Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. ban sűrűn állanának a vevők, ha az iparos műhelyében egymásnak adnák a kilincset a megrendelők, a polgárság nem lógatná az orrát, de viszont sovány vigasz számára, hogy sem fogyasztóképes megrendelőről, sem munkaalkalomról nem gondoskodik számára a kormányzat, ellenben azt üzeni neki, hogy: fogjatok össze és minden megváltozik. Ezen a — mondhatnám — demagógián a magyar polgárság már régesrégen túljutott. Azzal kell befejeznem szavaimat, amire Buchinger képviselőtársam már olyan erőteljesen utalt: a feltörekvő energiákkal számot vetni, a feltörekvő energiákkal kellő időben megalkudni és megegyezni, ez lett volna a magyar politikának a múltban legnagyobb cselekedete és teljesítménye. Elmulasztotta. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem vesz tudomást ezekről az erőkről, amelyek a magyar népben megvannak, élnek, forrnak, sustorognak és nem kisebb ember, mint Apponyi Albert tett itt hitet az elmúlt hónapokban arról, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mit jelent az, elfeledkezni és némán, észrevevés nélkül elhaladni ilyen energiák és ilyen népi erők ' mellett. Nem tudom, vájjon az adott körülmények között nincsen-e már késő, {Ügy nam! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) nem tudom, hogy az adott körülmények között nem túlhaladott-e ma már a széles tömegeknek eszme- és gondolatvilágában, (Neuberger Mihály: Ügy van!) hogy itt a nyugati szintre való emelkedéséről beszélünk. De amikor én egy messzemenő álláspont képviseletében hangot adok a kételynek ebben az irányban, akkor a Képviselőház többségi pártjához tartozóknak nem szabad kételkedniük abban, hogy legalább egy lépést meg kell tenni előre, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) legalább ezt az egy lépést meg kell •tenni haladéktalanul, mert igaz^ ugyan, hogy a kapitalista világrend súlyos és azt hiszem, utolsó válságának összes jelenségei megmaradnak ugyan továbbra is Magyarországon, mert hiszen megmarad maga a rendszer, de ennek a krízisnek legfájdalmasabb hatásait, ennek a válságnak leginkább ember- és néppusztító kihatásait mégis sokkal inkább tudja, ha nem is orvosolni, de enyhíteni az olyan demokratikus rendszert, ahol a sebektől égő nép képviselői hoznak törvényeket ezeknek a sebeknek enyhítésére. (Ügy vom, a szélsőbaloldalon.) Ezt illenék és kellene a magyar törvényhoz'ásh nak tudomásul vennie akkor, amikor itt nem kérvény, hanem egy leláncolt nép, egy szólási és megmozdulási szabadságában korlátozott nép harsány felkiáltása fekszik memorandum formájában az országgyűlés előtt. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Ennek az emlékiratnak van egy része, amely a munkanélküliek segélyezésére, a kilakoltatásokkal kapcsolatban való panaszokra és az adóbehajtások szigorúságára, általában az adórendszerre vonatkozik. Felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy a t. kormány és a t. Képviselőház figyelmét felhívjam erre a három nagyjelentőségű problémára, amelyeknél égetőbb és sürgetőbb problémája most télen nem lehet az országnak. Ha a kormány egy kicsit komolyan veszi azokat a szólamokat, amelyeket eddig különböző alkalmakkor hallottunk, akkor elsősorban ezt a három probléülése 1932 november 30-án

} szerdán, 5 mát kellene elővennie minden mást megelőzően és ezen a téren kellene valamennyire rendet és nyugalmat szereznie. Az első a munkanélküliség problémája, amely a legégetőbb» a legfájóbb problémák egyike. Már tavaly hallottuk, ilyenkor, így tél előtt a Károlyi-kormány fejétől, hogy nem lesz az országban éhező ember. Ezt Gömbös miniszterelnök úr is megismételte ebben az esztendőben. Tavaly százezrek éheztek az országban és ezidén is megindult már az a borzalmas folyamat, amely azt mutatja, hogy megint százezrek maradnak kenyér és ellátás nélkül az országban ezen a téren. A kormány folyton ünnepli és ünnepelteti magát, óriási bizalmi előlegeket vesz fel attól a közvéleménytől, amely erre hajlamos, de nem tesz semmit, különösen nem tesz semmit ezeknek a problémáknak területén, amelyek, mint mondottam, legelsőrendűek. Az ínségmunka már folyik a városokban és falvakban. Pest környékén láttam és kaptam jelentést arról, hogy ezeket az ínségmunkába beleszorítható munkálatokat már megkezdték, már dolgoztatják az embereket, de ennek ellenében még semmit sem adnak. Az emberek tehát valósággal ingyen robotmunkát végeznek Pest környékén, — nem tudom, hogyan van a többi községekben, (Szeder Ferenc: Ott is úgy van!) — ennek ellenében azonban nem kapnak semmit, még azokat a rántottlevesadagokat sem kapják meg, amelyeket tavaly ennek a munkának ellenében megkaptak. Ingyen robotmunka, folyik tehát, sub titulo ínségmunka, az ínségmunkások azonban semmit sem kapnak, a konyhákat még nem helyezték üzembe és fix terminust a községi elöljáróságok nem tudnak adni. Pestújhelyen panaszolták vasárnap a munkások, hogy dolgoztatják őket,, de semmit a világon, egyetlen falat kenyeret, egyetlen kanál meleg ételt még nem kaptak és egészen bizonytalan, hogy mikor fognak kapni. Tény azonban, hogy már dolgoztatják őket. Felhívom a kormány figyelmét erre az abuzusra és kérem, hogy ami ezen a téren lehetséges, sürgősen tegye meg. A nyomorúság és az elkeseredés olyan mély, olyan óriási, amelyhez fogható az elmúlt időkben nem volt, szinte elképzelhetetlen volt. Mélyen t. Képviselőház, cirkuszban van részünk, sajnos, bőségesen. A circenses megvan a római követelésekből, de a pattern egyelőre hiányzik. Hallja meg a kormány, hogy alulról most még csak tompán dübörög az elkeseredés, de kérdés, nagy kérdés, hogy mikor telik be a pohár. Jó volna elébe menni a dolgoknak és jó volna okos, becsületes rendszabályokkal és áldozatokkal lehetetlenné tenni azt, hogy a pohár csordultig teljék. A másik kérdés a lakóvédelem kérdése. T. Képviselőház, ma Budapesten is és Pest környékén is családok egész tömege hentereg kint az utcán. Kilakoltattak családokat, amelyek gyermekestül, holmistul, mindenestül kint vannak az utcán és ha nem akadnak kegyesszívű emberek, akik ezeket a kitelepített családokat befogadják a kapu alá vagy valami ócska sufniba, akkor ezek kint vannak az utcán éjjel-nappal, esőben, sárban, hóban, hidegben étlen-szomjan és senki a világon nem törődik velük. Ha Gömbös miniszterelnök úr testvérének szólította a magyar népet, akkor vegye észre ezeket a kivert testvéreket is, akik így pusztulásnak vannak kitéve. Menjen ki Gömbös miniszterelnök úr, vagy valamelyik