Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-131
Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án } szerdán. helytartója, (Buchinger Manó: Nézze meg, hogyan élnek testvérei! Éheznek!) de ne lila díszruhában, ne kóesagtollal, ne tábornoki egyenruhában, hanem menjen ki az egyszerű polgár jelmezében s nézze meg ott kint, Újpesten azt a hatvanegynéhány családot, amely ki van telepítve az utcára, nézze meg itt is és a többi községben is ezeknek a fizetni nem tudó lakóknak életét, nézze meg, hogy a lakbérkapitalizmus parancsára és érdekében hogyan fosztanak meg apró embereket kis hajlékaiktól. Ezt nézze meg és azután beszéljen, azután álljon a mikrofon elé, azután szerkesztessen magának holmi programmokat, azután dicsértesse és ünnepeltesse magát, előbb azonban ismerkedjék meg az ország szociális és gazdasági helyzetével. Kócsagtollakkal, tábornoki egyenruhákban, díszmagyarban (Buchinger Manó: Fasiszta köszöntéssel!) ezt a kérdést megismerni nem lehet. Ezt ott kell közvetlenül látni és tapasztalni és én a mélyen t. képviselő urakat is felhívom, legyenek szívesek r néha egy-egy kirándulást tenni Pest környékére, vagy Budapest valamely nyomortanyájára, vagy az országnak akármelyik községébe s nézzék meg ott a való életet, szemben azzal a hamis csillogással, amelyet a kormány támaszt maga köré, szemben azzal a görögtűzzel, amelyet folyton gyujttat és égettet a maga számára. (Buchinger Manó: Potemkinfalvakat építtet!) Azt hiszem, ilyen viszonyok között a legszerényebb kívánság, amelynél szerényebbel ideállani nem lehet, az, hogy a téli hónapokban ne legyen kilakoltatás. Legyen egy kemény kéz, egy parancsoló akarat, amely a házbértőkének s a hatóságoknak megparancsolja, elrendeli, hogy a naptári téli hónapokban családokat gyermekestül, öregestül, cókmókostul ne lehessen kirakni a csatakos utcára. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van az adózás kérdése is, amely szintén egyik fejezete a memorandumnak. Jó lett volna ebben a kérdésben is idejében intézkedni. Az ország ma megszállott területhez hasonlít, ahol az adóvégrehajtók és adótranszferál ók a megszálló csapatok. Itt is azt ajánlom: méltóztassék kiszállni valamerre és megnézni azt, hogy az adóbehajtások során mi történik az országban. A miniszterelnök úr valószínűleg a minisztertanács határozata alapján kiadta az adóbehajtást szigorító, közismert adórendeletét. Ez volt tehát egyike azoknak a nagy nemzeti vívmányoknak és annak a szép, nagy, új stílusnak, amelyet a miniszterelnök úr bekonferált. Az adókat tehát e rendelet alapján az eddiginél sokkal szigorúbb módszerekkel hajtják be. Nekem közelről volt módombon megtekinteni a dolgokat. Az történik, hogy tömegesen foglalnak és zálogolnak és bizonyos napokra kitűznek úgynevezett tömegbehordásokat. (Dinnyés Lajos: Cigányok hordják be a zálogtárgyakat!) Pénzügyi műnyelven a transzferálást tömegbehordásnak nevezték el. Pest környékén egy községben, Sashalmon, körülbelül 100 kisiparos és kiskereskedő holmiját foglalták le (Dinnyés Lajos: Elkótyavetyélték!) és november 26-ára jelezték, tűzték ki a tömegbehordást. A tömegbehordás gyakorlati keresztülvitele úgy történik, hogy kirendelik a csendőrséget, a járási szolgabírót, kirendelnek még egy csomó funkcionáriust és egy kocsitábort, amely a zálogtárgyakat beszállítja abba a centrális raktárba, ahol azután azokat" az árverésig őrzik. Száz kisiparosról és kiskereskedőről volt szó, a községnek úgyszólván valamennyi kis exisztenciájáról. (Ügy van! Ügy van!) Ezek a szegény emberek szaladgáltak fűhöz-fához, kerestek menedéket, védelmet és elkerültek hozzánk. Természetesen nem tudtunk egyebet tenni, mint hogy egy küldöttséget vittünk fel a pénzügyminiszter úrhoz, aki azonban bizonyára bokros nagy elfoglaltsága miatt nem fogadhatta a küldöttséget. (Buchinger Manó: Hol vannak a miniszterek? Nyolc óra már elmúlt! — Derültség.) A küldöttséget helyettese, Vargha államtitkár úr fogadta. Vargha államtitkár úrnak pedig, mint főfiskusnak, az az álláspontja, hogy adót fizetni kell, mert az államháztartásnak is szüksége van ezekre a behajtandó adókra. Ez természetes, ez a formula. Egy főfiskus más állásponton nem is lehet. De megfontolásra ajánlom mégis azt, hogy ne az apró embereket méltóztassanak megnyomorítani. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Tudunk arról, hogy vannak ebben az országban nagy adózók, akik százezer pengőkkel tartoznak az államnak (Buchinger Manó: Ez az!) és akik nem azért nem fizetnek, mintha nem tudnának fizetni, hanem azért nem fizetnek, mert ezzel a pénzzel talán bizonyos spekulációkat űznek(Jánossy Gábor: Nevezze meg őket!) ezek tehát tudnának fizetni. Követeltük azt, hogy méltóztassanak az adóhátralékosok listáját ideterjeszteni az országgyűlés elé, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy lássuk névszerint és tételenként, hogy ki mennyi adóval tartozik.. (Helyeslés a jobboldalon.) mert annak a szegény kisiparosnak és szegény kiskereskedőnek a maga néhány pengőnyi adóhátraléka — ha behajtják is rajta és befizeti is — a bajbajutott államháztartást nem fogja szanálni. A nagy adózók elmaradt adói, meglévő adóhátralékai bizonyára sokkal többet nyomnak a latban. Az történt tehát, hogy az államtitkár úr megígérte, hogy valakit ki fog küldeni, aki odakünn meg fogja vizsgálni az adósérelmeket; mert én ezt adósérelemnek, sőt, adóatrocitásnak nevezem, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amikor egy egész községet megnyomorítanak; nemcsak ezt a községet, mert itt csak konkrété van szó Sashalomról, de az egész országban ez a helyzet. Egészen bizonyos ugyanis, hogy nemcsak a pestkörnyéki pénzügyigazgatóság fogadta meg a pénzügyminiszter úr parancsát, hanem másutt is ez történik, erről csak mint kirívó példáról beszélek % Az az úr tehát kiment Sashalomra, odacitálta maga elé ezeket a szegény adóhátralékosokat és azt mondta nekik: tessék fizetni! Tessék befizetni a hátralék 20%-át, akkor adunk halasztást! De, akinek odahaza nincs kenyere, mert hónapok óta nem látott egy megrendelőt, akinek családja nyomorog, aki nem tud gyermekének tejet adni, aki nem tudja a rendes napi háztartási szükségleteket kielégíteni, honnan venne az 20%-ot, honnan venne az 2%-ot, honnan venne H%-ot, honnan venne egy garast, hiszen nincs neki! Tessék megnézni azt a kisiparos- és kiskereskedőtársadalmat, amelyet önök a nemzet gerincének, konstruktív tömegnek neveznek! Valamennyi olyan külön-külön, mint egy-egy rongyszedő. Lehullott róluk a ruha, nincs a világon semmijük, üres a boltjuk, üres a műhelyük! Egyiknek-másiknak meghagyták még a szerszámát, az még ott van, de passzív állapotban, mert nincs, aki dolgoztasson vele.
