Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án } szerdán. helytartója, (Buchinger Manó: Nézze meg, ho­gyan élnek testvérei! Éheznek!) de ne lila díszruhában, ne kóesagtollal, ne tábornoki egyenruhában, hanem menjen ki az egyszerű polgár jelmezében s nézze meg ott kint, Új­pesten azt a hatvanegynéhány családot, amely ki van telepítve az utcára, nézze meg itt is és a többi községben is ezeknek a fizetni nem tudó lakóknak életét, nézze meg, hogy a lak­bérkapitalizmus parancsára és érdekében ho­gyan fosztanak meg apró embereket kis haj­lékaiktól. Ezt nézze meg és azután beszéljen, azután álljon a mikrofon elé, azután szerkesz­tessen magának holmi programmokat, azután dicsértesse és ünnepeltesse magát, előbb azon­ban ismerkedjék meg az ország szociális és gazdasági helyzetével. Kócsagtollakkal, tábor­noki egyenruhákban, díszmagyarban (Buchin­ger Manó: Fasiszta köszöntéssel!) ezt a kér­dést megismerni nem lehet. Ezt ott kell köz­vetlenül látni és tapasztalni és én a mélyen t. képviselő urakat is felhívom, legyenek szí­vesek r néha egy-egy kirándulást tenni Pest környékére, vagy Budapest valamely nyomor­tanyájára, vagy az országnak akármelyik köz­ségébe s nézzék meg ott a való életet, szemben azzal a hamis csillogással, amelyet a kormány támaszt maga köré, szemben azzal a görög­tűzzel, amelyet folyton gyujttat és égettet a maga számára. (Buchinger Manó: Potemkin­falvakat építtet!) Azt hiszem, ilyen viszonyok között a legszerényebb kívánság, amelynél szerényebbel ideállani nem lehet, az, hogy a téli hónapokban ne legyen kilakoltatás. Legyen egy kemény kéz, egy parancsoló akarat, amely a házbértőkének s a hatóságoknak megparan­csolja, elrendeli, hogy a naptári téli hónapok­ban családokat gyermekestül, öregestül, cók­mókostul ne lehessen kirakni a csatakos ut­cára. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van az adózás kérdése is, amely szin­tén egyik fejezete a memorandumnak. Jó lett volna ebben a kérdésben is idejében intézkedni. Az ország ma megszállott területhez hasonlít, ahol az adóvégrehajtók és adótranszferál ók a megszálló csapatok. Itt is azt ajánlom: mél­tóztassék kiszállni valamerre és megnézni azt, hogy az adóbehajtások során mi történik az országban. A miniszterelnök úr valószínűleg a mi­nisztertanács határozata alapján kiadta az adó­behajtást szigorító, közismert adórendeletét. Ez volt tehát egyike azoknak a nagy nemzeti vívmányoknak és annak a szép, nagy, új stí­lusnak, amelyet a miniszterelnök úr bekonfe­rált. Az adókat tehát e rendelet alapján az eddiginél sokkal szigorúbb módszerekkel hajt­ják be. Nekem közelről volt módombon meg­tekinteni a dolgokat. Az történik, hogy töme­gesen foglalnak és zálogolnak és bizonyos na­pokra kitűznek úgynevezett tömegbehordáso­kat. (Dinnyés Lajos: Cigányok hordják be a zálogtárgyakat!) Pénzügyi műnyelven a transz­ferálást tömegbehordásnak nevezték el. Pest környékén egy községben, Sashalmon, körülbelül 100 kisiparos és kiskereskedő holmi­ját foglalták le (Dinnyés Lajos: Elkótyave­tyélték!) és november 26-ára jelezték, tűzték ki a tömegbehordást. A tömegbehordás gya­korlati keresztülvitele úgy történik, hogy ki­rendelik a csendőrséget, a járási szolgabírót, kirendelnek még egy csomó funkcionáriust és egy kocsitábort, amely a zálogtárgyakat be­szállítja abba a centrális raktárba, ahol az­után azokat" az árverésig őrzik. Száz kisipa­rosról és kiskereskedőről volt szó, a község­nek úgyszólván valamennyi kis exisztenciájá­ról. (Ügy van! Ügy van!) Ezek a szegény em­berek szaladgáltak fűhöz-fához, kerestek me­nedéket, védelmet és elkerültek hozzánk. Ter­mészetesen nem tudtunk egyebet tenni, mint hogy egy küldöttséget vittünk fel a pénzügy­miniszter úrhoz, aki azonban bizonyára bok­ros nagy elfoglaltsága miatt nem fogadhatta a küldöttséget. (Buchinger Manó: Hol vannak a miniszterek? Nyolc óra már elmúlt! — De­rültség.) A küldöttséget helyettese, Vargha ál­lamtitkár úr fogadta. Vargha államtitkár úr­nak pedig, mint főfiskusnak, az az álláspontja, hogy adót fizetni kell, mert az államháztar­tásnak is szüksége van ezekre a behajtandó adókra. Ez természetes, ez a formula. Egy fő­fiskus más állásponton nem is lehet. De meg­fontolásra ajánlom mégis azt, hogy ne az apró embereket méltóztassanak megnyomorítani. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Tudunk arról, hogy vannak ebben az országban nagy adózók, akik százezer pengőkkel tartoznak az államnak (Buchinger Manó: Ez az!) és akik nem azért nem fizetnek, mintha nem tudnának fizetni, hanem azért nem fizetnek, mert ezzel a pénzzel talán bizonyos spekulációkat űznek­(Jánossy Gábor: Nevezze meg őket!) ezek te­hát tudnának fizetni. Követeltük azt, hogy méltóztassanak az adóhátralékosok listáját ideterjeszteni az országgyűlés elé, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy lássuk névszerint és té­telenként, hogy ki mennyi adóval tartozik.. (Helyeslés a jobboldalon.) mert annak a sze­gény kisiparosnak és szegény kiskereskedőnek a maga néhány pengőnyi adóhátraléka — ha behajtják is rajta és befizeti is — a bajba­jutott államháztartást nem fogja szanálni. A nagy adózók elmaradt adói, meglévő adóhát­ralékai bizonyára sokkal többet nyomnak a latban. Az történt tehát, hogy az államtitkár úr megígérte, hogy valakit ki fog küldeni, aki odakünn meg fogja vizsgálni az adósérelme­ket; mert én ezt adósérelemnek, sőt, adóatro­citásnak nevezem, (Ügy van! Ügy van! a szél­sőbaloldalon.) amikor egy egész községet meg­nyomorítanak; nemcsak ezt a községet, mert itt csak konkrété van szó Sashalomról, de az egész országban ez a helyzet. Egészen bizo­nyos ugyanis, hogy nemcsak a pestkörnyéki pénzügyigazgatóság fogadta meg a pénzügy­miniszter úr parancsát, hanem másutt is ez történik, erről csak mint kirívó példáról be­szélek % Az az úr tehát kiment Sashalomra, odacitálta maga elé ezeket a szegény adóhát­ralékosokat és azt mondta nekik: tessék fi­zetni! Tessék befizetni a hátralék 20%-át, ak­kor adunk halasztást! De, akinek odahaza nincs kenyere, mert hónapok óta nem látott egy megrendelőt, akinek családja nyomorog, aki nem tud gyermekének tejet adni, aki nem tudja a rendes napi háztartási szükség­leteket kielégíteni, honnan venne az 20%-ot, honnan venne az 2%-ot, honnan venne H%-ot, honnan venne egy garast, hiszen nincs neki! Tessék megnézni azt a kisiparos- és kis­kereskedőtársadalmat, amelyet önök a nemzet gerincének, konstruktív tömegnek neveznek! Valamennyi olyan külön-külön, mint egy-egy rongyszedő. Lehullott róluk a ruha, nincs a világon semmijük, üres a boltjuk, üres a mű­helyük! Egyiknek-másiknak meghagyták még a szerszámát, az még ott van, de passzív ál­lapotban, mert nincs, aki dolgoztasson vele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom