előirányzattól való eltérések a változott viszonyokra való indokolással egyszerűen beleilleszthető lenne. Ezekben az esztendőkben a költségvetési felhatalmaizás alapján folyó kezelés mellett egy teljesen önálló és külön kezelés folyt, amely kezelésnek fedezetét régi időben megadták ai költségvetési feleslegek, azok az adóbevételi többletek, amelyekre való hivatkozással annak

1 idején külön felhatalmazások is kérettek az ilyen gesztiókra; amely gesztiók azonban tovább folytak akkor is, amikor ilyen feleslegek már rendelkezésre nem állottak és amikor e gesztiók fedezihetése érdekélben különböző hitelműveleteket kellett lebonyolítani, olyanokat, — legalább is de facto olyanokat bonyolítottak le — amelyekről a kormányon kívül másnak itudomása^ nem volt, amelyekhez a törvényhofflás hoEzájárulása ki nem kéretett és amelyeknél talán éppen ebből a körülményből kifolyólag is néha állami ingóvagyónnak az elzálogosítására, volt szükség (Ügy van! Ügy van!) és arra, hogy a Dnnán úszó gabonát, a külföldön tárolt bort elzálogosítsák s értékpapírokat vigyünk ki & külföldre. (Bródy Ernő: Bor palotákat építeni!) Most nem a felelősség kérdéséről kívánok szólani. (Bródy Ernő: Borpalota! Zürich, Koppenhága, London! — Simon András: Most másról van szó!) Elnök: Csendlelt kérek, képviselő urak! (Bródy Ernő: Nem másról van szó, hanem borpalotáról, akár tetszik, aikár nem! — Zsindely Ferenc: Méltóztassék felébredni! — Bródy Ernő: Méltóztassék megnyugodni, a bérpalotákról is fogunk még beszélni!) Bródy Ernő képviselő úr, legjobban méltóztatik megnyugodni akkor, ha csendben méltóztatik lenni. (Derültség. — Simon András: Talán pálinkáról beszéljen a képviselő úr !i) Kérem, a képviselő úr semmiről &e beszéljen, mert most nincs joga beszélni. BDaigyja Kállay Tibor képviselő urat beszélni, úgy is kevés ideje van. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Fábián Béla: A borpaloiákban persze mindent eladtak, csak nem magyar bort!) Korean a képviselő úriakat, méltóztassanak csendben maradni, a képviselő uraknak joguk van külön felszólalni! (Propper Sándor: Magyar lányokat igen, azt árultak!) Kállay Tibor: Arra vonatkozólag, hogy mennyire a költségvetéstől teljesen különálló gazdálkodás is folyt ezeknek az éveknek gestiójában, talán elegendő hivatkoznom a népszövetségnek itt járt bizottságára, amelynek egyik főkívánsága volt ahhoz, hogy az állami pénzügyek egyáltalában szanálhatok legyenek, az, hogy a jövőre nézve minden külön akció és külön kormányzati programm végrehajtása szervesen beleillesztessék a költségvetés keretébe. Talán hivatkozhatom arra is, hogy az 1391/32. költségvetési év elején, amikor a pénzügyi krízis beállott, nem tudtunk a csak akkor megszavazott, a csak akkor rendelkezésre bocsátott költségvetéssel dolgozni, mert hiszen az csupán 878 milliós összkiadást és bevételt tüntetett fel, hanem külön kellett kidolgozni azoknak részére, akik a szanálási programmât felállítani kívánták, azt az egész állami gestióról való képet, amely a pénzügyminiszternek már az év elején de facto a szeme előtt lebegett és amely 990 milliót, tehát jóval nagyobb Összeget tett ki. A Népszövetség maga is 922 milliós, tehát nagyobb öszs^etgigel voit kénytelen dolgozni, mint a költ163 ségvetési összhitel, hogy világosan szemléltesse a pénzügyi gestiót és hogy arra vonatkozólag javaslatot tudjon tenni. Emlékeztetni kívánok azokra az előadásokra, amelyeket annakidején az egyes szakminiszter urak tartottak arra nézve, hogy micsoda alkotásokat vittek véghez. Ezeket a különböző jelentéseket azután Szabóky volt államtitkár úr jelentése foglalta egybe és ezek különböző képekkel és fotográfiákkal ékesítve tájékoztatták a Képviselőház tagjait arra vonatkozólag, hogy mi nevezetes is történt a kormány gazdálkodásában az elmúlt esztendőkben. Ezekre az ismeretterjesztő előadásokra szintén nem lett volna szükség abban az esetben, ha azok az intézkedések, amelyeket a kormány annak idején foganatosított, alapjukat bírták volna és megszavaztattak volna a fennálló költségvetésekben. Mondom tehát, hogy a költségvetés mellett még egy egészen külön, önálló gazdálkodás is folyt, amelynek céljaira az utóbbi évben összesen 406 millió kölcsön felvételére volt szükség, amely 406 millió kölcsönből 112 millió országos kölcsönnek, a többi pedig tárcakölcsönnek tekinthető és az országos kölcsönből mintegy 29 millió, a tárcakölcsönből pedig 198 millió volt az az összeg, amelyre a törvényhozás előzetes felhatamazását nem eszközölték ki. Már most nekünk az a kérésünk és az a kívánságunk, (Fábián Béla: Kihez^ Nincs itt egy miniszter sem!) teljes összhangban és kongruenciában a törvénnyel, hogy legalább is utólag tegyük a törvényhozás tárgyává azt, amit már eleve kellett volna törvényhozás tárgyává tenni. Mert hiszen nem akarjuk és nem engedhetjük meg nézetem szerint azt, hogy bíztatást meríthessen bármelyik kormány a jövőre nézve arra vonatkozólag, hogy egy ilyen külön gesztió törvényhozási felhatalmazás nélkül bármikor folytatható és nem akarjuk, hogy} a közvélemény abban a hitben legyen és maradjon meg, hogy ilyen egészen külön folytatott gazdálkodás lehetséges a magyar állami törvényeknek és az alkotmánynak keretén belül és hogy ahhoz nem volt szükséges az, hogy ennek az alkotmánynak és ezeknek a törvényeknek a korlátai áttöressenek. Már pedig ezt a hitet keltjük akkor» ha ezeket a korlátokat legalább is utóiag megkonstruálni nem igyekszünk. Hiszen régen, a békeidőben is előfordult, hogy egyes törvények rendelkezéseit nem lehetett betartani. Csak a legkrasszabb esetre, az exlexek esetére hivatkozom. De az ex-lexben folyó gazdálkodás — és erre méltóztassanak visszaemlékezni — mindenkor olyan volt, hogy akkoriban a kormányok igyekeztek csak azt utalványozni és csak azt teljesíteni, ami az állami élet viteléhez elengedhetetlenül szükséges volt. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon és a középen.) ügy, hogyha normál-budgetünk lett volna abban az időben, amint nem volt akkor sem és ma sincs, úgy valószínű, hogy egyes esetekben még talán külön indemnizálásra sem lőtt volna szükség. De mondom, soha nem fordult elő az, hogy ezek az ex-lexes, tehát a törvénnyel szemben álló gazdálkodások utólag nem törvényesíttettek volna. Ugyanez, amit kérünk a jelen esetben is. (Gr. Esterházy Móric: Törvénnyel!) Kérjük ezt annál is inkább, mert ha nem erre az álláspontra helyezkedünk, hanem ha kizárólag a házhatározat mellett marad meg a képviselőház, abban az esetben egy furcsa eltolódás is áll elő a különböző állami közhatalmi tényezők ha24*