Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-133

128 Az országgyűlés képviselőházának 133 hát a felelős, mint a történelmi osztály», (Ma­lasits Géza: Hát ki felelős? Valaki csak fele­lős érte!) a nemesi, főúri, főpapi és hivatal­noki rend. S velük együtt még a bank- és ipari kapitalizmus urai.» Ezzel igenis éket ver a cikk az egymásmellett álló osztályok közé. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a cikk és ez a közlemény tipikus azok között a közlemények között, amelyek igenis kimerítik azt a tényálladékot, amely az osz­tályelleni izgatást magában foglalja, s ezért kérem, hogy méltóztassanak a mentelmi bi­zottság javaslatát elfogadni. (Helyeslés jobb­felöl.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nem lé­vén, a vitát bezárom s a tanácskozást befeje­zettnek nyilvánítom. (Kabók Lajos szólásra je­lentkezik.) Milyen címen kíván a képviselő úr szólni? (Kabók Lajos: A kérdés feltevéséhez kérek szót!) A szó a képviselő urat megilleti. Kabók Lajos: T. Ház! Tisztelettel kérem az elnök urat, méltóztassék a határozathozatal előtt a határozatképességet megállapítani. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevő képviselő urakat megszámlálni. Herczegh Béla jegyző (megszámlálja a je­lenlevő képviselőket) 38! Elnök: Miután a Ház nem határozatképes, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a mentelnú bizottság 430. számú javaslata felett való határozathozatal. A mentelmi bizottság javaslata meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Ez­zel a Ház Weltner Jakab országgyűlési képvi­selő mentelmi jogát ebben az ügyben felfüg­gesztette. Az idő előrehaladott voltára tekintettel a vitát megszakítom s előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napi­rendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház a leg­közelebbi ülését folyó évi december hó 12-én, hétfőn délelőtt 10 órakor tartsa, és annak napi­rendjére tűzessék ki: 1. a ma letárgyalt törvényjavaslat har­madszori olvasása ; 2. az 1923/24., az 1928/29., az 1929/30. és az 1930/31. évi állami zárszámadások és a leg­főbb állami számvevőszéknek azokra vonatkozó jelentései. (Fábián Béla: Inkább a jövőről be­széljünk, mint a múltról. — Zaj.) Szólásra feliratkozott? Herczegh Béla jegyző: Eckhardt Tibor! Eckardt Tibor: T. Ház! Miután az elnöki napirend szerint a Képviselőház most több na­pon keresztül nem tart ülést, méltóztassék megengedni, hogy egy kérdést hozzak el, amely­ről a közelmúlt napokban, tegnap is, nálamnál hivatottabb képviselőtársaim — igy Apponyi Albert gróf is — beszéltek már. Nem is azért szólalok fel ma itt, hogy akár felpiszkáljak sebeket, akár pedig kiélezni iparkodjam azt a nemzetközi helyzetet, amely mindenképpen saj­nálatos. Tisztán és kizárólag azért szólalok fel, hogy mint a magyar revíziós gondolat egyik napszámosa, kihangsúlyozzam azokat a nemzet­közi szempontokat kifelé és azokat a szempon­tokat befelé az ország felé, amelyeket nekünk, — azt hiszem — pártkülönbség nélkül vala­mennyiünknek, ebben a helyzetben szem előtt kell tartanunk. Igen t. Ház! Mindenekelőtt nemzetközi je­. ülése 1932 december 2-án, pénteken. lentősége van mindannak, ami Romániában úgy Bukarestben, mint Erdélyben az utóbbi két­három hét alatt történt; nemzetközi jelentősége van azért, mert nem a román nép antipátiája, ellenszenve vagy'gyűlölete jutott kifejezésre a magyarsággal szemben, (Ügy van!) hanem a jelenlegi román kormány hivatalosan, mester­ségesen, (Ügy van! Ügy v>an!) hatalmi eszkö­zökkel, anyagi eszközökkel (Ügy van! Ügy v<an! — Meskó Zoltán: Napidíjakkal!) rendezi, azt kell mondanom, egy politikai intrika, politikai manőver, szégyenletes politikai üldözés eszkö­zeiként ezeket a nem is tüntetéseket, hanem azt kell mondanom, súlyos visszaéléseket, ame­lyeknek kétmillió magyar ember van nap-nap mellett kitéve Romániában. T. Ház! Nagyon nagy különbség van abban, ha két nép között áll fenn éles ellentét, és nagyon nagy különbség van abban, ha egy kor­mány szándékosan és tudatosan uszít egy­másra népeket vagy nemzetiségeket azért, hogy olyan nemzetközi szituációt teremtsen, amely­ből magának személyi vagy pártjának párt­politikai előnyöket tud származtatni. Kény­telen vagyok a tárgyilagos igazságnak meg­felelően megállapítani, hogy az Erdélyben vagy Romániában élő magyarság sem maga­tartásával, sem pozitív cselekedeteivel, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) sem negatív mulasz­tással a legcsekélyebb okot sem adta arra, hogy vele szemben bármiféle retorziós gondolat, po­litika^ vagy hangulat joggal keletkezhessek Ro­mániában. (Pakots József: Csak tűrnek és szen­vednek!) De nemcsak a határokon túl levő el­szakított magyar testvéreink, de nyugodt lel­kiismerettel állítom, hogy e megcsonkított, rendkívül^ szerencsétlen körülmények közé so­dort ország sem adott erre okot, amelynek helyzetét például semmi sem determinálja job­ban, mint az, hogy tizenegy év óta fennáll ve­lük szemben egy politikai, katonai és gazda­sági szövetség, amely valóságos hurok, való­ságos acélgyűrű gyanánt veszi körül ennek a megmaradt Magyarországnak testét és lelkét is, ennek ellenére ennek a magyar nemzetnek hallatlan nagy politikai érettségére (Ügy van!) európai^ szolidaritási érzetére, politikai iskolá­zottságára és ezeréves tradícióihoz hű követ­kezetes politikájára vall az a tény, hogy mi ezzel a minket fojtogató , balkáni szövetségi rendszerrel szemben, amely — sajnos — na­gyon gyakran egy nagyhatalom támogatására is támaszkodhatik, mi soha az ellenszövetség rendszeréhez nem folyamodtunk. (Ügy van! Ügy vmn!) Mi nem adtuk oda maguknat esz­közül semmiféle politikai vagy katonai szövet­ségi rendszernek; semmiféle hatalmi politiká­nak eszközéül a magyar nemzet a tizenegy éves elnyomás ellenére magát soha oda nem adta, hanem rendíthetetlenül kitartott a nyugati ér­telemben vett európai politika, az általános nagy egyetemes konstruktív külpolitika és konstruktív változtatások elve és politikája mellett. De ha Magyarország soha az ak­tív ellenállás, a kalandok, a katonai vál­lalkozások, a hatalmi egyensúly vagy az ellen­szövetségi rendszer politikájához nem is nyúlt, a súlyos nyomásnak, sőt elnyomatásnak elle­nére, amely alatt ez a trianoni ország is diplo­máciai és külpolitikai értelemben szenvedni kénytelen, másrészt sohasem törődtünk bele a meglevő helyzetbe, (Ügy van! Ügy van!) ha­nem konstruktív politikával a békeszerződésben biztosított nemzetközi jogi alapon a politikai felvilágosítás tárgyilagos fegyvereivel igenis törekedtünk, fogunk törekedni (Ügy van! Ügy

Next

/
Oldalképek
Tartalom