Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-134

Az országgyűlés képviselőházának H tétënyi «Fehérkereszt» árvaházi napközi otthonok részére is utalványoztatott összesen 79.000 P. 40. Az inasotthonok létesítésére rendelt összegből az előirányzattól eltérően a szolnoki, pápai, bajai, katymári, nyergesúj falusi, a váci «Keménység:»-egyesület inasotthonoknak összesen 106.000 P utalványoztatott. 41. A debreceni tudományegyetemi központi épület építésének folytatására előirányzott összegből egy, az építésnél alkalmazott h. államtitkár tiszteletdíjára 2300 P, az itteni klinikák építésének a befejezésére 64.069 P fizettetett ki. 42. Az államvasutak beruházásaira előirányzott hitel terhére számoltatott el a pécs— barcsi vasúttól szerződés szerint átvett vasúti kocsik átvételi ára fejében 343.296 P 06 f. (Az «elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Hasznos beruházások. Előirányoztatott: A népszövetségi kölcsön terhére 39,300.000 P — f. Az 1927/28. év bevétele és beruházások törlesztései és kamatai terhére 90,000.000 P — f. Az 1928 : XLII. te. 1. § második bekezdése alapján elhatározott beruházások 23,395.000 P — f. Az 1925/26. évre megállapított hasznos beruházások terhére 5,757.559 P 70 f. Az 1926/27. évre megállapított hasznos beruházások terhére 6,066.694 P 96 f. Az 1927/28. évre megállapított hasznos beruházások terhére 66,269.216 P 61 f. Összesen: 230,788.471 P 27 f. Kifizettetett: Az 1925/26. év beruházásaira 2,398.468 P 11 f. Az 1926/27. év beruházásaira 3,373.427 P 76 f. Az 1927/28. év beruházásaira 46,349.891 P 26 f. Az 1928/29. év beruházásaira 112,122.188 P 05 f. Összesen: 164,243.975 P 18 f. További felhasználásra marad 66,544.496 P 09 f. Az 1928/29. év folyamán az 1925/26, 1926/27, 1927/28. években elhatározott hasznos beruházások hitelmaradványai és az 1928/29. évben elhatározott hasznos beruházásokra kifizetett 164,243.975 P 18 f-ből: Ingatlanok szerzésére 52,320.652 P 70 f. Hasznos jogok szerzésére 529.695 P 80 f. Ingóság szerzésére 18,553.953 P 58 f. Értékpapírok szerzésére 21,190.000 P — f. Állami követelések 34,054.554 P 35 f. Összesen: 126,648.856 P 43 f. Ezek szerint 37,595.118 P 75 f-t tesz ki a vagyongyarapodást nem képező kiadás. A költségvetés fejezetei, címei, rovatai között hitelátruházásnak kivételesen csak akkor van helye, ha a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával a minisztertanács annak szükségét megállapítja. A minisztertanács rendszerint azt az eljárást követte, hogy: amennyiben valamelyik költségvetési rovat hitele az elengedhetetlenül szükséges kiadások fedezésére elegendő nem volt, a túlkiadás számszerű megjelölése mellett ugyanaz a költségvetési fejezet és cím egy másik rovata hitelének megtakarítását jelölte ki fedezetül, vagy, ha ilyenek azon a fejezeten belül fedezetül megjelölhetők nem voltak, a költségvetésnek valamely más fejezete, illetve címe rovatának megtakarítását jelölte ki, az ilyen hitelátruházás lényegileg nem más, mint fedezet kijelölés. A kormány hifcelátruházásokat a zárszámadás során oly módon hozza a törvényhozás tudomására^ hogy az egyes rovatoknál jelentkező túlkiadásokat előidéző okokat felsorolja és ottan utal arra is, hogy hitelátruházásként melyik hitel megtakarítását jelölte ki. A pénzügyminiszter az 1928: XXXIII. te. fc ülése 1932 deceniber 12-én, hétfőn, 153 felhatalmazása folytán 20,583.675 P-t utalt be az 1925 : IX. te. 9. §-a alapján létesített alapba. Az előbb jelzett te. 7. §-a ugyan alapot említ, az utóbbi te. azonban nem egy alap létesítését rendeli el, hanem azt, hogy az államháztartás folyó kiadásain felül jelentkező bevételekből az állami adósságok csökkentésére és a tc.-ben meghatározott célokra átutalt öszszegek alapszerűen kezelendők. Tekintettel arra, hogy a beutalt összegek terhére eszközölt kiadások a zárszámadásban nem számolhatók el, azok az alapok kezelési eredményeit tárgyaló részben vannak elszámolva. A belügyminiszter úr az 1928 : XXXIII. te. 13. Vában nyert felhatalmazás alapján Budapest székesfővárostól, a törvényhatósági és rendezett tanácsú városoktól 2,799.615 P 84 f-t szedett be. Az 1928:XI. te. 165. %-& alapján a kormány az Országos Társadalombiztosító Intézetnek az engedélyezett 1,000 000 P-vel szemben 500.000 P-t folyósított ügyviteli költség címén. Az 1928:XLII. t.-c. felhatalmazás értelmében az 1924:IV. t.-c. alapján felvett törlesztéses kölcsön maradványát, valamint az 1927/28. költségvetési év végén mutatkozó többletet a hasznos beruházásokra fordítsa. Ezen beruházásokra fordítható r összegekeit alapszerűen kell kezelni, ami ennélfogva a zárszámadásban nem számolható el, hanem az alapoknál illetve a hasznos beruhásások kezelése címmel. A pénzügyminiszter az 1928:XXVI, t.-c.-ben nyert felhatalmazás alapján az öt- és kétpengős ezüstérmékhez használandó fém beszerzésére és a veretési költségekre szükséges 3,221.993 P 79 f-t az államháztartás bevételeiből Amint az már az 1925/26. év és az 1926/27. évi zárszámadásokban is előfordult, a Magyar Nemzeti Bank főtanácsa a kormány hozzájárulását kérte, hogy a közgyűlésnek olyan javaslatot tehessen hogy a törvényben előírt s 665 966 P 71 f-t kitevő 5%-on felül még további 3 000.000 P-t fordíthasson a nyugdíjalap javadalmazására azzal az indokolással, hogy a nyugdíjai apbiztosítás technikai alapon számított tőkéje olyannyira teljes egésszé válna, úgy; hogy a jövőben a nyugdíjalap minden, további dotációja feleslegessé válik. A bank kéréséhez a minisztertanács 1929. évi január hó 18-án tartott ülésében hozzájárult azzal hogy a bank az államkincstárt oly módon fogja kárpótolni, hogy az állam ezüstvásárlásai alkalmával 1,750.000 P értékű ezüstöt akként enged át az államnak, hogy a vételár összegét a bankkal szemben fennálló adósságának a rendkívüli törlesztésére fordítja. A bank nyugdíjalap külön javadalmazására fordított 3.000.000 P h^romnegt-edr^ze, vagyis 2,250000 P a bank üzleti nyereségében való részesédes címén az államot illette volna meg. Az állam nyereségrészesedése az ezüstvásárlás kapcsán tervezett kárpótlás figyelembevételével is 500.000 P-vel csökkent s így a bankkal szemben fennálló tartozása sem csökkent, mint amilyen mértékben az a bank alapszabályai szerint csökkentendő lett volna. A legfőbb állami számvevőszék felfogása szerint a bank közgyűlésének eljárását szabályozó 1924:

V. és az 1925:XXXII. t.-c. nem ad a kormánynak olyan általános érvényű törvényes felhatalmazást, amelyre hivatkozással a kormány az államkincstárt megillető nyereségrészesedésről r tetszés szerinti mértékben lemondhatna, így a kormány a saját felelősségére járt el, miután erre"a költségvetésben fel-